Újvidék Szerbiának a második, Vajdaságnak pedig a legnagyobb városa, a lakosság számát tekintve. A tartományi székváros szemlélete és folyamatos fejlődése miatt méltán hasonlítható egy kozmopolita nagyvároshoz, a hazai és a külföldi turisták körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Köszönheti mindezt számos nevezetességének, pezsgő kulturális életének, fiatalos lüktetésének.
Mindezek tükrében kevesen gondolnak úgy Újvidékre, mint egy fokozottan védett állatfaj igen magas egyedszámának élőhelyére, pedig igaz: Újvidéket bizony nevezhetnénk a gólyák városának is, mivel egy igen népes populáció (mintegy 25–35 pár) éppen ebben az urbánus környezetben talált megfelelő életkörülményekre.
Azokat, akik a tartományi székvárosba a Belgrád–Szabadka autópálya, illetve Temerin irányából érkeznek, hosszú évek óta csupasz betonkonstrukció és magas betonoszlopok látványa köszönti, melyek mint intő ujjak mutatnak rá egy befejezetlen és elfeledett építkezés csúfos maradványaira. A valamikori Rodić komplexum építményei ezek, melynek keretében az épületegyüttes nyugati részén tervezett projektum mindmáig csupán a vázszerkezet szintjéig valósult meg.
A gólyák zavartalanul élnek az urbánus környezetben (Fotó: Ótos András)
Idővel ebben az urbánus környezetben, a csupasz betonoszlopokon gólyafészkek jelentek meg, ma pedig már nem lehet mosoly nélkül elhaladni az építkezési terület mellett, melyet, úgy tűnik, jó időre bérbe vettek a gólyák.
Újvidék gólyái
A Szerbiai Madárvédelmi Egyesület (A BirdLife International csoport szerbiai képviselete) 2017-ben nyolc gólyafészket számolt meg, 2021-ben pedig már 33 gólyapár letelepedését jegyezte. Tavaly nyáron mintegy 70 fióka kelt ki ezen a területen. Ez a robbanásszerű szaporodás a gólyák természetes élőhelyétől meglehetősen idegen környezetben valódi kuriózumnak számít a szakemberek szemében is. Újvidék viszont mindenképpen újabb nevezetességgel gazdagodhatott a kozmopolita szemléletű madarak által.
– Egyedülálló jelenségnek lehetünk a tanúi, hiszen megfigyelhetjük, hogyan képes egy vadon élő faj ilyen környezetben is sikeresen alkalmazkodni, ha megfelelő életkörülményeket talál – mondja Szokola-Simon Brúnó, a Szerbiai Madárvédelmi Egyesület fiatal ornitológusa, amikor beszélgetésünk elején rögtön arról faggatom, miért számít olyan különlegesnek az újvidéki gólyakolónia.
– A fehér gólya a vizes, lápos területet kedveli, ez számít természetes élőhelyének. Ugyan már nagyon régóta az ember közelében, kéményeken, vagy villanyvezetékek oszlopain fészkel, ez nem azt jelenti, hogy kifejezetten keresné az ember közelségét, inkább azt, hogy természetes fészkelőhelyei mindinkább megszűnnek. Valamikor magas, oszlopszerű fák, sziklafalak fészkelő madarai voltak, az emberi jelenlét növekedésével azonban inkább részesítették előnyben a széles kéményeket, illetve a nádtetőket fészekrakás szempontjából. Ez a váltás már elég régen, néhány száz éve megtörtént a gólyáknál – magyarázza Brúnó.
Szokola-Simon Brúnó (Fotó: Ótos András)
Azonnal helyre is rakom magamban, miért is érezzük mi emberek olyan közel magunkhoz ezt a nagyobb testű gázlómadarat. Úgy tartják, a gólya megújulást és áldást hoz, ide vezethető vissza a madár és a gyermekáldás összefonódása is. A gólya szokásához híven mindig visszatér fészkére, ezért a ragaszkodás és hűség szimbólumává vált, az otthon és a család jelképévé. Rossz ómennek tartják, ha a gólya nem tér vissza, régen úgy hitték, balszerencsét hoz a házra, ha üresen marad tavasszal a gólyafészek. Az elmúlt néhány száz évben tehát nemcsak a gólya tanult meg együtt élni az emberrel, hanem az ember is megtanult, sőt megszeretett együtt élni a gólyával. Éppen ezért elgondolkodtató, hogy miért kellett ezt a madárfajt Szerbiában fokozottan védetté nyilvánítani.
