Kicsit szeleburdin, sok-sok csapadékkal, de mégis megérkezett a június, a melegebb idő, a lengébb ruhák használata, és az alattuk fel-felbukkanó esetleges pluszkilók problémája. Ott motoszkál mindenki fejében, hogy már kevés az idő az igazi strandszezon kezdetéig, túl kevés ahhoz, hogy a zsírpárnákat, természetesen a táplálkozásunk odafigyelésével és testmozgással, lefaragjuk magunkról. A 21. század felgyorsult, reklámokkal és elvárásokkal dúsított világában az ember több száz olyan terméket, „vitamint”, étrend-kiegészítőt és csodanövényt talál a piacon, melyek gyors megoldást ígérnek ennek a problémának a megoldására. Nemcsak az interneten vagy a drogériákban kaphatók már ezek a szerek, hanem a gyógyszertárak polcain is fellelhetők olyan készítmények, melyek gyógyszerhatóanyag nélkül, a táplálkozásunkat kiegészítve adhatnak megoldást. Hogy ezeknek a kijelentéseknek valóban van-e valóságalapjuk, vagy csak illegálisan, aktív hatóanyagokkal dúsított kapszulákról van szó, melyek tényleg képesek hatni a szervezet energiaháztartására, és hogy ezek mennyire veszélyesek az emberi szervezetre nézve, rávilágít az alábbi összeállítás.
Zöld tea, zöld kávé, csikófark
Először is nézzük, mi a probléma azokkal a termékekkel, melyek igaz, nem hamisítottak, de hamis súlyeredményt mutatnak azon a bizonyos, mindenki által utált mérlegen. A gyógynövényeken alapuló fogyasztószerek három kategóriába sorolhatók. Az első csoportba azok a sokszor használt növények, teák tartoznak, melyek a béltraktus ingerlésével növelik meg annak perisztaltikáját, mozgását, az irritáció kiváltásán keresztül lecsökkentik a széklet víztartalmának visszaszívódását, s mely mechanizmusok mindegyike a széklet lazulásához, hasmenéshez vezet. Egyrészt, ha az ember ürít, természetesen kevesebbet fog mutatni a mérleg, másrészt, a rendszeres széklethajtás esetleges energiadeficitet vált ki, ami fogyást eredményez. Ezzel a módszerrel az a baj, mint például a második, igencsak közkedvelt csoportba tartozó vizelethajtó gyógynövényekkel, hogy a víz vagy a széklet elhajtásával csapódunk be a mérlegre állva. Arról nem is szólva, hogy nagyon súlyos kiszáradáshoz, tápanyag-, vitamin- és ásványisó-deficithez vezethetnek, s ennek az egész szervezetre súlyos következményei lehetnek. Harmadik kategóriába tartoznak azok a növényi kivonatokat tartalmazó szerek, melyek meggyorsítják a szervezet anyagcseréjét, így növelve a hő leadását. Mint tudjuk, a hő termelődéséhez energiára van szükségünk. Ha rávesszük a szervezetet a gyorsabb metabolizmusra és a magasabb testhőmérséklet elérésére, azokat a bizonyos kalóriákat is könnyebben el tudjuk égetni. Ide tartozik például a zöld tea, a kávé, a zöld kávé, a csikófark (efedra)... Bár a zöld teának és a valódi kávénak igen sok pozitív hatása van a szervezetre nézve, az efedrával egyetemben, főleg magas dózisú fogyasztásával túlpörgethető a szervezet, ami kardiovaszkuláris problémákat okozhat.
Azon kívül, hogy veszélyesek is lehetnek ezek a készítmények, az velük a probléma, hogy helyes táplálkozás és mozgás nélkül nem igazán hoznak eredményt. Ha ez nem így volna, akkor már rég gyógyszerként lennének regisztrálva, hiszen maga az obezitás népbetegség, melyre minden gyógyszerkutató cég megoldást próbál találni.
Stimulálószerek
Csakis a gyógyszernek minősülő hatóanyagok tudnak statisztikailag kimutatható, valódi fogyást eredményezni, mely hatóanyagok időközönként fel-felbukkannak az orvosi vényeken és a gyógyszertárak polcain.
