Adventi varázslat

Fehér Nóra, pontosabban Babos Fehér Nóra neve szinte mindenki számára ismerősen cseng nemcsak Adán és Moholon, hanem minden bizonnyal régiónk egyéb területein is. A moholi származású művésznő hosszú évek óta a Kormorán együttes és a Madrass zenekar énekesnője, valamint a Győri Nemzeti Színház és a Komáromi Magyar Lovasszínház színésznője. Sokan kedvelik és elismerik művészi teljesítményét, az elmúlt években azonban adventi jótékonysági hangversenyeivel talán még inkább belopta magát a helyi emberek szívébe. Adán már nem múlhat el az advent Babos Fehér Nóra jótékonysági koncertje nélkül, aki énekes-színész társaival legutóbb december 10-én kápráztatta el a közönséget élőzenés hangversenyével. Babos Fehér Nórával ebből az alkalomból a jótékonysági hangversenyekről, az adományozottakról, a fellépőkről és természetesen az adventi várakozásról, a karácsonyról meg a családról beszélgettünk.

Adán hatodik alkalommal tartotta meg adventi jótékonysági koncertjét. Honnan indult a jótékonysági koncert ötlete?

– A tizenhárom év alatt, amióta énekesnőként és színésznőként tevékenykedek, sokszor sokfelé felléptem különböző jótékonysági eseményeken. Mind közül a legtöbbször talán Budapesten, a Vajdasági Baráti Egyesület jótékonysági Mikulás-estjén vettem részt, aminek a lényege az, hogy Budapesten élő, vajdasági származású emberek segítenek az itthoni közösségeken, iskolákon, egyesületeken, családokon. Aztán nyolc évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha megpróbálnék itthon is létrehozni valami hasonlót, csak kicsit kisebb formában, hiszen, ha már messziről lehet segíteni, akkor miért ne lehetne itt, helyben is?! A célom az első alkalomtól kezdve az, hogy segíthessek az itthon, Ada községben élő és tevékenykedő embereknek, családoknak, egyesületeknek, intézményeknek. Ezzel hálálva meg mindazt, amit kaptam az itthoniaktól, a tudást a tanáraimnak, a bizalmat azoknak, akik egyengették az utamat.

Kiknek sikerült az elmúlt években segíteni az adományokból?

– Az előző években gyűjtöttünk az adai Szarvas Gábor Könyvtár gyermekkönyvtár részlegének, akik az első év óta töretlenül állnak mellettem, és segítenek mindenben. De gyűjtöttünk már a moholi Csobolyó Művelődési Egyesületnek, egy adai beteg kislány gyógykezelésére, az adai Szentháromság Gyermekkórusnak, a moholi Hittanos Közösségnek, idén pedig a Jancsi Bohóc Bábszínháza Egyesület részére ajánlottuk fel a csaknem 700 eurónyi összeget. Ezúton is köszönet és hála mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a szép összeg összejöhessen!

A decemberi jótékonysági hangversenyeket rendre a legszínvonalasabb koncertek között emlegetjük Ada községben, ahol neves előadóművészek szerepeltek. Kik léptek színpadra Önnel az elmúlt években?

– Minden évben igyekszem színes műsort összeállítani. Hogy legyen benne kacagás és talán egy kis elérzékenyülés is. Az első években tehetséges adai és moholi fiatalok mutatkoztak be a koncert keretén belül, mint pl. Aleksza Annabella vagy Miroslav Brnić. Majd jött egy ötlet, hogy mi lenne, ha olyan ismert embereket hívnék meg vendégelőadónak, akikkel együtt dolgozom vagy dolgoztam. Így színesítette már a műsort Bányoczky Nóra színésznő barátnőm és kolléganőm, a tavalyi évben a Kormoránból két zenésztársam, Vadkerti Imre és Szűts István, valamint egy nagyon kedves felvidéki szaxofonművész, Sípos Dávid. Idén pedig Jancsó Dóra színésznő, valamint Cselepák Balázs barátom és kollégám lépett fel velem, akivel évek óta együtt dolgozom a Komáromi Magyar Lovasszínházban, és együtt játszottunk a Győri Nemzeti Színházban is. Szerencsére még sok meglepetésvendég van a tarsolyomban a következő évekre is.

Mit jelent önnek a karácsony?

– Így az év vége fele, az adventi várakozás időszakában talán van lehetőségünk egy picit lelassítani, befelé figyelni. Amennyiben ki tudjuk zárni ennek a mai fogyasztói társadalomnak a nyomását. Igyekszem tudatosan figyelni arra, hogy a karácsony és az előtte lévő időszak ne a sok vásárlásról és felesleges körökről szóljon, hanem a családról, a meghittségről, az apró örömökről, a szeretetről. Az az időszak legyen, amikor van lehetőségünk lezárni a dolgokat és felkészülni valami újra.

A karácsonyi csoda a szívünkben él. Melyik volt eddig a legemlékezetesebb karácsonyi pillanat az életében, amire mindig szívesen emlékszik vissza?

