Tíz vajdasági, doktori titulussal rendelkező fiatal munkahelyteremtését támogatta az idén a Tartományi Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Titkárság a Jog az első esélyre pályázatával. A pályázatra azok jelentkezhettek, akik doktori disszertációjukat sikeresen megvédték, a munkaközvetítő adatbázisában is szerepeltek, de még sehol nem helyezkedtek el. Most lehetőséget kaptak arra, hogy egy, a képesítésüknek megfelelő felsőoktatási intézményben egy évre elhelyezkedhessenek. A sikeresen pályázók között egy magyar fiatal szakember is van, a topolyai származású dr. Lovra Éva, aki a támogatásnak köszönhetően a szabadkai Építőmérnöki Karon folytatja karrierjét ebben az évben.
Tanulmányait a szabadkai Építőmérnöki Karon kezdte. A szabadkai évek után két mesterdiplomával indult Magyarországra a doktori fokozat megszerzése érdekében. Az első évet Pécsen töltötte, több konferencián is részt vett. Másodéven már Prágában volt, vendég kutatóként dolgozott. Pozsonyban, majd Norvégiában vezető városmorfológusoktól tanult. Doktori képzésének utolsó félévében Zágrábban volt vendég kutató, közben vendég oktatóként Olaszországban tartott előadásokat a Sapienza és a Roma Tre egyetemek építészeti részlegén. 2016-ban és 2017-ben a Szlovák Tudományos Akadémián kutatóként dolgozott. Mindeközben nem szakadt el teljesen Vajdaságtól, konferenciákra járt, publikált, közéleti tevékenységet végzett.
Disszertációjának témaköre a városmorfológia, tipológia, építészettörténet és annak elméleti tudománya, ami építészettel is foglalkozik érintőlegesen. Milyen kutatómunkát kell végeznie most az Építőmérnöki Karon?
– A disszertáció témájához kapcsolódik a megpályázott Mikrourbanizmus – az építészet és a városszerkezet kölcsönhatása Közép-Európában (1867–1918), ami a morfológia egy új ága. Ezt kell még pontosan definiálni és kialakítani a módszertant is, amellyel az épített környezet és a városszerkezet kölcsönhatása vizsgálható és rendszerezhető. Húsz kiválasztott Kárpát-medencei város vizsgálata is a feladatok közé tartozik. A tervezett téma új ismeretekkel gazdagíthatja az urbanisztikát, nemcsak lokálisan, hanem történeti és társadalomtörténeti aspektusai miatt is. A vizsgálat egy új fejezetet nyit a városépítési és építészeti kutatásban. A 19. és a 20. század fordulójának építészetével, tájépítészetével, városépítészetével, társadalmával és történetével is számos tanulmány foglalkozik, de a pályázat keretében a kutatásom új rétegeket, kapcsolatokat mutat be, amelyek új kontextusba helyezik a kor alkotótevékenységét, strukturális és jelentésbeli összefüggését. A kutatás eredménye egy olyan könyv, amely kiegészíti az egyetemes és a lokális város- és építészetelméleti, illetve az építésztörténeti kutatás eredményeit, ami felhasználható az oktatásban és a gyakorlatban.
Miért volt fontos az Ön számára jelentkezni a Jog az első esélyre pályázatra?
– A pályázat nekem nem a hagyományos értelemben vett első esélyt jelenti, mert már évek óta végzek külföldön tudományos munkát, Olaszországban, Szlovákiában, Csehországban, Horvátországban oktattam és kutattam, valamint Magyarországhoz és Norvégiához kötődnek a doktori tanulmányaim. A pályázat gyakorlatilag a nagybetűs lehetőség volt, hogy itthon is tudományos munkával foglalkozzak felsőoktatási keretek közt. Enélkül a lehetőség nélkül nem tudtam volna itthon tevékenykedni, a kutatásaim eredményével, a külföldön megszerzett tudásommal és tapasztalataimmal a hazai tudományosságot gazdagítani, hazajárni. A kutatás nagyon helyspecifikus, a gyakorlati munkának alapja a számos kutatóút, melyek csak rövid időre engednek haza.
Miért döntött úgy, hogy építőmérnöknek tanul? Mi volt önre hatással, hogy az alapfokozat után a specializációt választotta?
