Soha nem volt még ennyiféle programot felölelő, ennyi személyt megszólító, ekkora összefogással készülő jubileumi rendezvény Vajdaságban, mint most, a nagy magyar költő születésének 200. évfordulója kapcsán Mozdulj! Petőfi! címmel. Lapunk Hétvége mellékletében egy, heti rendszerességgel megjelenő sorozat indul Petőfiről másként címmel, amely szerves része a programsorozatnak.
A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ a fő hordozója, koordinátora az eseménysorozatnak, amely megálmodója Lovas Ildikó író, a VM4K vezetője.
– Valamikor az év közepe felé kezdtem el gondolkodni, hogyan készülhetnénk fel a Petőfi-bicentenáriumra. Az, hogy Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója van, az egy életrajzi tény, és ez önmagában nem biztos, hogy bárkinek olyan sokat jelent. Ám ha szembesülünk azzal, hogy Petőfi szellemisége mennyire köztünk él ma is, hányféleképp része az életünknek, ez elég ok arra, hogy elkezdjünk erről gondolkodni. Azt is feltételeztem, hogy a vajdasági kulturális élet szereplői között is vannak olyanok, akik gondolkodnak a jubileum kapcsán. Elkezdtem törni a fejem, és elkezdtem beszélgetni erről emberekkel. S ezek a beszélgetések voltak a legizgalmasabbak. Kiderült például, hogy a korombeliek, vagy a nálam idősebbek közül nagyon sokan emlékeznek a Petőfi iskolák találkozójára, vagy arra a kötetre, amelynek az volt a címe, hogy Petőfi él.
Azt mesélték, hogy a könyv elolvasása, a szavalóversenyen való részvétel meghatározó élmény volt számukra, azóta is szeretik Petőfit. Vajdaságban 23 művelődési egyesületet neveztek el Petőfiről, mert a költő nekünk valamit jelent. S arra gondoltam, hogy azt kellene szétszálazni, megérteni, felfogni, hogy mit jelent. Mit jelent az alkotóművészetben, mit a kortárs költőnek, vagy a kicsi gyerekeknek, akik szavalóversenyre készülnek. Ebből készült egy 50-60-70 oldalas anyag, terv. A cím Mozdulj! Petőfi! lett, és nagyon fontos volt, hogy akik kultúrával foglalkoznak, s akikkel együtt lehet gondolkodni, azokkal gondolkodjunk és mozduljunk együtt. Legyen ez a Petőfi-bicentenárium a vajdasági magyar kulturális életben egy olyan év, amitől megérdemeljük azt, amit a költő nekünk adott a magyar kultúrában. Itt nemcsak 1848-ról van szó, hanem gondolok a születése évétől az akkori magyar országgyűlésre, az irodalmi művekre, azokra a filmekre, amelyek Petőfi kapcsán, hozzá kötődően megszülettek, tehát mindezt egybehozzuk, és mozduljunk, mert Petőfi van! Tudjuk, hogy volt egy lenézés a vajdasági magyar irodalom irányába a Budapest-centrikus magyar irodalom részéről, nincsenek nagy hegyek, kastélyok, nincsenek nagy alkotók sem. Amikor megtörtént az impériumváltás, mi itt maradottak tapossuk, túrjuk a földet, erre vagyunk jók. Volt egy ilyen látásmód, lenézés a magyar kultúra részéről a vajdasági magyar kultúra irányába. Ezért volt fontos, hogy a logó az első akadémiai magyar szobrászunk, Almási Gábor Petőfi-mellszobráról megmaradt fotó alapján készüljön. Fontos volt, hogy megmutassuk, ezek vagyunk, a földet jobban becsüljük mindennél, de ez nem zárja ki a művészetről való gondolkodás szabadságát.