– Ennek természetesen több tényező áll a hátterében – válaszolja erre vonatkozó kérdésemre Szokola-Simon Brúnó. A mezőgazdaság előretörésével, a mocsaras területek lecsapolásával csökkent a gólyák élőhelye, egyre kevesebb természetes táplálékforrásának területe. Megváltoztak az építkezési szokások, nádtetős házak és kémények hiányában kénytelenek a villanyoszlopokat választani fészkeik számára, amely rájuk nézve kifejezetten veszélyes. Ugyanakkor az ember is úgy értékelte, hogy ezek az állatok megrongálják az infrastruktúrát, káros a jelenlétük, a megóvásukra törekvő megoldás keresése helyett irtották is őket. Vándorlásuk során kedvelt úti céljuk Libanon, ahol a mai napig is megengedett a gólyák levadászása – fejti ki a szakember. Visszakanyarodva az újvidéki gólyaállomány kérdéséhez hozzátette, a legutóbbi állományfelméréskor 2014 és 2015 között Szerbiában 1350 fészket jegyeztek, ebből 1100-at Vajdaságban. Újvidéken ekkor még csupán három fészek volt, de számuk robbanásszerűen megugrott az elmúlt években, megtízszereződött. A Szerbiai Madárvédelmi Egyesület a kezdetektől megfigyeli ezt az állományt, és úgy ítélték meg, a gólyák itt tulajdonképpen ideális körülményekre találtak.
– Az állatoknak muszáj alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez, így az is megfigyelhető, hogy a gólyák az utóbbi években az ember által termelt hulladékkal is táplálkoznak. A Rodić épületegyüttes közelében található szemétlerakó megfelelő táplálékforrást nyújt számukra, a félbehagyott építkezés oszlopai pedig zavartalan fészkelőhelyet nyújtanak nekik – tette hozzá Szokola-Simon Brúnó.
A gólyák maradnak!
A már fentebb említett épületegyüttes és az ettől délre eső terület is Újvidék elkövetkező nyolc évre szóló, általános területrendezési tervezetének részét képezi. A komplexum ma már két külön vállalat tulajdonában van. A Heineken Szerbia működteti újvidéki üzemét a valamikori Rodić sörgyár épületében, a ljubljanai Merkator kereskedelmi vállalat szerbiai részlege pedig kiskereskedelmi üzletet tart fenn az erre alkalmas épületben, Roda megamarket néven. Felmerült az igény, hogy a két épületet fizikailag is elhatárolják egymástól, továbbá a területen más, kiskereskedelmi egységeket és egyéb tartalmakat hozzanak létre. A két épület körül a zöldfelületet is bővítenék, a befejezetlen vázszerkezet pedig iroda- és üzlethelyiségeket magába foglaló építményként születne újjá. A területtel kapcsolatos terveket múlt év decemberében bocsátották nyilvános konzultációra, észrevételeit pedig a Vajdasági Természetvédelmi Intézet is mellékelte.
A természetvédelmi törvény 74. cikkelye ugyanis kimondja, tilos a fokozottan védett vadon élő növény-, állat- és gombafajokat megsemmisíteni, a fokozottan védett madarakat és élőhelyeiket veszélyeztető tevékenységet folytatni. Ugyanakkor a vonatkozó törvény 9. cikkelye alapján bármilyen építkezési tervek, vagy projektek kidolgozása előtt a beruházó köteles az illetékes szerv természetvédelemmel kapcsolatos feltételeit figyelembe venni, a tervdokumentációba belefoglalni, és a munkálatok megkezdésekor az illetékes szervet a vonatkozó feltételek alkalmazásáról értesíteni.
– A Vajdasági Természetvédelmi Intézet értesítette az illetékeseket, hogy az általános területrendezési terv nem tartalmazza a fenti előírásokat, amelyek fontosak az ott fészkelő, fokozottan védett madarak szempontjából – erősítette meg Nikola Stojnić, az intézet munkatársa.
