Végre kiderült! Jelenléti oktatással kezdődik az új tanév. Ez azt jelenti, hogy jelen leszünk az órákon. Bár némi furcsaság így is marad. Ha jól értem, olyan szemafór-szisztémre működnek majd a sulik. Lesz zöld, sárga meg piros isi. A zöldbe lehet menni, a sárgába egy nap igen, egy nap nem, a pirosba pedig uopste nem. Az, hogy melyik iskolát milyen színnel jelölnek meg, a fertőzött diákok arányától függ majd.
– Hallottad, Tegyula, az új tanévben 45 percesek lesznek az órák – hüledeze amama.
– Na és?! – voná meg a vállát atata. – Nekem mindig ilyen hosszúak voltak.
– Akkoriban! – mondá a muter. – De ma már semmi sem olyan, mint egykoron volt. Hogyan lehet ilyen okostelós meg tiktokos időkben a kölköknek ennyi ideig fenntartani a figyelmét? Pláne online oktatás után!
– Az legyen a tanítók és a tanárok gondja – legyinte a fater. – Nekem épp elég bajom van azzal, hogy a gatyám is rámegy erre a tanévkezdésre. Iskolatáska, ruhanemű, lábbeli, meg a sok-sok spéci felszerelés. Megértem, hogy az aszály miatt megdrágul az élelmiszer, de a füzet, a tolltartó meg a faszínes áremelkedését vajon mi indokolja?!
– Éppen az, hogy minden más megdrágult, zomzéd – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, és senki sem akar lemaradni!
– Az idén bizony minden piszok drága – panaszkoda az öreglány. – Nem is mondtam, Tegyula, eljátszottam a gondolattal, hogy majd teszek el télire ezt-azt, de olyan sokba kerül a paradicsom, az ajvárpaprika meg dunsztba való gyümölcs is, hogy meggondoltam magam.
– Egyre nehezebb kijönni a fizetésből, pedig hivatalosan a havi nettó átlagbér az országban meghaladja a 65 ezer dinárt – jegyzé meg a Zacsek.
– Hát igen, a statisztika – spekulála atata. – Kilencen keresnek havi 50 ezret, egy személy pedig havi 200 ezret, az összesen 650 ezer, tízük átlagkeresete 65 ezer.
– A zújság azt írja, hogy a legtöbb fizetés 40 és 50 ezer dinár között mozog, a fogyasztói kosár viszont 75 ezer dinárt tesz ki – ismerteté amama.
– Valaki húst eszik, valaki rizst, valaki meg káposztát, összesítve mindannyian szármát fogyasztunk – kuncoga a Zacsek.
– Tudja, zomzéd, van az a valóságshow, hogy Házasodna a gazda – mondá az öreg.
– Persze – válaszola a Zacsek –, műkörmös sztárléták az önmegvalósítás reményében tanyára költöznek kecskét fejni.
– Az, az – bólogata a fater. – Nos, kár, hogy nincs olyan, hogy Gazdagodna a házas, mert az tuti sokkal népszerűbb lenne!
– Lehet, ott kapnál valami tippet arra, Tegyula, hogyan vidd el a családod két hétre nyaralni – csipkelőde a muter.
– Miféle nyaralásról beszélsz, Tematild – méltatlankoda atata –, befellegzett már a trópusi nyárnak!
– Gondoltam, tetszeni fog, hogy kissé mérséklődött a meleg – csodálkoza amama. – Eddig az volt a bajod, hogy nagy a hőség!
– Az ugyan nem hiányzik – vallá be az öreg –, de hirtelen akkorát zuhant a hőmérséklet, hogy az már nekem sem tetszik. Két hete még gatyarohasztó kánikula tombolt, most viszont már elő kell venni a vingyakot. Ha így folytatódik, hamarosan be kell gyújtani, az meg uopste nem tetszik!
– A zokosok már annyi csuda dolgot felfedeztek meg kitaláltak – töprenge a Zacsek –, nem is értem, hogy nem oldották még meg, hogyan lehetne elraktározni nyáron a fölösleges hőenergiát, amivel aztán télidőben melegedhetnénk.
– Úgy látszik, zomzéd – jegyzé meg a fater –, túl sok tudományos fantasztikumot nézett gyerekkorában!