Petőfi itt született az Alföldön, hozzánk sokkal közelebb, mint más vidékekhez, tehát mondhatjuk, Petőfi a miénk, és itt egyrészt az alföldi mentalitásra, arra az 1920 után lenézett világra gondolok. Ha előreugrunk az időben, a hatvanas évekig, amikor megjelent a legmodernebb irodalmi és művészeti tendenciák követése, és egy nagyon korszerű kulturális élet alakult ki Vajdaságban, a vajdasági magyar közeget is beleértve, persze ennek volt hátulütője is: az, hogy magyar, nagyon kevés hangsúlyt kapott. Tehát, aki itt magyarként gondolkodik, az egy paraszt.
A kilencvenes évekre ebből nagyon komoly irodalmi viták lettek, komoly választóvonalak alakultak ki. Ezt, az irodalmi kánon újragondolásának szükségességét most ne fejtsük ki bővebben. Viszont: mit jelentenek nekünk a Petőfi iskolák, a találkozóik, a Petőfi művelődési egyesületek és sok egyéb az elmúlt évtizedekből, és itt jön be a képbe a Magyar Szó Hétvége mellékletében megjelenő Petőfiről másként sorozat. Ez foglalkozik azzal az időszakkal is, amikor azt akarták, hogy Petőfiről csakis a Petőfi brigád jusson eszünkbe, az iskolákat is így hívták. Az emberek fejében megpróbálták átalakítani, átírni, de Petőfi akkora költő, akkora hatása van a lélekre, identitás, nyelv tekintetében olyan ereje van, hogy ez nem sikerült. Az, ami nagyon lényeges, a szabadságnak a felfogása, a mi szabadságfelfogásunk. Meggyőződésem, hogy van ilyen, és ez különbözik másokétól. Többek között ezt is szeretnénk megmutatni, hogy mit jelent ez a fajta szabadságfelfogás, és mi az, amitől még mindig él Petőfi szellemisége bennünk – szögezte le Lovas Ildikó.
Mint mondta, ezt a szabadságfelfogást sokféleképp lehet jelezni, például köztéri Petőfi-szobrok elhelyezésével ott, ahol még nincs. A VM4K pályázatot írt ki Szilágyi László három mellszobrának az odaajándékozására. Az, hogy erre pályázzanak, elnyerjék, egy falunak, községnek az összefogását kell hogy eredményezze. Összefognak, és egy kisfilmben megmutatják mi az, amit fontosnak tartanak településükről elmondani, s ezt elküldik. Fontos, hogy a Mozdulj! Petőfi! kapcsán sikerült a Tanyaszínházzal egy együttműködést kialakítani, és A helység kalapácsát fogják bemutatni a nyári turnéjukon. A Bolond Istókot a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 2023-as találkozóján a temerini Szirmai színjátszói fogják bemutatni. A többi társulat különböző indokkal – szövegkönyv hiánya, nem vág a profiljukba stb. – nem vállalták. A temeriniek viszont igen. A VM4K fontosnak tartja a kortárs vajdasági magyar költőket is megszólítani.
Lovas Ildikó író, a program ötletgazdája éskidolgozója (Molnár Edvárd felvétele)
– Felkértek, hogy írjak 10-15 alkotótárssal együtt egy antológiába, amely Jugoszlávia széteséséről szól. Pályázatot is hirdettek, és az erre jelentkezettek, valamint a felkért alkotók egy kötetben jelentek meg. Ez egy járható út, hogy Petőfi inspirálta versek szülessenek – emelte ki Lovas Ildikó. Mint kifejtette, egyik nagy vállalkozás az a filmes összeállítás, amelyet Mészáros Gábor színművész készített. A felvételek során majd 2500 kilométert tett meg Vajdaságban. Ezt már január elsején a VM4K honlapján, videomegosztóján láthatja a közönség, és a Pannon RTV is levetíti ezt a sorozatot, mert ingyenesen a médiaház rendelkezésére bocsátják. Sok településen találkoztak az elmúlt időszakban Mészáros Gáborral és a forgatócsoporttal. A Petőfi-versekre épülő, 2461 kilométert felölelő, a vajdasági tájat hatvan helyszín által Petőfihez kötődőn megmutató kisfilmek zeneszerzői Szerda Árpád és Pálfi Ervin. Van mit megmutatni, például olyan sírokat – Kúlán és másutt –, ahol a halott neve alatt az szerepel: elesett az 1848/49-es szabadságharcban. Ez megmutathatja nekünk a sík vidék, a világunk sokszínűségét, az itt élők konokságát, elszántságát.
