Közép-bánság ikonikus jelképe

A vajdasági városházákat és községházákat bemutató sorozatunkban azoknak a különleges épületeknek a történetével és legfőbb sajátosságaival ismerkedhetnek meg olvasóink, amelyekhez hasonlók az egykori történelmi Magyarország egyéb területein is fellelhetők, és többségük ma is meghatározó eleme az adott település városképének. Tartományunk ezen épületei amellett, hogy a települések szimbólumai, a közigazgatás színhelyei is egyben. Sorozatunkban igyekszünk érdekes információkat felfedni a patinás épületekről, amelyeknek falai megannyi izgalmas történetet rejtenek magukban. Ezekről tájékozódhatnak olvasóink hétről hétre a Magyar Szó Hétvége mellékletének hasábjain.

Nagybecskerek főterét az egykori megyeháza, majd községháza uralta, a patinás épületet ma városházaként használják. Az első világháború végén egyik országból a másikba került, de megmaradt az adminisztratív jellege. Most is Nagybecskerek Város közigazgatásának, valamint a közép-bánáti körzetnek a székhelye, és itt működik a Történelmi Levéltár.
Három éve volt kétszáz éve annak, hogy mai formáját kapta, a jubileum megünneplését azonban a járványhelyzet elodázta. Erre az alkalomra készült egy monográfia is róla, de a kézirat nem került nyomdába. A szerzővel, Miodrag Grubački helytörténésszel jártuk körbe Nagybecskerek Város legfontosabb épületét.

– Az épület történetét a becskereki várral kezdeném, amelynek a létezését egy képzelet alapján készült falfestmény és néhány kődarab tanúsítja. A szigorúan hadászati jellegű vízvárat 1528-ban építtethette Szapolyai János, a temesvári vár mintájára, azzal a céllal, hogy védelmet nyújtson a Közép-Európa irányában nyomuló törökök ellen. Bevehetetlennek mondták, 1551-ben mégis Szokolovics Mehmed pasa katonasága könnyen elfoglalta a várost. Az elkövetkező 150 évben Becskerek török tartomány volt, amiről dzsámik, kutak, fürdők és egyéb keleti stílusú építmények tanúskodtak. Az utolsó mecsetet, amely a későbbi megyeház udvarán állt, az 1820-as években rombolták le. A Karlócai Békeszerződés után, a XVIII. század elején a várat lebontották. Köveiből, az alapjaira építették 1784-ben az első becskereki vármegyeházat. Amikor 1779. július 13-án megalakították Torontál vármegyét, annak székhelye Nagybecskerek lett, meséli beszélgetőtársunk.
Az első megyeháza épülete azonban rövid életű volt: az 1807-es tűzvész martalékává vált, csaknem az egész városközponttal együtt. Megsemmisült a megyei irattár jó része is.

 – Az új megyeháza 1820-ban épült, Fischer József budapesti építészmérnök tervei alapján. De öt-hat évtized után kicsinek bizonyult Torontál vármegye egyre növekvő adminisztrációja számára. Partos Gyula és Lechner Ödön budapesti építészek tervei alapján, 1885 és 1887 között – neobarokk stílusban – átépítették és két oldalszárnnyal kibővítették. Elismert építészek voltak, akik Budapesten és Bécsben is dolgoztak. Ez is ennek a viszonylag alacsony lélekszámú városnak a jelentőségéről tanúskodik, mondja a helytörténész.   

A megyeháza építésének az időszaka (az 1880-as/90-es évek) és a huszadik század első évtizede Nagybecskerek város egyik lendületes fejlődési szakasza volt.
– Amikor 1887-ben befejeződtek a munkálatok, a becskereki megyeháza a korabeli Dél-Magyarország legkorszerűbb épülete volt. Temesvárnak sem volt ilyen modern megyeszékhelye. Olyan installációkkal rendelkezett, amelyek addig ismeretlenek voltak a városban. Itt volt például a város első villanyerőműve, amely biztosította az épület villanyáram-ellátását. Az épületnek kivilágítása és elektromos irodai csengőrendszere volt – miközben a város csak 15 évvel később kapott villanyáramot.