– Azt mondod, Tegyula, hogy elmúlt a nyár? – kanyaroda vissza az előző témához a muter. – Pedig azt reméltem, hogy zeptemberben még elmehetünk a görög tengerpartra.
– Felejtsd el, Tematild! – hűté le az öreglányt atata. – A járványügyi helyzet romlása miatt mindenfelé újabb zigorításokat vezetnek be. Különben meg eszem ágában sincs a görög tengerpartra menni! Azt olvastam, hogy maffiaklánok versengenek a fánk eladásáért a strandokon. Képzeld, veszünk egy-egy fánkot, és gyanútlanul belekeveredünk valami alvilági kalamajkába!
– Jééé – hüledeze amama –, én eddig azt hittem, hogy valaki szabadidejében kisüt otthon egy nagykaszroj fánkot, és kimegy őket árulni a fürdőzők közt.
– Á, ez már nem így működik, zomzédasszony! – magyaráza a Zacsek. – Külön bűnözői iparággá nőtte ki magát, hogy melyik strandon ki értékesíti a lekváros finomságot. Állítólag a bolgár és az albán bandák között valóságos háború folyik a területszerzésért!
– Ebben az egyre csudálatosabb világban a héten egy hír nagyon felkeltette az érdeklődésemet – mondá az öreg. – Montenegróban heverésző versenyt szerveztek! A résztvevőknek az az összes feladata, hogy napokig fekszenek és lustálkodnak. Gondoltam, jövőre én is benevezek, legalább egy kicsit kipihenem magam. Emellett, ha eléggé kitartó leszek és megnyerem a versenyt, szép kis summa is ütheti a markom!
– Kíváncsi vagyok, vajon meddig bírnád a semmittevést, Tegyula – kuncoga a muter. – Fél órát is képtelen vagy nyugton maradni.
– Visszatérve a görögökre – így a Zacsek –, ők sem tétlenkednek ám! Negyven kilométer hosszan egy öt méter magas acélfalat állítottak a török határon! Nagyon tarthatnak az afgán menekültektől.
– A litvánok és a lengyelek pedig a Fehéroroszországgal közös határon állítanak kerítést meg falat, így védekezve az illegális migránsoktól – jegyzé meg a fater.
– Ez azt jelenti, hogy szép lassan mindenki elszigetelődik a külvilágtól, és bezárkózik saját kisvilágába?! – tépelőde az öreglány.
– Nesze neked nyitott világ! – dünnyöge a Zacsek.
– Lehet, majd ezek után egy leendő eurós bankjegy egyik oldalán drótkerítés, a másikon pedig acélfal lesz – vakará a fejét atata.
– Csudavilágban élünk, bizony. Azt hallottam, hogy nemrég valamelyik óvodában a szülők rettenetes cirkuszt csaptak az ovis jelek miatt – messéle amama. – Biztos egyik gyerek sem akar kakukk, babszem vagy létra lenni, hanem delfin, eper vagy varázspálca, a szülők meg nem szeretnék, hogy aztán otthon a gyerek valami hüje jel miatt hetekig hisztizzen.
– Édesistenem! – veté keresztet a Zacsek. – Elnézve az életkörülményeket a harmadik világban, aztán a társadalmi állapotokat egyes szélsőséges politikai erők vezette országokban, majd a földkerekség fejlett részében kreált problémákat, néha úgy érzem, hogy a világ megérett a pusztulásra.
– Nincs is az olyan messze, zomzéd – állítá az öreg. – A Grönlandon a napokban eső esett! Ilyet még a történelem során nem jegyeztek fel. Ez egyértelműen az előrehaladott globális felmelegedés jele.
– Attól tartok, hogy ez ellen már semmit sem lehet tenni – sóhajta a muter.
– Lehetne, ha akarnánk, csakhogy ahhoz le kellene mondanunk jelenlegi életmódunkról – okoskoda a Zacsek. – Amihez viszont nincs kedvünk. Meg erőnk. De még ha egyéni szinten lenne is, a nagytőke aligha engedi ezt meg. Mert neki a profit mindennél fontosabb.
– Magyarán: a kapitalizmus fenntartásával együtt a klímakatasztrófa elkerülése lehetetlen küldetés! – szögezé le a fater.
Pistike, jelenléti oktatásra készülő heverészőbajnok
