A filmek nézése közben nagy valószínűséggel csak igen kevesekben merül fel, hogy miképpen zajlott az adott alkotás készítése. Márpedig vannak olyan filmek, amelyek elkészítésének a története is kellőképpen izgalmas ahhoz, hogy filmet vagy akár filmsorozatot készítsenek belőle. Ilyen alkotás a Francis Ford Coppola Keresztapa című nagy klasszikusa is, amelyet minden idők egyik legjobb mozifilmjének tartanak a filmkritikusok, és ami 50 évvel ezelőtt óriási közönségsikert váltott ki világszerte a mozikban. A film elkészítése azonban korántsem zajlott zökkenőmentesen, sőt voltak, akik mindent elkövettek, hogy ne szülessen meg a filmművészet egyik legnagyobb alkotása. Magát a regényt is egyfajta kényszerből írta meg Mario Puzo, akinek eredetileg esze ágában sem volt megírni a Corleone család történetét feldolgozó könyvet, de mivel sürgősen pénzre volt szüksége, már a mű megjelenése előtt házalni kezdett a megfilmesítési jogokkal. „Tizenegy ronggyal tartozom. Ha nem rendezem a dolgot, eltörik a karom” – magyarázta az író Robert Evansnek, a Keresztapa című film későbbi producerének.
A filmgyártás hetvenes évekbeli korszakát meghatározó alkotás elkészítésének a kálváriáját a The Offer című minisorozat idézi fel nagyszerűen Albert S. Ruddy, a Keresztapa producere visszaemlékezései alapján. Ruddy programozóként kezdte pályafutását, de a viszonylag jó fizetése ellenére egyáltalán nem tetszett neki a munkája. Ezért gondolt egyet és hadifogolytáboros komédiával igyekezett betörni a televíziós sorozatpiacra, amit annak idején egyáltalán nem tartottak egyenrangúnak a hollywoodi filmgyártással. Az újdonsült producer ezért nagyobb babérokra tört és az egyik pillanatban azt vette észre, hogy neki osztották ki feladatként, hogy alakítsa ki a Keresztapa film alkotógárdáját. A film első forgatási napjához azonban igencsak rögös út vezetett. Egyrészt azért, mert egy bizonyos Frank Sinatra nevű énekes Puzo könyvét olvasva magára ismert az ebben szereplő énekes, Johnny Fontanie figurájában, ami feldühítette őt és a New York-i maffiában lévő kebelcimboráihoz fordult segítségért, emellett, a változatosság kedvéért, a Colombo maffiacsalád fedőszervezetéül szolgáló Olasz–Amerikai Polgári Jogvédő Liga is úgy vélte, hogy a film felerősíti a bűnöző olaszokról élő sztereotípiákat. Végül megegyezés született arról, hogy a filmben egyszer sem hangzik el a maffia szó, és a Liga toborozhatja a mellékszereplők egy részét, aminek eredményeként a filmben több gengszter is szerepet kapott, akikkel persze egyáltalán nem volt egyszerű együttműködni. Ahogyan a minisorozat második szálában szereplő hollywoodi filmcézárokkal sem, élükön a Paramount filmstúdiót birtokló vállalat, a Gulf & Western fejesével, Charles Bluhdornnal, illetve a stúdió igazgatójával, Robert Evansszel, akik pénzüket, illetve jövőbeni busás hasznukat féltve többször megkérdőjelezték Ruddy, illetve a rendező, Francis Ford Coppola elképzeléseit. Ezekben a jelenetekben a Keresztapán túlmutatóan egy sokkal átfogóbb képet kapunk a Paramount Pictures működéséről és a múlt század hetvenes éveinek a filmgyártásáról. Ugyanis ez az az időszak, amikor a Gulf & Western a Paramount néhány óriási filmes bukása után a filmstúdió eladásán gondolkozott, és egyedül a Love Story, majd a Keresztapa sikerének köszönhető, hogy kikerültek a gödörből, és mai napig filmeket készítenek.
A The Offer nemcsak a Keresztapa című film előtt történő tisztelgés, hanem a nagyszerű film alkotói előtti kalapemelés, emellett kiváló korrajz a korai hetvenes évekről és az időszak filmvilágáról, no meg egyfajta szerelmes levél a nagybetűs filmhez is, amilyeneket sajnálatos módon egyre kevesebbet láthatunk a filmszínházakban, illetve az internetes tartalomsugárzó oldalakon.
