Nádfödeles kunyhóban jött világra
De nem szebb a templom, mint a ház!
Csodálatos, hogy ily parányi lakban
Született egy büszke óriás!
Márványból épült paloták ledőlnek,
Elomlanak gúlák, pantheonok,
De hol a szabadság csalogánya
Világra jött: a fészek állni fog!
Ezt a néhánysoros verset Ábrányi Emil írta be Petőfi Sándor kiskőrösi szülőházának emlékkönyvébe 1886. május 2-án. És zarándokhely lett Kiskőrös, Petőfi szülőháza. S kezdettől fogva, az egyéni látogatáson kívül, mind gyakoribbak lettek a szervezett csoportok látogatásai. S nemcsak a hazai, hanem a külföldi rajongói, a nagy költőt imádók száma is folyton nőtt. Idézem egy vietnami hallgató 1967 májusában az emlékkönyvbe beírt szövegét: „Nagyon meghatódtam az óriási költő előtt, akit nagyon szerettem, amikor Vietnamban iskolában tanultam Petőfi Sándor versműveit. Nálunk nagyon magasra értékelik Petőfit, mert ő az óriási költő, mert ő forradalmár is. Nálunk még folyik a honvédelmi háború – élethalál-harc.
Elfogadjuk Petőfi szavát: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk".
Igen. A Nemzeti dal, a szabadság jelképe. Elszavalásának egy kis története van. Ugyanis Petőfi „halottföltámasztó" költeményét nem szavalta el a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről, és a mai ott lévő tábla téves.
Petőfi írásbeli tanúsága a következőket állítja: „Szavaltam először az ifjak kávéházában, aztán az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén, végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk a hatvani utcában". Tehát Petőfi először az „ifjak kávéházában" szavalta el a Nemzeti dalt.
Emlékeztetőül: Európában akkoriban a szabadság szele söpört végig. A Pilvax (az ifjak kávéháza) asztalainál a polgárok, mesterlegények, újságírók, írók, költők, ügyvédek, színészek, tisztviselők titokban a francia forradalmi lapokat olvasgatták. A falakon Bastille, Marat és Robespierre képe. Magyarország is szervezkedik, jelszavuk: „Szabadság vagy halál".
1846 tavaszán alakul meg a Pilvaxban a „Tízek Társasága". Tagjai: Petőfi, Pállfy, Obernyik, Bérczy, Pákh, Degré, Tompa, Kerényi és Jókai. Jókai alig 21 éves volt akkor. A „Tízek" pattantják lángra a hamu alatt izzó szikrát. S mialatt Pozsonyban a karok és a rendek, Pesten a Pilvax ifjai építgették az új Magyarországot. Velük tartott az Ellenzéki Kör.
Az események gyorsan peregtek. Március 14-én a pozsonyi ifjúság küldötte a Pilvax-ban keresi fel az egybegyűlteket, és tudatja velük, hogy Bécsben kitört a forradalom. Abban az izzó hangulatban Petőfi felszólította a fiatalokat, hogy másnap reggel 8 órakor a Pilvaxban gyülekezzenek, és a költő azon az éjszakán írta meg végső formájában a Nemzeti dalt, a „Talpra magyart". A vers eredeti kéziratán a költő alábbi jegyzetét olvashatjuk: „E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, és a nyomda előtt. A szabaddá tett sajtó alól ezen költemény került ki legelőször".
Ebben a kicsiny, füstös kávéházban fogant meg a sajtószabadság, itt talált először hangot az az eszme, ami újjászülte az országot.
Most, március idusán, a magyar nemzet, az immáron együtt lélegző, együtt álmodó nemzetünk, végtelen tisztelettel, ki nem mondható ragaszkodással, szeretettel hajt fejet a nádfedeles kunyhóban született büszke óriásunk, Petőfi Sándor emléke előtt.
Befejezésül álljon itt ismét néhány verssor, amelyet a kiskőrösi szülőház emlékkönyvéből idézek, és amelyeket 1916. október 2-án, Szilágyi Dezső, pesti író jegyzett fel:
Petőfi harca majd még ezután jön,
Ha föleszmél az ember önmagára,
Ha egymás ellen hiába uszítják,
Ha megkínzóit ítéli halálra...
Ha megjön az igazi aratás,
Szekércsengése vidámabb szüretnek...
Ha pusztán Petőfi lelke jár,
Lelke magvából istenek születnek.
S Petőfi holtra sanyargatott népe
A szabadság nevében áll majd talpra...
S minden halálon, minden poklon át
Övé lesz a jog, övé a világ.
