Az idei Teátrum Neked! – Zentai Teátrumi Napok színházi fesztivál díszvendége és mindenképpen egyik legizgalmasabb szereplője egyértelműen Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja volt, akivel az Életnagyság című portrésorozat keretein belül Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára beszélgetett telt ház előtt.
Kilátó
Lábadi Károly ma, az esztendő februárjának 15. napján tölti be 70.
Nyugtalan volt az éjszakája. Korán lefeküdt, görcsölt keze-lába, fájt a dereka.
Felcsendül a vastaps, lezúdulnak a nehéz bordó függönyök, és mindenki elégedetten tér haza. Az igazi kincsek viszont ott maradnak a kulisszák mögötti félhomályban.
A szovjet kényszermunka-táborokba a rendelkezésre álló és ismert adatok szerint mintegy 900 ezer főt hurcoltak el Magyarországról, és közülük 300 ezren soha nem tértek haza. A Gulag és Gupvi-lágereket mindössze annyi különböztette meg egymástól, hogy míg a Gulágra indoklással, vagyis mondvacsinált indokkal hurcolták el az embereket, addig a Gupvikba tömegesen, indoklás nélkül kerültek a németek, svábok, magyarok is.
Jó néhány éve már, hogy egy ködös reggelen a Pest felé tartó vonaton hallottam az alábbi sóhajt: „Megint jön ez a vacak ősz, pedig úgy ennék egy kis friss epert.