– A középiskola után nem volt egyértelmű, hogy építőmérnöknek tanulok tovább, a szabadkai Építőmérnöki Kar volt a harmadik egyetem, ahova felvételiztem, és a negyedik, ahova felvettek, így a négy lehetőség közül azt választottam, ami a legnagyobb kihívást jelentette. Építőmérnök vagyok, városépítő mérnök, két mesterfokozattal, és építészmérnöki PhD-t szereztem a városmorfológia témakörét érintve, így az építés minden rétegét átlátom, ez nagyban megkönnyíti a munkám szakmai részét, a szakmai hitelességemet erősíti. A városmorfológia egy kevéssé ismert és művelt tudomány Közép-Európában. Itt nincsenek olyan hagyományai, mint az Egyesült Királyságban, Olaszországban vagy Franciaországban, ahonnan származik. A doktori disszertációm készítése során szembesültem azzal, hogy szükséges egy olyan módszertan kialakítása, ami a közép-európai városokra alkalmazható, és azzal is, hogy el kell hagynom Magyarországot, hogy városmorfológiát tanuljak és elismert morfológusokkal konzultáljak. A módszertant publikáltam, a morfológus kollégák pedig elismerik a munkám. A város, annak építészete, szerkezete mindig érdekelt, emellett társadalmi, szociális folyamatai, interdiszciplináris jellege. Mivel szerteágazó az érdeklődésem, a művészetek és a tudomány több összefüggő ágával foglalkozom, így az urbanisztika felé vettem az irányt. Elsősorban teoretikus vagyok, a szigorú matematikát, a rendszert is szeretem, így ez volt az az irány, ami az évek alatt kialakult, és tudományos munkám ebben teljesedett ki.
Mi késztette arra, hogy hazajöjjön és itthon tevékenykedjen?
– A sikeres pályázásom nem jelenti azt, hogy megszakítom a kapcsolatot eddigi munkatársaimmal, úgy gondolom, hogy eredményeim most egy hazai felsőoktatási intézmény kutatási palettáját és renoméját erősítik. Úgy jöttem haza, hogy igazán el se mentem, csak az intézményi háttér volt a határokon kívül. A további célom az, hogy itthon és Magyarországon is tevékenykedjek, illetve a szűkebb Közép-Európában.
Mi is pontosan a városmorfológia?
– A morfológia mint kifejezés jelentése a városi környezetet alkotó formák természetének érzékelésével is azonosítható. egy urbanizált terület környezetmeghatározó alaktani tulajdonságai tanulmányozásának a diszciplínája. Tudományként a város térszerkezetének, jellegzetes karakterének, fejlődési folyamatának különböző szempontrendszer szerinti elemzésével foglalkozik. A városszövetet alkotó elemek fizikai jellegzetességeit tanulmányozza a városszerkezet különböző szintjein.
A városok és a város szöveteinek morfológiája a környezeti formák kialakulásának tanulmányozásával határozható meg. A morfológia alapelvei társadalmi kontextusban és funkciójuk által, műszaki sémákkal és alakzatok segítségével leírható formák. Elméleti szempontjait a város területi, földrajzi tulajdonságai, történelme, építészete alkotja, így azonosíthatjuk a település alaktani tulajdonságokat tanulmányozó tudományággal.
Hogyan lehet elősegíteni Szerbia építészetének a fejlődését a gyakorlatban városmorfológiai kutatással?
– Ennek megválaszolása a következő kutatás feladata, amelyet a Jog az első esélyre program keretében végzek, illetve erre adnak majd útmutatást a mikrourbanizmus-vizsgálatok. A kérdés azonban részben kötődik az épített környezet örökségéhez, annak jelenségéhez és értékeléséhez is. A városszerkezetet és a város épített környezetét alkotó örökség együttesként való, komplex értékelése és védelme csak 2006-ban került bele az UNESCO programjába, így a várost mint egy egységet tekintő vizsgálati szempontokból adódóan sem vitatható azoknak a városmorfológiai kutatásoknak a létjogosultsága, amelyek a szerkezetre, morfológiai régiókra, az épített környezet együtteseire összpontosítanak. A város identitását épített környezete és szerkezeti egységei, valamint ezek összefüggései határozzák meg; az így körvonalazott „identitás” ismerete és felismerése nélkül nem hozható felelős tervezési vagy örökségvédelmi döntés.
Mennyire van szüksége Szerbiának arra, hogy kutatói itthon is kamatoztassák tudásukat?
– Részben itthon kellene tartani őket, hogy hazai intézményhez kötődjenek a kutatási eredmények. A kutatás folyamatát, az eredmények legitimálását viszont ellehetetleníti, ha a kutató nem lépi át a határt, hogy új tapasztalatokat, szakmai kapcsolatokat szerezzen és visszajelzést kapjon a munkájáról.
Milyen lehetőségeik vannak a szerbiai fiataloknak fejlődni, kutatni? Mire biztatná őket?
– Számos akadémiai szervezet alakult, diákcserére és külföldi tanulmányutakra is sokkal több a lehetőség, mint amikor 15 éve én kezdtem az egyetemet. Szeretném viszont kiemelni azokat a vajdasági magyar szervezeteket, amelyek tehetségkutatással és tehetségápolással foglalkoznak, valamint azokat a vajdasági magyaroknak szóló ösztöndíjakat, amelyek a tanulmányokat és emellett a külön tudományos munkát támogatják. Nekem szívügyem a fiatalok tudományos életbe való bevezetése, de erre eddig csak külföldön volt lehetőségem mentorként, témavezetőként. Ez egy olyan cél, amit Vajdaságban is szeretnék megvalósítani, és arra ösztönözni a fiatalokat, hogy itthon is találják meg az utat. Találjanak egy jó témát, és kutassák fel azokat, akik tudnak és akarnak segítséget nyújtani.
