Ostorcsattogtatással közeledő vágtázó lovasok, akik szőrén ülik meg a lovat, de nemcsak megülik, hanem ültetik és fektetik is, ha kell. Az öltözetük kék ing és bő gatya, fekete mellény, fejükön csikós kalap, lábukon bőrcsizma, kezükben karikás ostor. Ők a csikósok. A napjainkra már letűnt szilaj pásztortársadalom és életforma képviselői az Alföldön, ahol már csak bemutatókon találkozni velük. Ezt a pásztorhagyományt ápolja sajátos módon már gyerekkora óta az adai ifj. Gyarmat István és Kubik Patrik, akik közösen tartanak napjainkban is csikós bemutatókat Vajdaság-szerte falunapokon, lóversenyeken, lovastalálkozókon vagy éppen a Vajdasági Vágták egyikén. Legutóbb július elején, Ada község napja alkalmából tartott lóversenyen csillogtatták meg képességeiket. A két fiatalembert nyugodtan nevezhetjük vajdasági csikósoknak, mivel vidékünkön rajtuk kívül nincs más, aki a pásztorember és a ló közötti efféle szoros közösséget megmutatná a nagyközönségnek, ezáltal betekintést nyújtva az elmúlt századok csikósainak hétköznapjaiba. A csikós élethez egyenes út vezetett ifj. Gyarmat István számára, mert édesapja, id. Gyarmat István jóvoltából beleszületett a lótartásba és a lovaglásba, vagyis a lovas életbe.
Kubik Patrik ostort forgat Dollyn állva (Gergely Árpád felvétele)
„Szép tüzes ló, de még rajta
A legény tüzesebb fajta,
Bátorság van a szemében,
Karikás-ostor kezében.”
Petőfi Sándor: Kinn a ménes, kinn a pusztán (részlet)
– Már kiskorom óta lovakkal foglalkozok. A nagyszüleimnek is volt egy-két lova, de édesapámék kezdtek el intenzíven foglalkozni a lótartással. Folyamatosan, egész évben lovagoltatunk, mintegy ötven lovasunk van, valamint a mai napig rendszeresen fuvarozunk a lovakkal. Emellett csikósbemutatókat is tartunk az unokatestvéremmel, Kubik Patrikkal, aki korábban Topolyán élt, de Adára költözött és itt alapított családot. Együtt lovagoltatunk és fuvarozunk vele és apámmal, illetve anyám vezeti a pónilovagoltatást a kisgyerekeknek. Jelenleg tizennyolc ló van a Gyarmat-istállóban. Ebből tizenegy a miénk, hét pedig bértartásban van – magyarázta ifj. Gyarmat István, aki főállásban egyébként profi tűzoltó. – Négyéves koromban kaptam az első lovamat, egy Maggie nevű pónit. Ezen a pónin tanultam meg lovagolni, és még mindig nálunk van. Amikor megkaptam, az apám azt mondta, ha nem tanulok meg vágtázni, akkor el lesz adva. Gyorsan megtanultam. Jól emlékszem, hogy apám lovaskocsival fuvarozta az épülettörmeléket az egyik háztól. Patrik vezette a pónit, én szőrén ültem meg, és elmentünk annak az ismeretlennek a házához, ahol az udvarban körbefuttattuk a pónit. Én lovagoltam rajta és megmutattam, hogy tudok vágtázni, ezért nem kell eladni. A csikósbemutatókon látható mutatványokat apám segítségével tanultuk meg mindketten, illetve tanítottuk meg a lovakat. Apám mutatta meg, hogy a ló erre és arra is képes, majd ebből kifolyólag kezdtük el az udvarban próbálgatni. Érdekes volt, hogy lefekszik a ló, amivel ugrattunk és mást is kipróbáltunk. Ez elég volt ahhoz, hogy elkezdjünk vele foglalkozni, mert utána mindezt bemutattuk egyik-másik rendezvényen. A nagymamám és az anyám varrt csikósruhát, lett kalap. A lovak szeretete mellett tetszett a közönség biztatása is, akik megtapsoltak bennünket. Érdekes volt mindenkinek, és sikerült bemutatni több helyen is. A közönségnek érdekes volt, ezért egyik rendezvényről a másikra hívta bennünket, hogy mutassuk be. A csikósbemutatókra gyerekkorunk óta gyakorlunk Patrikkal, aki Topolyán élt. Viszont, amint kicsöngettek az iskolában a nyári szünetre, azonnal jött Adára és csak szeptemberben, amikor kezdődött az iskola, akkor költözött vissza. A lovak számára elég hosszú folyamat, hogy megtanulják a csikósbemutatón látható mutatványokat, de miután megtanulták, utána ezeket csak fel kell eleveníteni. A bemutatókon már tudják, hogy mi a dolguk. Nyilván nem mindegyik lóval lehet ezt megcsinálni, erre csak a nyugodtabb vérmérsékletű lovak alkalmasak, amilyenek a mi egyszerű munkáslovaink. Ezt egy versenylóval már nem nagyon lehet véghezvinni, mert az idegesebb természetű, ahhoz, hogy egy helyben álljon vagy lefeküdjön. A csikósbemutatókra két lovunk van, Szikra és Dolly. Van külön öltözetünk hozzá, csikósruha: bő kék gatya inggel, fekete mellény, kalap, csizma és karikás ostor. A csikósbemutatón szőrén üljük meg a lovat. A csikósok sem nyeregben lovagoltak, hanem szőrén, esetleg patraccal, de mi azt nem használjuk – mesélte a férfi.
