Csukás István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, ifjúsági szerző, a rendkívül népszerű Süsü, a sárkány szerzője mondta egyszer, hogy nem tud annál szomorúbb és magányosabb dolgot elképzelni, mint mikor valaki ül a képernyő előtt és egyedül játszik.
„Játszani legalább ketten kell, de inkább tízen, húszan, mert a közös játék a legnagyobb dolog az életben” – mondta.
Márpedig Zentán kialakult egy egyre terebélyesedő lelkes társaság, akik szabadidejükben, legtöbb esetben minden csütörtökön találkoznak egymással, hogy az egyik hangulatos kávézó kerthelyiségében a kora esti óráktól, olykor zárásig is különböző, egyszerű, de rendkívül szórakoztató, máskor összpontosítást, leleményességet és nem egyszer alapműveltséget is kívánó társasjátékokat játszva meneküljenek el egy rövid időre a nyomasztóan szürke hétköznapoktól, illetve a mindennapi gondoktól. A Rin Tin-Tin kávézóban hetente egyszer megrendezésre kerülő Társasparty kiötlője Bera Izabella, az ötlete kapcsán elmesélte, hogy mindig is szeretett társasjátékokat játszani, így szüleivel is sokszor bóbicsozott, römizett és ezeken a játékokon persze a nyerés öröme mellett veszíteni is megtanult.
– Magyarországra költözött és onnan hazalátogató unokatestvéreimmel nyaranta rengeteget kártyáztunk, társasoztunk, amikor eljöttem a tatáékhoz. Szüleimtől, rokonoktól kaptam az első társasokat, klasszikus darabokat, mint például a Szerencsekerék, a Hotel vagy Tabu. Mostanában már magamnak válogatok, így modernebb példányok is bekerülnek lassan a gyűjteménybe. Már van is pár játék, amit kinéztem, és következő alkalommal meg is vásárolom őket Magyarországon. Illetve külföldről szeretnék néhány angol nyelvű társast, kártyát beszerezni, mivel még nincs tudomásom róla, hogy ezek megjelentek volna magyar nyelven. Sok játékot most játszottam először, a Rin Tin-Tines társasest alkalmával, és legtöbbje nagyon bejött – ecsetelte, majd pedig elmondta, hogy a társasjátékoknak egy nyilvános helyen, jelen esetben egy kávézóban történő játszásának az ötlete annak kapcsán merült fel, hogy vannak olyan játékok, amelyekhez egy társaság odahaza nehezen tud összegyűlni, amennyiben pedig valaki ezt meghirdeti, akkor néhányan biztos, hogy felkapják a fejüket a hír hallatán és akár még kíváncsiságból is eljönnek megnézni, hogy miképpen is működik az egész.
– Amennyiben pedig neki is van valamilyen társasjátéka, akkor azt is elhozhatja, így a jelenlévők több játékot is kipróbálhatnak – jegyezte meg és hozzáfűzte, hogy valójában ez a zentai társasjátékest is így kezdte kinőni magát, mivel az első ilyen eseményen mindössze egy asztalnál játszottak az érdeklődők, de a következőn már többen jöttek el játszani, így két-három asztalon is zajlott a játék.
– Ezeken az estéken jót szórakozunk együtt, az idegennyelvű játékokkal pedig a nyelvtudásunkat is fejleszteni tudjuk, de hasonló módon ezek a játékok az együttműködés, a kommunikáció, a feladatmegoldási készség, csapatmunka és az összpontosítás fejlesztésére is alkalmasak, és, ami a leglényegesebb, hogy nagyon sok társasjátékot nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára terveztek – ecsetelte beszélgetőtársunk, aki elmondta azt is, hogy egy civil szervezet megalapításának az ötlete is megfordult már a rendezvény szervezőinek, illetve résztvevőinek a fejében, hogy könnyebben tudjanak különböző társasjátékokat beszerezni.
