Ma már kevés olyan dolog van a világon, melyről ne tudnánk pár másodperc alatt információhoz jutni. Bár a tudás megszerzése talán könnyebbnek tűnik napjainkban, mint pár száz évvel ezelőtt, nagyon fontos lenne megtanulnunk ezeknek az adatoknak a szűrését, rendszerezését és forrásaik ellenőrzésének fortélyait. „Kinek higgyünk akkor?” – tehetjük fel magunknak a kérdést. Legnehezebb olyan esetekben megfelelő forrást találni, melyek még az adott szakterületet is képesek megosztani.
Bár cikkemet, magamhoz hűen, gyógyszerészként írtam meg, remélem, hogy ez alapján a kedves olvasónak is sikerül racionálisabbá tennem a növényekkel való gyógyászathoz, azaz a fitoterápiához való hozzáállását.
Mi is a gyógyszerészet alapvető feladata? Természetesen a gyógyítás. Azon belül is olyan anyagoknak a felfedezése, melyek hozzájárulhatnak egészségünk megőrzéséhez és különböző betegségeink legyőzéséhez. Miben és milyen formában vannak jelen ezek a gyógyító anyagok? Mi különíti el például az élelmiszert a gyógyszerektől? Egy pitypangból, medvehagymából, spenótból és citromléből készült keveréket élelmiszernek, salátának vagy gyógyszernek tekintünk-e, mely képes megkönnyíteni az emésztést (pitypang – Taraxacum officinale), csökkenteni a vérnyomást (medvehagyma – Allium ursinum), lassítani a véralvadást (spenót – Spinacia oleracea) vagy épp roborálni a szervezetet (citrom – Citrus limon)? Mint ahogy azt Paracelsus is megmondta: „A mennyiség teszi a mérget.” Azaz minden anyag minőségi és mennyiségi tulajdonságaitól válik méreggé vagy épp gyógyszerré. Rávetítve Paracelsus gondolatait az előbbi példára, igazából a felsorolt növények és a bennük található farmakológiailag aktív molekulák mennyiségétől és minőségétől fog függeni, élelmiszernek, gyógyszernek vagy méregnek tekinthető-e az adott növénykeverék. Ha a „salátánk” sem pozitív, sem negatív értelemben nem tud hatni rövid távú egészségünkre, akkor élelmiszernek tekinthető. Ha egyik vagy másik irányba tolja el a szervezetünk ezen állapotát, akkor viszont már mérgező vagy gyógyító anyagnak definiálható. Ebből a gondolatból viszont azt a legfontosabb megjegyeznünk, hogy a gyógyszer, az bizonyítottan gyógyít egy adott betegséget, segít megelőzni, illetve felfedezni, gondolva most a különböző diagnosztikai kemikáliákra.
E mondatokon átrágva magunkat érdemes körbejárni a fitoterápia fogalmát. Fontos megjegyezni, hogy a fitoterápia nem egyenlő a tradicionális gyógyászattal. Igaz, az utóbbi gyakran nyúl a gyógynövényekhez, melyek akár a tudomány felől megközelítve képesek is eredményt felmutatni, a tradicionális gyógyászat nevéből kiindulva, nem tudományos alapokon nyugszik, hanem az idők során empirikusan megszerzett adatok feljegyzésén. Bár a pitypangot fogyasztó emberek már évszázadok óta megfigyelhették magukon, hogy az segíti emésztésüket zsírosabb ételek elfogyasztását követően, a gyermekláncfű egészen addig a pontig tradicionális növényi gyógyszernek minősült, amíg egy tudós ember, megfelelő tudományos metodológiai módszerekkel be nem bizonyította azt, hogy a növényben található keserűanyagok képesek megnövelni az epekiválasztódását, így gyorsítva a táplálék útján bevitt zsiradékok emésztését.
