Tisztelt Katona Gábor!
Aggódó anyukaként fordulok Önhöz. Fiamnak körülbelül 15 éves kora körül jelentek meg a pattanások. Eleinte elég volt csak az ezüstvizes lemosás, hogy valamennyire eltűnjenek. Egy idő után hatástalannak bizonyult, onnantól kezdve használtunk különféle kozmetikumot, arclemosót, pattanás elleni éjszakai krémeket, zseléket. Majd kikötöttünk a bőrgyógyásznál, aki előbb háromhetes erős (Dovicin) antibiotikumkúrát rendelt el, majd Dr. Wolf Aknefug készítményét. A diagnózis: Acne vulgaris. 19 éves korára egyre rosszabb lett az arcbőre, hiába próbáltunk közben kozmetikai kezeléseket is, rendszeres arctisztítást, gyümölcssavas hámlasztást, a következő évben dermaroleros kezelést, csak rövid ideig tartó, enyhe javulást tapasztaltunk. Annyira rombolta az önbizalmát, hogy komoly életmódváltásba kezdett. Semmi alkohol, semmi boltban vásárolt élelmiszer, mindent magunk készítettünk el. Sehol semmit nem evett, nem ivott, csak azt, amit otthonról vitt magával. Ez az életmód hatalmas önuralmat és lemondást követelt egy 19 éves fiútól. Törekedett arra, hogy eleget aludjon, mozogjon, levegőn legyen. Mindez mintegy fél év múlva hozott valami eredményt, és az évek múlásával egyre jobbat, de teljesen szép, pattanás nélkül arcbőre sosem lett. Közben nappal használt hegkezelő fényvédő krémet is (Scar zone, Dermatix, Kelo-cote szilikon). Időnként felmerült, hogy megpróbálja a Roaccutane gyógyszert. Én szülőként mindig lebeszéltem róla a rengeteg mellékhatás miatt. Most 23 éves. Már nem lakik otthon, egy ideje már nem tartja be a szigorú életmódbeli szabályait. Néhány hónap alatt ugyanolyan rossz lett a bőre, mint 19 éves korában. Nagyon elkeseredtünk. Ő a Roaccutane mellett döntött, de amikor elkezdte szedni, már az első héten pánikba esett a mellékhatásoktól, és mégis elállt a gyógyszeres kezeléstől. Azért írtam ilyen hosszan le a történetet, mert a kívülállóknak ápolatlanságnak tűnik, ha az arcára néznek, de én szülőként tudom, hogy hatalmas munka és lemondás kísérte az elmúlt nyolc évet, és most mégis újra az elején tartunk. Kérem, amennyiben lehetséges, írjon a Roaccutane mellékhatásairól, és gyógyszerészként a tapasztalatairól, továbbá nagyon érdekelnek a szilikonos hegkezelő krémek, gélek. Nekem úgy tűnt, hogy a Scar zone volt a leghatékonyabb, de már évek óta nem tudjuk beszerezni.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel. M. A.
Kedves M. A.!
Először is köszönöm szépen a megkeresést és az előre nekem ítélt bizalmat. A kérdés maga az igencsak komplex, illetve a leírtak alapján már inkább bőrgyógyászati kategóriájú, de mindenképp végig fogjuk venni a különböző lépéseket és megpróbálunk megoldást találni az egyes problémákra.
A pattanásos bőr négy fő kórélettani változás miatt alakul ki, melyek közé sorolható a nem megfelelő minőségű, illetve a túlzott faggyútermelődés, a nem adekvát hámlás, az e két faktor okán létrejött mitesszerek miatt elszaporodó speciális baktériumok, és negyedikként megemlíthető maga a fertőzés által kialakult gyulladás. Ha tudjuk a betegség okait, akkor ezen az úton haladva tudjuk is a betegséget megszüntetni. Az olvasottak alapján a négy lépésből hármat már sikerült kipróbálni. A gyümölcssavak, főképp a szalicilsav, kémiai hámlasztók révén képesek oldani a bőr elhalt hámsejtjei között létrejövő kötéseket, így előidézve az exfoliációt. Ha a bőr felszínén nincsenek felesleges bőrsejtek, kisebb eséllyel tömítődnek el a pórusok. Miért baj, ha létrejön egy eltömődött pórus, azaz mitesszer? Az elhalt hámsejtek képesek a nem megfelelő minőségű faggyúval egy dugaszt képezni a pórus felszínén, így létrehozva egy oxigénmentes környezetet a bőrfelszín alatt. A gyulladt pattanások pont ebben az oxigénszegény környezetben magát jól érző baktériumok elszaporodása miatt alakulnak ki. Az anaerob környezett mellett a faggyúból a mikroba táplálékhoz is tud jutni, amit elfogyasztva olyan melléktermékeket hoz létre, melyek beindítják a bőr gyulladásos folyamatait. A bőrgyógyász azért írt fel doxiciklin tartalmú gyógyszert, mert a protokoll szerint, ha a helyi kezelések nem segítenek, ez a következő lépés a terápiás sorrendben. Első körben én is mindenkinek lokális szalicilsavat, benzoil-peroxidot, retinolt (származékot), azelainsavat, niacinamidot szoktam javasolni, de eljöhet az a pont, amikor már nem pattanásos/problémás bőrről beszélünk, hanem az Ön által is leírt Acne vulgarisról, mely már nem bőrprobléma, hanem bőrbetegség. Ilyenkor bőrgyógyászhoz kell fordulni, aki az önök esetében felírt egy doxiciklin alapú antibiotikum kúrát. Mivel ez az antibiotikum képes leállítani a baktérium szaporodását, nagyon jó megoldást nyújthat a bőrön kialakult diszbiózis gyógyítására, tehát arra az állapotra, amikor a bőrön élő baktériumok egyensúlya felborul. Ha nincsenek baktériumok, gyulladás sincsen, s e két faktor kiiktatása általában sikereket hoz a betegek körében.
