3. rész
A dadától a konceptualizmusig
A Tanácsköztársaság bukását követően a Vajdaságba emigráló magyarországi alkotók a dadát tűzték zászlajukra, számukra addigra kifújt az expresszionizmus, később helyébe begyűrűzött a szürrealizmus. A dadaisták Szabadkán, Újvidéken, Nagybecskereken, és a feltételezések szerint Zomborban és Szenttamáson megrendezett kétnyelvű matinéit a kassáki, cselekvéselvű, agitatív és didaktikus aktivizmus jegyében ennek az irányzatnak szentelték. Ugyanakkor a tartományban élő kortárs szerb szerzők a hozzájuk francia közvetítéssel eljutott szürrealizmus jegyében alkottak. Hozzá kell fűznünk, hogy a dadaizmus sem Szerbiában, sem Horvátországban nem nőtt mozgalommá, inkább alkotói életérzésként mutatkozott meg. Alkotói belső emigrációba hátráltak, és jószerével kihulltak mind a köztudatból, mind az irodalomtörténetből.
Kivételek természetesen mindenütt akadnak. Ljubomir Micić például Zágrábban hozta létre a zenitizmusnak keresztelt művészeti irányzatot, és adta ki a Kassák érdeklődését is felkeltő, Zenit című expresszionista-dadaista-barbarista folyóiratot, aminek testvérlapja volt az újvidéki, Csuka Zoltán szerkesztette Út konstruktivista-aktivista folyóirat (ami nem azonos a kolozsvári, hasonló címet viselő egyházi folyóirattal), majd Belgrádba tette át székhelyét. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a Nagy Háborút követően Zágráb szellemi igénye termékeny talajként fogadta be a nyugatról érkező új művészeti impulzusokat, és igyekezett lerázni magáról a korábbi német befolyást. A belgrádi képzőművészek szinte kivétel nélkül Párizs-központúak voltak, és éppen Csuka meg Kassák folyóiratai révén ismerkedtek meg a számukra új, forradalmi életérzéssel, amit a Bécs–Budapest–Prága–Krakkó–Újvidék tengely mentén terjedt. Kassák a Mában közölte a Zenit szerzőit, ráadásul szinte azonos külföldi alkotógárdával dolgozott a két lap.
Nem érdektelen közjáték, hogy a zenitizmust kifundáló Micić a barbár-zseni eszméjét hirdette meg, az 1914-től tapasztalt barbarizmus nyomán megalkotta a Barbarogéniusz szellemiségét. Másfelől Európa balkanizálását hirdette, állítván, hogy a balkáni primitivizmus Európa elveszített múltja, amihez vissza kell térnie a kontinensnek, ha ismét magára kíván találni. A primitivizmus primátusáért, mint Európa jövője zálogáért nem csak ő szállt síkra a szerb expresszionizmusban. Micić 1971-ben vagyontalanul, hozzátartozók nélkül, szegényházban halt meg. Egyedüli hagyatéka egy láda volt, benne hazai és külföldi zenitisták 92 eredeti művével, köztük Kandinszkij, Moholy-Nagy, Chagall, Arhipenko munkáival… Nevével együtt a zenitizmus is méltatlanul kihullt a köztudatból.
A magyar, a szerb és a horvát avantgárdot vizsgáló Bori Imre leszögezte, hogy amíg a magyar irodalomban Kassák Lajos igyekezett szakaszaiban éltetni az izmusok sorát, addig a szerbben azonos időben volt jelen az izmusok sokasága, a horvát avantgárd meg már az expresszionizmusnál leült, el se jutott a szürrealizmusig.
(Folytatjuk)