– Az első karácsonyunk a férjemmel a moholi házunkban. Amikor a cserépkályhánkban pattogott a tűz, fenyőillat járta át a nappalinkat és közben a család apraja-nagyja körbevett bennünket. Ez csodálatos érzés volt. Valamint az első karácsonyunk a kisfiunkkal. Azt gondolom, az első gyermekes karácsony minden családban meghatározó. Valahogy más értelmet kap minden. A család, az együtt töltött idő, a fenyő, az ajándék… Minden azért történik, hogy a gyermeket boldoggá tegyük. És ez így van jól.

A karácsonyi időszakban melyik énje meghatározó a mindennapokban: az édesanya, a nő, a feleség vagy a művésznő?

– Éveken keresztül nem volt karácsonyom, amíg színházban játszottam. Szinte minden évben volt előadásom karácsony napján és a két ünnep között is, valamint az adventi időszakban is. Annak is megvolt a varázsa, de semmi pénzért nem cserélném le az elmúlt két évben megtapasztalt nyugalmat és meghittséget.

Az adventi időszakban idén is voltak fellépéseim, de sokkal inkább az anyuka szerep az, ami mostanság meghatároz. És ez így van jól. A gyermekeim most kicsik, ez az időszak soha nem jön vissza, és olyan gyorsan fel fognak nőni, éppen ezért igyekszem minden pillanatot kihasználni és megélni velük.

Hogyan zajlik a karácsonyi készülődés és az ünneplés a családjában?

– Amióta az eszemet tudom, karácsonykor mindig nálunk, illetve a szüleimnél gyűlik össze a család. Édesanyám hetekkel korábban megtervezi, hogy mikor mit fog csinálni, mikor takarít, mi lesz a menü, a süti, ki mit hoz, ki hol alszik, stb. Ő az összetartó erő a családban. Szeretnék egyszer én is ilyen szerepben lenni. És ez ma sincs másképp. Talán annyi változott, hogy kinőttük az ebédlőjüket, olyan sokan lettünk, ezért a karácsonyi nagy családi ebéd néhány éve már a mi házunkban van, ami hatalmas öröm számomra. Valamint a süti- és a tortafelelős én lettem, mert az elmúlt években a tortasütés lett a hobbim.

Milyen módon próbálja átadni a gyerekeinek a karácsonyi hagyományokat?

– Igaz, hogy a gyermekeim még picik, lehet, hogy nem mindent értenek abból, mi miért történik, viszont nagyon érdeklődőek. Ők is ugyanúgy részesei már mindennek, ami velünk történik. Ha mi családon belül ápoljuk és őrizzük a hagyományokat, azt látják, érzékelik, belenőnek, észrevétlenül beléjük ivódik és természetes lesz számukra minden egyes eleme. Ahogyan számomra is természetes, hogy együtt gyújtjuk meg az adventi gyertyát, bárhol legyünk a világban, és elénekeljük a kis dalocskánkat hozzá, hogy diót, almát, mézet és fokhagymát eszünk karácsony böjtjén, a böjtös bableves és a mákos guba előtt. Szóval, azt hiszem, elsősorban rajtunk, szülőkön múlik, hogy ők mit visznek majd tovább.

Éveken át Budapesten élt, majd mégis úgy döntöttek a férjével, aki egyébként erdélyi származású, hogy hazatérnek, és Moholon alapítanak családot. Budapesten mennyire tudta megteremteni az itthoni karácsonyok hangulatát?

– A karácsonyt akkor is Moholon vagy Adán töltöttük, amikor még Budapesten éltünk, kivéve persze, ha éppen előadásom volt. Az ember egy idegen városban, mint például Győrben, a színészház üres szobájában nem igazán tud megteremteni semmit. Ezért általában az volt a jellemző, hogy amint lehetett, már indultunk is haza. Olyan sosem volt, hogy csak ketten karácsonyozzunk a férjemmel. És ezen a gyermekeink születése sem változtatott. A szentesti vacsorát és a karácsonyi ebédet is a szüleimmel szoktuk tölteni. Ez idén sem lesz másként. A budapesti lakást igyekeztük mindig ünnepivé varázsolni fényfüzérekkel, adventi koszorúval, kis karácsonyi díszekkel. De az az igazi karácsonyi hangulat szerintem sosem lengte át a pesti lakást, mert igazából egyetlen karácsonyt sem töltöttünk ott. Onnan például mindig hiányzott a fenyő. Azt hiszem, mindössze egyetlen egyszer volt rá példa, hogy a pesti lakásba is vettünk fenyőt.

Mit szeretne karácsonyra? Mit vár a következő esztendőtől?

– Átélni, ahogy a családom megtölti szeretettel a házunkat és látni a gyermekeink mosolyát. Ennél nagyobb ajándék szerintem nem létezik. Az, hogy az új esztendő mit tartogat számunkra, egyelőre még rejtély. De bízom benne, hogy a Jóisten vigyáz majd ránk és megtart bennünket egészségben és békességben.