Ezek kapcsán is két fő gyógyszerhatóanyagról, illetve mechanizmusról beszélünk. Az első gyógyszercsoportba tartoznak az úgynevezett stimulálószerek. A szervezet két fő állapotban létezhet, ami meghatározza az anyagcsere folyamatait. Az egyik az „üss, vagy fuss” fázis, azaz a szimpatikus idegrendszer aktiválódásakor létrejött állapot. Egy képzeletbeli oroszlánt meglátva az ösztöneink kétfajta megoldást nyújthatnak: vagy megküzdünk az oroszlánnal, vagy elfutunk előle. Mindkét esetben a szervezetünknek sok oxigénre, tág pupillákra, magas pulzusszámra és sok-sok energiára van szüksége. Ennek az állapotnak az ellentéte a „vasárnap délutáni”, azaz paraszimpatikus állapot, amikor elkezdődik a hosszan tartó emésztés, és semmi mást nem kívánunk csak nyugodtságot és egy kiadós alvást. No, a stimulálószerek egyes csoportja képes utánozni az adrenalin hatását. Az adrenalin ugyanis egy olyan anyag, amely aktivizálja az előbb említett szimpatikus idegrendszert, a paraszimpatikust pedig elnyomja. Ha ilyen anyagot veszünk magunkhoz, akkor megnő a szervezet energiaigénye, elkezdi lebontani a zsírt, úgy, hogy közben megszűnik az éhségérzet is (hiszen az oroszlán elől futva nem nagyon lenne időnk beleharapni bármilyen ételbe). A leghíresebb képviselője ennek a gyógyszerhatóanyag-csoportnak az amfetamin, illetve a származékai. Igen, ez az a diszkódrog, amiről már annyit hallhattunk, főleg speed-ként emlegetve. Mint sok más drog, ezt is gyógyszerként kezdték el alkalmazni, csak ma már azért mellőzik a használatát, mert nagyon gyorsan hozzászokáshoz vezet. A másik fő probléma ezekkel a szerekkel – még ha a molekulaszerkezetüket úgy is módosították, hogy ne vezessenek hozzászokáshoz –, hogy elnyomják az éhséget és komolyan megterhelik a szívet, károkat okozva benne. E mellékhatás miatt Európában nem engedélyezett a stimulálók felírása a túlsúlyos betegeknek. Magától adódik a kérdés: akkor mi marad nekünk, európaiaknak?
Emésztésgátlók
Egyedüli engedélyezett gyógyszercsoport az úgynevezett „emésztésgátlók”. Az emésztéshez különböző enzimekre van szükség, melyek lebontják a nagy falatban a gyomorba érkező élelmet ahhoz, hogy a vékonybélben fel tudjon szívódni. Ezen gyógyszerek egyike megakadályozza például a szénhidrátok, másika a zsírok, enzimek általi lebomlását. Ugye milyen logikus? Nem tudjuk megemészteni a táplálékot, az nem szívódik fel, így nem is fogunk hízni. Csak hát az a baj, hogy a szervezet nem így van kitalálva. Ha túl sok, nem feldolgozott cukor kerül az emésztőszervrendszer utolsó szakaszába, azaz a vastagbélbe, akkor az puffadáshoz és hasmenéshez vezethet (mely problémát már a cikk elején feszegettük). A zsírral hasonló a probléma. Ha már valakinek volt eperohama vagy hasmenése a túlzottan zsíros ételek elfogyasztása után, akkor pontosan tudja, milyen kellemetlen tünetekkel jár a zsíros széklet ürülése. Ezért sem olyan népszerűek ezek a gyógyszerkészítmények.
És mit csinálnak az emberek, ha valami hatásos, mint például a stimulálók, de drognak vagy nem engedélyezett gyógyszernek minősül? Csalnak és hamisítanak. Az étrend-kiegészítők esetén, főleg a fogyasztószerek és az impotenciára gyógyírt ígérő pirulák világában, melyek nagy többségét interneten keresztül árusítják, sokszor találkozni azzal a szomorú ténnyel, hogy mesterséges és illegális szerekkel dúsítják őket. Abban az esetben, ha egy fogyasztószer, melyet nem gyógyszertári körülmények között vásárolt meg és kellemetlen mellkasi, feszülő érzést, szédülést, szívdobogást, eufóriát stb., érez, azonnal hagyja abba a szedését, hiszen nagy eséllyel nem gyógynövényt tartalmaz a szer, hanem akár drognak is minősülő, az egészségre veszélyes anyagot. A potencianövelő készítményeket illetően pedig, higgyenek nekem, nem létezik egy gyógynövény sem, ami gyors megoldást nyújthat. Ha mégis ezt tapasztalnák, akkor biztosak lehet benne, hogy a szív- és érrendszerre szintúgy megterhelő szintetikus anyagot tartalmaz a megvásárolt termék.
Mi lehet a megoldás?
Az egészséges és tudatos táplálkozás és a rendszeres testmozgás. Ha mégis kiegészítené ezeket az alapelveket, vásároljon rostban gazdag termékeket (lenmag, útifűmag stb.), melyek megduzzadva a gyomorban csökkentik az éhségérzetet és a koleszterin felszívódását. Bármilyen étrend-kiegészítőről is legyen szó, azt sose vásárolja interneten keresztül, csakis gyógyszertárban, hiszen a gyógyszertárak polcain csakis ellenőrzött termékeket találni, nem beszélve arról, hogy a gyógyszerész kolléga szívesen fog válaszolni az ön által feltett bármely kérdésre, és felhívja a figyelmét egyes gyógyszer, „vitamin” interakciójára, vagy a táplálék-kiegészítő fogyasztásával kapcsolatos fontos tudnivalókra.
(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