Amikor azt említettem a bevezetőben, hogy ilyen sok személyt, szervezetet, intézményt megszólító, ennyi programot felölelő eseménysorozat még nem volt Vajdaságban, mint a Petőfi! Mozdulj! keretében, akkor ezt számokkal támasztom alá: 5000 vajdasági magyar középiskolást, 10-12 ezer 6 és 10 év közötti kisdiákot szólítanak meg, közülünk mintegy 1600 olyan gyereket, aki Petőfi iskolába jár. Azoknak a művelődési egyesületeknek, amelyek Petőfi nevét viselik, mintegy 1300 tagja van, de 170 művelődési egyesület tagsága is valami módon részese lesz ennek az eseménysorozatnak csakúgy, akár a Magyar Szó, a Pannon RTV, a Mézeskalács, a Jó pajtás, a Lurkó Rádió, a Kalamáris gyermekműsor.
Könyvbemutatók, konferenciák is lesznek az évforduló kapcsán: 1848 a térség reménysége címmel nemzetközi történészkonferencia lesz, aminek keretében a tervek szerint bemutatásra kerül majd a Hermann Róbert szerkesztésében megjelent Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc című kötet is, három irodalmi konferencia – Tájtörténeti konferencia – párhuzamok, kötődések, különbségek; ,,Asszonykonferencia” – Magyar nők és hősnők – a reformkor asszonyaitól a jelenig – amikor a fakanál is kard; valamint az újvidéki Matica srpskával közösen Petőfi szerb recepciója címmel szerb nyelvű konferencia kerül megszervezésre.
Nemcsak a kortárs költők alkotásait, a konferenciák anyagát szeretnék kötetben kiadni, hanem a János vitézt is szeretnénk megjelentetni, Tóth Alisza fiatal képzőművész illusztrációival.
– Az asszonykonferencia nem azt jelenti, hogy vissza akarjuk zavarni a nőt a konyhába, sokkal inkább arról, ha egy nő megfordul a konyhában, tud a fakanállal bánni, attól még a férfi egyenrangú társa lehet a mindennapokban és lehetett a forradalomban is, vagy ha tudja mi a tű és a cérna, ez azt jelenti, kokárdát is tudott varrni a forradalomban. Ez szimbolizálja mindazt, ami a hagyományainkban, a kultúránkban benne van. Az én olvasatomban a János vitéz nem csak azt a szerelmet jelenti, amit Kukorica Jancsi Iluska iránt érzett. Hallgattam a Zentai Magyar Kamaraszínház János vitéz című előadása főszereplőjének nyilatkozatát, amelyben azt mondta, az ragadta meg, hogy Kukorica Jancsi egyszerű ember volt, de akkor minden ember az, aki a semmiből a mindent eléri, aki a kukoricaföldről eljut a csillagokig – szögezte le Lovas Ildikó. Mint mondta, a Mozdulj! Petőfi! programsorozatban számos egyeztetés folyt mindazokkal, akik partnerként részt vesznek ebben, igyekeztek mindenki elképzelését beleépíteni ebbe a koncepcióba. Az anyaországból Tarr Bélát, Cserhalmi Györgyöt, Eperjes Károlyt, Margócsy Istvánt, Szilágyi Mártont is és másokat is megszólítanak, de összességében egy olyan keresztmetszetet kapunk, amiben a mi vállalásunk, a mi kortárs irodalmunk, művészetünk, társadalomtudományi eredményeink vannak benne. A jelentésrétegeket akarják kibontani, hisz a legfontosabb, hogy megmutassuk, számunkra mitől az Petőfi, aki és ami.