Tiszatarrós, a gólyák faluja (Fotó: Dávid Csilla)
– Az intézet módosítási javaslatot nyújtott be, amelyet a városi képviselő-testület februárban el is fogadott. A gyakorlatban arról van szó, hogy a szóban forgó épületegyüttesen semmilyen munkálat elvégzése nem kezdődhet meg mindaddig, amíg a gólyafészkek megvédésére tett javaslat nem realizálódik – mondta a Vajdasági Természetvédelmi Intézet illetékese. Hozzátette, az intézet munkatársainak feladata a gólyafészkek áttelepítésének koordinálása, ezt pedig a környéken kihelyezett mesterséges fészkelőhelyek létesítését követően abban az időszakban lehet megtenni, amikor a gólyák távol vannak.
Május 9-étől május 23-áig újból nyilvános konzultációra bocsátották a terveket, amely tartalmazza a terv környezetre gyakorolt hatásának stratégiai értékelését is. A tervezet megtekinthető a városi Nagyberuházási és Területrendezési Hivatal erre kijelölt helyiségeiben, illetve a hivatal honlapján is. A mintegy 254 hektáros terület rendezését érintő terv külön nem foglalkozik a valamikori Rodić komplexum majdani építkezésével kapcsolatos részletes tervekkel, magába foglalja viszont a telekrendezési megkötéseket, továbbá a fentebb említett környezetvédelmi intézmény stratégiai értékelését. Azt azonban nem tudni, a beruházók mikor szándékozzák megvalósítani az épületegyüttes területére vonatkozó terveiket.
A gólyák maradnak?
Felmerül a kérdés, mi lesz, mi lehet a történet végkifejlete a gólyák szemszögéből. A Szerbiai Madárvédelmi Egyesület szakembere, Szokola-Simon Brúnó ugyanis elmondta, nem egy bevett gyakorlattal állunk szemben. A gólyák meglehetősen öntudatosak a fészeképítés tekintetében, a hazatérő hím egyedek azonnal meglévő fészkeiket keresik fel és nem szívesen telepednek meg másutt. Mint mondta, több olyan terület is van a környéken, amely alkalmas a mesterséges fészkelőhelyek elhelyezésére, de kérdéses, hány egyed hajlandó elfogadni az elköltöztetést, illetve hányan állnak végleg tovább.
– Vajdaságban, Közép-Bánátban él a szerbiai gólyapopuláció legnagyobb hányada. Ezek közül is kiemelkedik Tiszatarrós (Taraš), amely büszke arra, hogy a gólyák az ő falucskájukat választották lakóhelyül. Ez a település 2015-ben 40 fészkelő gólyapárral, egy nemzetközi pályázat jóvoltából, elnyerte az Európai Gólyafalu címet. Számos rendezvényt tartanak, amely erre a nevezetességre épül – fejtette ki a Szerbiai Madárvédelmi Egyesület ornitológusa. Érdekességként említette, hogy a Tiszatarróson jelenleg fészkelő gólyák száma körülbelül megegyezik az újvidéki gólyapopulációval.
– Mindenhol igyekszünk megfigyelni a gólyákkal kapcsolatos helyzetet, a villanyvezetékekre magasított platókat építünk, és nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a helyi lakosok edukálására, hogy ráébresszük őket a környezeti kincseik értékére, több-kevesebb sikerrel. Az újvidéki gólyák esete teljesen sajátos, nem tudni, hány egyed, illetve hány pár marad a környéken, ha a városrendezési tervek elindulnak a megvalósítás útján. Természetesen nagyon fontos a város képének rendezettsége és a haladás, de mindig hangsúlyozzuk, hogy csakis az vezet jóra, ha a környezetet és az abban helyet foglaló minden élőlényt figyelembe veszünk.
Szemeim előtt a maga alatt ágat vágó ember képe jelenik meg... Ha az emberre a teremtés koronájaként tekintünk, nem világos miért teszi tönkre maga alatt mindazt, ami fenntartja őt!
Nyitókép: A gólyák zavartalanul élnek az urbánus környezetben (Fotó: Ótos András)