Vannak tehát olyan növények, melyek hatását már tudományosan sikerült bizonyítanunk, ily módon már sem élelmiszernek, sem tradicionális gyógyszernek nem minősülnek. Akkor viszont mi a különbség a gyógynövények, növényi gyógyszerek és a konvencionális gyógyszernek minősülő termékek között? A válasz nagyon egyszerű. A gyógynövény vagy annak drogja egy fel nem dolgozott növényi rész, mely gyógyításra alkalmas hatóanyagokat tartalmaz. A növényi gyógyszer egy olyan készítmény, mely különböző eljárásokkal az előbb említett növényi részekből kivont hatóanyag-keverékeket tartalmazza, standardizált formában. A valódi gyógyszerek már nagyon ritka esetben használnak növényi eredetű molekulákat, attól függetlenül, hogy azok alapján lettek megalkotva. Döntő többségben a gyógynövényekben található legaktívabb vegyületet utánozzuk le, hozzáadva vagy elvéve olyan molekuláris csoportokat, melyek javítják a hatóanyag viselkedését a szervezetben. Szintén a valódi gyógyszerekre jellemző maga a definiált gyógyszerforma (tabletta, szirup, injekció stb.). Ezek a technológiai fortélyok még biztonságosabbá teszik az adott készítmény használatát, garantálva azt, hogy az adott gyógyszermolekula olyan mennyiségben és minőségben jut el egy kiszemelt szervhez, hogy az minél hatásosabb legyen, egyidejűleg minimalizálva annak mellékhatásprofilját is. Gondoljunk csak bele, mekkora különbség van egy mákhéjtea és egy morfininjekció között! Ma már elképzelhetetlen lenne a sürgősségi ellátásban morfininjekció helyett mákhéjteával csökkenteni a beteg fájdalmait, pont úgy, ahogy pár száz évvel ezelőtt boszorkányságért máglyán égettek volna minket el, ha azt állítjuk, a jól ismert mákhéjteában igazából az apró atomokból felépült szerkezetek azok, melyek megfelelően adagolva a testben lévő endorfinreceptorokhoz csatlakozva képesek megváltoztatni agyunk fájdalomhoz való viszonyulását.
Félreértés ne essék: a gyógynövényi vagy a növényi gyógyszereknek igenis megvan a helyük a konvencionális gyógyászat mellett vagy épp előtt. Tökéletes megoldást tud nyújtani egy tanninokban gazdag lósóska (Rumex acetosa)-tea egy huszonnégy óráig tartó hasmenés ellen. A tanninok antibakteriális és gyulladáscsökkentő természetes vegyületek, melyek a gyomor-bél traktusban képesek elpusztítani azon kórokozókat, melyek akut hasmenést okoznak. Ám ha egy napnál tovább tart ez az állapot, akkor érdemes egészségügyi szakemberhez fordulni, hiszen meg kell róla bizonyosodnunk, hogy ezt a tünetet nem okozza-e egy olyan kórokozó, mely esetében antibiotikumra van szükségünk. Pont a gyógynövények és növényi gyógyszerek bizonyos fokú hatásosságát bizonyítja azok el nem hanyagolható mellékhatásprofilja is. Maradva a jól ismert lósóska példájánál, nagy mennyiségben fogyasztva pont a gyomorpanaszok enyhítésére szolgáló cseranyagok képesek hasi diszkonfortérzetet, hányingert, hányást vagy hasmenést kiváltani. Ám említhetünk más, sokkal súlyosabb hatásokat is, mint allergiák, anafilaxiás sokkok, máj-, vese- vagy bőrkárosodás, melyeket a növények magukban vagy más növényekkel, hagyományos gyógyszerekkel tudnak kiváltani. E mellékhatások miatt érdemes azok figyelmét is felhívni minderre, akik a „tradicionális fitoterápia” ellen érvelnek, vagy megtagadják hatékonyságát, hiszen fontos ismernünk e növények akár elenyésző hatását is az emberi szervezetre vagy más bioaktív hatóanyagokra nézve, így megakadályozva akár súlyos komplikációkat is.
Használjunk-e gyógynövényeket?
A válaszom mindenképpen az, hogy a gyógynövényeknek igenis megvan a helyük a hagyományosnak számító orvoslás mellett. A hangsúly itt a mellett szócskán van, hiszen az esetek legnagyobb százalékában gyógynövényekkel nem tudunk egy adott betegséget teljes mértékben megelőzni vagy gyógyítani, de képesek lehetünk a terápiát kiegészíteni, növelni hatékonyságát, lerövidíteni a betegség idejét vagy csökkenteni a valódi gyógyszerek mennyiségét. No, de honnan tudjuk, melyik betegség esetében és a hozzájuk társuló gyógyszerek mellett milyen növényeket, milyen mennyiségben, mikor érdemes használni, hogy ne ártsunk magunknak, vagy ne hátráltassuk az orvosi kezelést, ellenkezőleg, kihasználjuk a gyógynövények előbb felsorolt pozitív hatásait? A válasz szintúgy meglepően egyszerű: vegyük fel a gyógyszerészeti egyetemen a farmakognózia, fitoterápia, farmakológia és bromatológia nevezetű tantárgyakat! Ha erre mégsem érzünk elég nagy ambíciót, nyugodtan kikérhetjük a közelben praktizáló diplomás gyógyszerészmagiszter véleményét. A gyógyszerészek az egyedüli szakemberek, akik pontosan meg tudják határozni egy-egy fitoterápiás módszer helyét a 21. századi orvoslás mindennapjaiban.
(A cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