Az épület akkor kapta meg mai formáját, és lényegesebb beavatkozások az óta nem voltak rajta.

– A tetőzet Zsolnay cserepeket kapott. Az épületben 135 irodahelyiséget labirintusszerű folyosók kötnek össze. Az első emeleten eredetileg az ispán és alispán hivatali és magánhelyiségei voltak. Innen a hintók számára is tágas főbejárat. A hintós fogatok egykori főkapuja az udvarban lévő ligetbe vezetett. Kiemelkedő szépségű a Barokk terem (Díszterem) és a Kék szalon. A Díszterem bejárata fölött még megmaradt Torontál Vármegye eredeti címere 1887-ből, amelyen II. József és Mária Terézia neveinek kezdőbetűi vannak. Ezeket a helyiségeket ma önkormányzati ülésekre, fogadásokra, illetve kulturális rendezvények megtartására használják. A terem gipszfiguráit és díszítéseit Goigner József becskereki művész készítette. Kiváló akusztikájának köszönhetően komolyzenei hangversenyeket is szoktak benne tartani. Szerbia egyik legszebb barokk termének tartják. Vicsek Károly Trófea című filmjének a nagyobb részét ebben az épületben forgatták, hallottuk a helytörténésztől.A főlépcsőt a cseh Eduard Kratzmann üvegesmester vitrázsai díszítették 1902 óta. A húsz évvel ezelőtti jégverésben azonban kár érte őket és felújításra szorultak. Új vitrázsok kerültek a helyükre, most már védőráccsal kibiztosítva.

– A vitrázsok motívumai – a Bölcsesség, az Igazság és a Hatalom – a mindenkori hatalmat jelképezik. A hatalomnak bölcsnek kell lennie, igazságosnak és erősnek. Ma is, mindazok, akiknek valamilyen tisztsége van, vagy a nép választotta meg őket, az emeleti munkahelyükre menve elhaladnak e jelképek előtt. Hogy ezeket az intelmeket betartják-e, azt mindig a következő választások mutatják meg. Vagy legalábbis így kellene, hogy legyen. A három vitrázs alsó részein a megépítésüket támogató nemesi családok címerei is láthatók. Az emelet előcsarnokában, a Barokk terem előtti bejáratnál van a Pantelity-féle óra, amely 1902-ben készült a híres zimonyi órás műhelyében. Ma is működik. Abban egyedi, hogy a különleges átviteli mechanizmusával egyszerre négy óralapon mutatja a pontos időt: magán az órán, a Barokk teremben, valamint az épület Szabadság térre és a városi kert felé néző homlokzatán levő számlapokon. Az óra ma is működőképes. Utoljára 2005-ben Földesi Gyula professzor, az órák szerelmese, indította be egy különleges hajtókarral, meséli a helytörténész.

Egykor az épület erkélyéről tájékoztatták a lakosságot a fontosabb eseményekről. A mindennapi híreket dobszóval adták közre, a nagyobb, történelmi fontosságú változásokat pedig maguk az események szereplői – katonai vezetők, politikusok – közölték az épület erkélyéről. Tito erkélyeként is emlegetik.
– Az erkély kerítése eredetileg egyenes volt, vagyis követte az épület homlokzatát. 1952. május 11-én Josip Broz Tito első ízben látogatott Nagybecskerekre, hogy a főtéren leleplezze a város névadójának, Žarko Zrenjaninnak a szobrát. Ez alkalommal beszédet is intézett a néphez. Hogy a tömeg minél jobban láthassa Titót, ő pedig kijjebb léphessen, közelebb kerüljön a tömeghez, egy építészeti beavatkozást végeztek az épületen és ovális alakot kapott az erkély, ami mindmáig megmaradt. Tito lett az egyetlen államférfi, aki miatt az épületen építészeti beavatkozás történt, fejezte be a beszélgetőtársunk.
A napokban helyrehozták a városháza megdőlt központi kupolájának a tornyát, a főbejárati ajtót pedig restaurálják. A három évvel ezelőtti jubileumi évben sokan azt remélték, hogy a kétszáz éves jubileumra majd nagyobb felújítások lesznek az épületen. Ez egyelőre még várat magára.