A tanulás és az olvasás az életünk egyik legnagyobb kihívása, de egyben legnagyobb örömforrása is, amely könyv és könyvtár nélkül elképzelhetetlen. Az elmúlt évtizedek ugrásszerű technológiai fejlődésének eredményeként megjelentek és egyre inkább terjednek a digitális tartalmak. Köztük az E-könyvek és velük együtt szaporodnak az elektronikus könyvtárak is. Húsz-harminc éve értelmetlen lett volna feltenni a kérdés, hogy van-e helye még a világunkban a hagyományos nyomtatott könyvnek, és azt összegyűjtő és kölcsönző könyvtárnak. Napjainkra már sokkal inkább indokoltnak tűnik a kérdésfelvetés. A válasz viszont továbbra is egyértelmű: Igen, van!
Több ezer évbe, óriási szellemi erőfeszítésbe és nagy anyagi áldozatokban került, amíg az emberiség az írás kialakulásától eljutott az agyagtábláktól a pergamentekercseken át a papírból készült hagyományos könyvig. Johann Gutenberg zseniális megoldása a 15. századtól lehetővé tette a könyvnyomtatást, majd a könyv elterjedését és idővel az általánossá váló írás-olvasás oktatását.
Az írás-olvasás ismeretében és a könyveknek köszönhetően elvileg minden ember hozzájuthat a tudáshoz, a tudomány, a művészet alkotásaihoz és eredményeihez, illetve az információkhoz. Egyáltalán mindenhez, ami szavakba, szövegekbe foglalható és tartósan rögzíthető. Az írás kialakulása nélkül, valamint a hagyományos könyv nélkül biztosan nem létezhetne a mai értelemben vett civilizáció és társadalmi berendezkedés sem.
Az elmúlt években már sokan temették a Gutenberg-galaxist, aminek lehet, hogy megkopott a tekintélye, mert egyre kevesebben olvasnak könyvet. Szerencsére, továbbra is működik, bár előbb a televízió, majd a számítástechnika, a digitális eszközök fejlődése és az internet terjedése keltett aggodalmat, hogy a nyomtatott szóra előbb-utóbb nem lesz szükség. Szerintem mindez nem a Gutenberg-galaxis végét sejteti, hanem az emberiség kollektív elbutulásának a kezdetét. Sajnos, mostanság olvasni és könyvet vásárolni nem divat. Viszont annál trendibb elmerülni a digitális platformok csillogó-villogó, de végletekig üres és butító virtuális világában, ahol mindig mások kívánják megmondani, hogy nekünk mi a jó és hogyan kell gondolkodnunk, éreznünk és élnünk. Kikövezve ezzel az utat a testi, a lelki és a szellemi szolgaságban…
Meggyőződésem, hogy a könyvek egyedülálló élményt nyújtanak az olvasóknak, akit a testi, lelki és szellemi szabadságba vezetik. Minden könyv olyan, mint egy időkapu, ami eljuttat bennünket más világokba, más élményekbe és más gondolatokba. Egyedülállók és megismételhetetlenek azok az érzelmek, hangulatok és víziók, amelyeket a könyvek képesek felkelteni bennünk. Az olvasás nemcsak a szórakoztatás eszköze, hanem az elménk, a szellemünk és a lelkünk tápláléka is. Az emberi képalkotó készség párosulva a képzelet határtalan szabadságával, olyan képességekhez és teremtő erőhöz juttatja az olvasót, aki az így létrejövő inspiráció és motiváció révén szinte bármire képes.
A könyv nagy előnye fizikai jelenléte, nincs szükség digitális hordozóra és energiaforrásra. Bárhol és bármikor kézbe vehetjük, hogy elmerüljünk a történetben vagy a témában, és a külvilág zaja eltávolodik. Ezáltal az olvasás egyfajta menedéket nyújt a mindennapi stressztől és zavaró tényezőktől, kikapcsol és feltölt. A kemény borító, a sajátságos illat és a lapozás élménye az, amitől egy könyv egyedülálló tárgy, amelyet szívesen tartunk a kezünkben, és büszkén helyezünk ki a polcunkra. Esztétikai élményt hordoz, mert egy könyv kinézete és tapintása sokkal emlékezetesebb és megragadóbb, mint egy egyszerű digitális fájl. Jóllehet az E-könyvnek is megvan a maga előnye, különösen, ha ritka kiadványról van szó, akkor lehet, hogy egyszerűbb hozzájutni, mint a nyomtatott könyvhöz.
Az elmúlt évtizedekben óriásit változott a könyvtárak szerepe is. A jelenkori könyvtár már messze nem ugyanazt jelenti, mint az ókorban, de továbbra is a tudás, az emberi történelem és kultúra őrzője és kincsestára. Bár az elmúlt évtizedekben azt jósolták, hogy drasztikusan csökken a könyvtár jelentősége, de ennek éppen az ellenkezője történt.
Az egykor kizárólag a kutatásra, az elmélyült olvasásra szánt, a csendet szigorúan megkövetelő könyvtár egy barátságos közösségi központtá lett, ahol a könyvkölcsönzés mellett az emberek új ismeretanyagokat és forrásokat ismerhetnek meg, kulturális és oktató programokon vehetnek részt. A változást részben a digitalizáció térnyerése eredményezte, hiszen az online is elérhető adatbázisok, kutatható anyagok, sőt teljes könyvtári gyűjtemények szükségtelenné tették a fizikai jelenlétet. Egyben tették látogatásra kívánatos hellyé, mert olyan adatbázisok és kiadványok váltak elérhetővé még a közkönyvtárak olvasói számára is, amihez korábban csak a központi és egyetemi könyvtárakban lehetett hozzáférni. A könyvtárakban emellett modernizálták az archiválást és a nyilvántartást, a kölcsönzést és a raktározást, valamint az intézmények újragondolták működésüket. A határokat kiterjesztették és bővítették a szolgáltatásaikat az igényeknek megfelelően, és olyan multifunkcionális térként határozzák meg magukat, ahol minden korosztály számára jól megférnek egymás mellett a változatos intellektuális és kreatív tevékenységek.
A jelenkor könyvtára nyitott, befogadó és inspiráló. Tájékoztat, segíti a tanulást, kultúrát közvetít és közösséget teremt, találkozóhely és sokszor a kistelepülések kulturális életének egyik motorja. Egy korszerű könyvtárban társas programok tucatjai zajlanak a könyvek kölcsönzése mellett. A környezetünkben erről bármelyik közkönyvtárban meggyőződhetünk, a Tisza mentén biztosan.
