Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából nemrég igen ötletes kiadvány látott napvilágot – egy huszonhat oldalas, színes leporelló (lapozó), amely Fellinger Károly tizennégy, Petőfiről készült, vagy Petőfit idéző képzőművészeti alkotás által megihletett versét tartalmazza. Mind a tizennégy festmény, litográfia, dagerrotípia, grafika híres magyar képzőművészek alkotása, s közülük tizenkettőnek 19. századbeli a szerzője (Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály, Orlai Petrich Soma, Thorma János, Marastoni József, Kollarz Ferenc – Franz Kollarž, Egressy Gábor, Madarász Viktor), kettőnek pedig két mai magyar festőművész, illetve grafikus (Molnos Zoltán és Kató Vladimír).
A versek címadói a művészek nevei és képeik címei – már ez is arra készteti az olvasót, hogy először tekintse meg a képet, mélyüljön bele a műbe, s csak utána olvassa el a hozzá tartozó verset. Petőfit a tizennégy képnek szinte mindegyike életének különböző korszakaiban ábrázolja, így a leporellót nézegetve életútjába is betekintést kapunk, s ha sorban olvassuk el az általuk ihletett verseket, azok, a fontosabb eseményeket kiemelve, összefoglalják Petőfi életét születésétől haláláig.
A gondolataiba mélyedt, a lázadó, vagy a kérdőre vonó tekintetű, a szülői háztól búcsúzó, a márciusi tömeg előtt szónokoló, a debreceni fűtetlen szobában, tollal a kezében üldögélő költőről szóló, vagy a képzőművészek által elképzelt halálát (két esetben angyallal) ábrázoló alkotásokat kísérő versek közül egyesekben maga a festmény témája konkretizálódik: „Mint behemót óriás, / úgy integet vissza, / garabonciás legény / a felhőt kiissza.” (Munkácsy Mihály: Petőfi Sándor búcsúja a szülői háztól). Néhány Petőfi-portré viszont olyan versek megírására ihlette Fellingert, melyek a költő alakját, egyedi jellemét, érdekes tulajdonságait idézik: „Balkezes volt, remek evezős, / és kiváló nyelvérzékkel bírt” (Barabás Miklós litográfiája: Petőfi Sándor portréja, 1848). Máshol nem mindennapi, ám igen találó metaforákat alkalmaz a vers szerzője: „Ficánkoló / partra vetett hal / a szeme”… „Nyelve / veszedelmes falat, / mint a lágy kenyér.” (Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor). Három képzőművészeti alkotás és a hozzájuk írt három vers idézi Petőfi halálát a kiadványban, s ezek filozofikusabbak a többinél: „Bőröndjét hordja, magát az ember, / nem bírja el, pedig üresen kong, / amikor visszaadja a lelkét” (Marastoni József litográfiája Lotz Károly rajza után: Petőfi halála), mintegy kiemelve életünk lényegét, és a halál megdönthetetlenségét. S a kötetzáró vers az, ami kimondja, hogy Petőfi korai halálával mekkora veszteség érte nemzetét: „A hős múltat egy kiszáradt / kútba belehajítja. / Majd beleszakad a szíve. / Az Isten telesírja.” (Kató Vladimír: Petőfi).
A versek zöme rímes, ritmikus, egyszerű stílusú (esetenként szinte „petőfiesen” az), így alsós és felsős gyerekek számára szavalásra is kiválóan alkalmas; arról nem beszélve, hogy ha gyerekek veszik kézbe ezt a szép, színes kis lapozót, Petőfivel kapcsolatos ismereteiket bővíthetik, olyan adatokra, eseményekre bukkanhatnak, melyeknek részleteire könyvekben vagy az interneten rákereshetnek.
A kiadványnak a jubileumi évben való megjelenése ugyanakkor méltó főhajtás a 200 évvel ezelőtt született költőóriás előtt.