Vannak viszont esetek, amikor ez a fajta megközelítés nem elég, vagy egyszerűen nem reagál rá a beteg. Ilyenkor szoktuk a másik acne elleni nagyágyút kipróbálni, ami nem más mint az isotretinoin (Roaccutane). Az isotretinoin egy A-vitamin-származék, melyet szájon át szoktunk adagolni. Aki figyelmes volt, már észrevehette, hogy az előbb említett lokális krémeknél megemlítettem a retinolt (A-vitamint), illetve annak a különböző származékait. Az A-vitamin igazi csodaszer a bőrápolásban. Azon kívül, hogy remekül kezeli a ráncokat, óriási fontossággal bír a pattanások kezelésében is. Miért?
A retinol képes újraprogramozni a bőr sejtjeit úgy, hogy azok a lehető legjobban működjenek. Ezenkívül csökkenti a faggyútermelést és a gyulladást. Harmadik elemként megemlíthető a bőrregenerációs képessége is, mely révén a szervezet, a termék használata idején, szinte magától ledobja a már elhasználódott szaruréteget, így megakadályozva a mitesszer képződését is. Ha már a lokális retinol vagy adapalen nem segít, akkor szoktuk bevetni a nagytestvérüket, a szájon át szedhető isotretinoint.
Sok rémhír terjed erről a gyógyszerről, s ezeket most megpróbálom eloszlatni. Minden gyógyszernek van mellékhatása, egyeseknek több, másoknak kevesebb. Őszintén szólva, az isotretinoinnak a magzatkárosító hatásán kívül, mely férfiak esetében nem releváns, nincsenek komoly kockázatai. Igen, képes drámaian lecsökkenteni a bőr faggyútermelődését, mely hatás igen kellemetlenné válhat. A bőrszárazságtól kezdve a cserepes szájig bárhogy manifesztálódhat, de másrészt ez is a célunk, hogy visszaszorítsuk a bőrnek ezt a túlzott zsírtermelődését. Ha a páciens ajkai nem száradnak ki, néha még a dózis emelésén is el kell gondolkodni. A gyógyszer májkárosító hatása nem tér el sok más, patikában kapható gyógyszerétől. A Roaccutane gyógyszert csak orvos írhatja fel, tehát a beteg májfunkcióit és gyógyszerre kifejtett reakcióit is ő monitorozza/ellenőrzi, tehát nincs ok aggodalomra. Sokkal több haszna van egy megfelelően beállított dózisú és megfelelő ideig tartó, isotretinoinnal való terápiának, minthogy a beteg később szenvedjen az Ön által is említett hegesedéstől, ami az esetek többségében irreverzibilis, azaz visszafordíthatatlan. Kozmetikumokkal igazából csak a gyulladás utáni hiperpigmentáltságot, barna foltokat tudjuk halványítani, fényvédővel (melynek a használata bármilyen retinolkúra esetén kötelező!), AHA savakkal, C-vitamin-származékokkal, niacinamiddal, azelainsavval, arbutinnal stb., magát a hegesedést már nehezen. Erre legalkalmasabbak a már bőrgyógyászok által végzett lézeres, dermoabrazív vagy feltöltéses intervenciók.
Egy szó, mint száz, az a szakmai véleményem, hogy nem kell félni az isotretinointól, illetve a mellékhatásaitól, hiszen egy megfelelő bőrgyógyász kolléga menedzselni és monitorozni fogja a beteg állapotát. Ami pedig a gyógyszer szedése alatti bőrápolást illeti, a megfelelő, nem agresszív lemosást, a több lépéses (tonik, szérum, könnyű hidratáló krém) hidratálást említeném meg, illetve a magas faktorszámú nappali krém használatát, mellyel a bőr védőrétegét erősítő hatóanyagokat is kombinálhatjuk, mint például a bőrnek hasznos zsírsavak, keramidok és koleszterol megfelelő kombinációját.
(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