Ifj. Gyarmat István ostort pattogtat a fekvő Szikrán (Gergely Árpád felvétele)
A csikósbemutatókon a lovasok sokat improvizálnak. Ifj. Gyarmat István megjegyezte, hogy gyakran kénytelenek rögtönözni a terepviszonyok miatt, mert nem megfelelő nagyságú a terület. Sokszor a szervezők szabják meg a rendezvényeken, hogy mennyi idejük van a bemutatóra és ahhoz az időkerethez kell alkalmazkodni. Kiemelte, hogy figyelni kell magukra, a lovakra, a gyakorlatokra és a közönségre is, ami eléggé összetetté teszi az egyáltalán nem veszélytelen bemutatókat.
– A csikósbemutató nem való mindenkinek, mert veszélyes művelet. Aki tud lovagolni, az se próbálkozzon vele. Mi is gyakorlunk, különösen a bemutató előtt szoktuk feleleveníteni az előadandó, begyakorolt programot. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy felállunk és végrehajtjuk, mint a katonák, hanem a helyzettől függően sokszor improvizálunk. A bevonulás után szemben állunk egymással, majd ostorcsattogtatás következik, megemeljük a kalapunkat és tisztelgünk a közönségnek. Megvannak azok az alapmutatványok, amiket együtt csinálunk, és ezek ezért látványosak. Majd különböző figurákat mutattunk be, mivel csak ketten vagyunk, nem tízen, így többet kell mutatnunk. Együtt megcsinálunk három-négy mutatvány, majd külön-külön tíz különböző félét, hogy minél többet lásson a közönség.
A csikós fejenállás (Gergely Árpád felvétele)
Ezek között van lovon állás, lófektetés és -ültetés, leülünk elé vagy odafekszünk az állathoz, amely később ráteszi a patáját a mellkasunkra, amikor a földön fekszünk. Közben folyamatos az ostorcsattogtatás. Továbbá felállunk a lóra és megfordulunk a hátsó része felé, és úgy csattogtatjuk az ostort, illetve hátulról felugrunk a hátára, illetve fejen állunk a lovon. Sokféle gyakorlat van, nem számoltam meg, hogy hány, de úgy mutatjuk be ezeket, ahogyan az alkalom engedi. Általában a fektetés, az ültetés, a felállás és az ostorcsattogtatás vágta közben, ezek legmutatósabbak, a többinél improvizálunk. Számunkra ezek a bemutatók már nem annyira veszélyesek, de oda kell figyelni az egyensúlyra, amikor felállunk a lóra, mert közben mozog. Nem mindegy, hogy melyik pillanatban fekszel úgy oda elé, hogy rád tegye a lábát, illetve amikor fekteted le, ügyelned kell, hogy ne nyomja oda a lábad a földhöz, mert mi fent ülünk a lovon és úgy fekszik le. Ez nagy odafigyelést igényel. Ha bárkit felültetnének a lóra, az nem tudná megcsinálni, akik foglalkoznak lovakkal, ők sem, mert ezt előre be kell gyakorolni. A csikósbemutató a közönség számára szórakoztató és látványos, sokan nagyon szeretik. Az idősebb emberek jobban tudják, hogy miről szól, de a fiatalok számára már csak látványosság, mert közülük sokan nem láttak még csikósbemutatót. Ez ma már hagyományőrzésnek minősül, de évszázadokon át hozzátartozott a csikósok mindennapi munkájához a legelőn, ahol karikás ostorral őrizték a jószágot, és ha el kellett bújni, akkor lefektették a lovat. Tudomásom szerint rajtunk kívül más nem tart ilyen formában csikósbemutatót Vajdaságban, bár vannak olyan lótartó emberek, akik egy-két gyakorlatot meg tudnak csinálni – hallottuk ifj. Gyarmat Istvántól.
A ló a fekvő lovasra helyezi a patáját (Gergely Árpád felvétele)
A ló nem való mindenkinek, mert nagy odafigyelést, kitartást és munkát igényel a tartása és gondozása. Az adai lovas szerint a bemutatók a lótartás szebbik részét jelentik, mivel a lovat fel és elő kell készíteni a bemutatókra, közben mindennap etetni kell és rendben tartani.
– A ló nem robot, van saját gondolata. Ezért ismerni kell a lovunkat, a bemutatókon figyelni, hogy mit néz, mit csinál. Szikra egy csődör, vele szokott meggyűlni a bajom, mert előfordult bemutatón, hogy felfigyel a másik lovakra és már menne is utánuk. Volt olyan, hogy szemben állunk a közönséggel, az egyik helyen a léggömb lebeg, amott valaki dudál egy nagyot, ezekre figyelni kell, mert megzavarhatja az állatokat. A mi lovaink mindezt már elég jól megszokták. A tapsból már tudják, hogy jól csinálták a feladatukat. A fellépés előtt nem árt egy kis jártatás, hogy még nyugodtabbak legyenek. A nyári időszakban fürdetjük is őket, az istállóban van lótusoló. Ha csikósbemutatóra megyünk, akkor mindig megfürdetjük és rendbe tesszük őket, hogy megfelelően nézzenek ki – mondta ifj. Gyarmat István.
A gyakorlott csikóslovakat nem zavarja sem az ostor hangja, sem a közönség (Gergely Árpád felvétele)
Nyitókép: Csikós bemutató az adai lóversenypályán (Csincsik Zsolt felvétele)