Zentával ellentétben Péterévén már hagyománya van a társasjátékos összejöveteleknek, amiket a helybéli Vajdasági Társasjáték Klub szervez minden vasárnap este, aminek a tagjai felfigyeltek rá és felkarolták a zentaiak kezdeményezését. Szabó Attila a 2011 óta működő Falunkért Ifjúsági Csoport és egyben a társasjáték klub egyik vezetője napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy egyfajta hobbija a társasjáték, és amikor megnyitották az ifjúsági klubot, akkor folyamatosan megszervezték a saját társaspartyjaikat, korábban pedig hol a színházépületben, hol a Tisza-parton és persze odahaza is, privát körben játszottak, emellett pedig nyilvános rendezvényeket is szerveztek.
– Eleinte a játékaink nagy részét a privát gyűjteményeink alkották. Az enyém, illetve még néhány srácé, aki aktív volt a klubban, de hát azóta pályáztunk, nyertünk is valamennyi pénzforrást arra, hogy új játékokat vásároljunk – mesélte Attila, aki elmondta azt is, hogy manapság a társasjátékok reneszánszát éljük, és évente 5–6 ezer új társasjáték jelenik meg világszerte.
– Talán ennyi film sem jelenik meg egy év alatt, mint ahány társasjáték, és ez persze nem véletlen, mert ez egyre nagyobb iparággá növi ki magát, mert igény van erre. Ugye régen is sok társaság volt, régen is játszottak az emberek. Elég arra gondolni, hogy a szüleink idejében mennyi kártyacsata dúlt a házaknál, majd jöttek a dominózások, illetve a többi ismert társasjáték – ecsetelte, majd pedig hozzáfűzte, hogy ez az egyik pillanatban a számítástechnika fejlődésével véget ért és mindenki számítógépes játékokat kezdett el játszani, különösen az internet elterjedésével, mobiljátékok megjelenésével áldozott le a társasjátékok kora.
– Mindenki áttért az online, illetve számítógépes játékokra, és most értünk el abba a korszakba, hogy az emberek megcsömörlöttek ettől és megfordult ez a folyamat, és egyre többen vágynak arra, hogy egy kicsit offline, az élő, személyes térben találkozzanak egymással, és hogy együtt szórakozzanak. A társasjátékozás pedig azért jó, mert teljesen idegen emberek le tudnak ülni egymással, hogy játszanak egy jó táblajátékkal. Itt ülünk négyen, hatan, nyolcan, és az a célunk, hogy legyőzzük a sárkányt, kitaláljuk a szót, megoldjuk a rejtvényt, vagy éppen, ami a játéknak a szabálya. Nagyon sokféle játék van, nagyon sokféle céllal, de egy társasjáték teljesen tök idegen embereket, hogyha van bennük hajlandóság a játékosságra és a közös játékra, akkor egy apropó alapján össze tud hozni, és asztalhoz tud ültetni bárkit. Ezért szuper találmány ez – mesélte a péterrévei fiatalember, aki egyben elmesélte azt is, hogy azért karolták fel a zentai társasjátékosokat, mert számukra ez kicsit küldetésszerű dolog.
– Mi már tudjuk azt, amit, mint Harry Potterben a muglik közül sokan nem tudnak, hogy milyen jó dolog a varázsvilág része lenni, és mi már tudjuk, hogy milyen jó ez, és igyekszünk terjeszteni az igét. Zentán erre adott volt egyfajta nyitottság, aminek mi nagyon örülünk. Zenta pedig számunkra is elérhető távolságra van, és úgy érzem, hogy egy szuper, nyitott társaságra bukkantunk, akik kíváncsiak a játékokra és ki akarnak próbálni egy csomó új lehetőséget. Mi pedig szeretünk játszani, szeretünk új embereket megismerni, hiszen a magyar szó, a társasjáték elmondja, hogy mi is ennek a lényege. Ez pedig maga a társaság. Úgyhogy én úgy érzem, hogy itt Zentán is pont olyan szuperül lehet játszani, mint egyébként bárhol máshol.
