9. rész
A kapus halála1
A tényfeltáró dokumentumfilm középpontjában a rendező rokona, Siflis Géza tragikus sorsa áll. A sorstörténet mögött pedig egy kortörténet, meg az emberből kiirthatatlan elemi, sőt, démonikus gonoszság feltárása bontakozik ki.
Siflis Géza 1907-ben született, ígéretes sportpályafutását Szabadkán kezdte, legendás kapusnak számított már fiatalon is, ötször lépett pályára a jugoszláv válogatott színeiben, majd huszonegy évesen átigazolt a Ferencvároshoz. Sportkarrierjét követően Kelebián telepedett le, ahol megnősült, majd a Levente Sportegyesület vezetője és edzője lett egy személyben. 1948-ban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) emberei letartóztatták, elhurcolták, megkínozták, végül hazaengedték, ahol belehalt a bántalmazás következményeibe. A sztárkapus sorsa, miként annyi más ártatlanul meghurcolt áldozaté, tabunak számított, beszélni is tilos volt róla, miként a határ túloldalán a partizánterror áldozataiéiról se emlékezhettek meg még családon belül se. A magyarországi településen úgy tartották, Siflist azért hurcolta el a hírhedt ÁVH, mert összetűzésbe került a kommunistákkal – a gyakorlatilag kivégzett labdarúgó unokaöccsének oknyomozó dokumentumfilmjéből kiderül, teljesen más, az emberi gyarlóság, kapzsiság és elemi rosszindulat okozta a sportember tragédiáját.
Siflis Zoltán korábbi dokumentumfilmjeiben is zömmel tabutémákat dolgozott fel. Komoly elszántságra volt szükség ahhoz, hogy leforgassa ezt a nem sport-, hanem sorsfilmet, hiszen a téma központi figurájáról még a család se tudott szinte semmit. Jugoszláviai sportkarrierjéről mindössze néhány fotó maradt fenn, minden egyéb odaveszett Belgrád második világháborús bombázása során. A Ferencváros labdarúgóklub múzeumában se maradt túl sok dokumentum róla, Kelebián egy elszánt sportmunkás könyvet készült írni a helyi sporttörténetről, egyben Siflis Gézáról, de még azt se sikerült kiderítenie, hogy pontosan hol nyugszik a legendás kapus a helyi temetőben. A Rákosi-rendszer még a nyomát is igyekezett kitörölni az emlékezetből. A helyi sporttörténész, Kovács Marcell, a kelebiai sportegyesület elnöke és a dokumentumfilmes egyaránt hiába kereste Siflis Géza aktáját a titkosszolgálat levéltárában, nem találták. Végül egy kutató történész bukkant rá az iratokra egy másik személy aktájába keveredve. Erre mondja a jó érzésű ember, hogy bár ne tette volna – egyes titkokra, nem az államvédelem végrehajtóinak bűneire, hanem a famílián belüli fondorlatra nem derített volna fényt a megrázó dokumentumfilm.
Korábbi filmjeivel ellentétben Siflis Zoltán A kapus halálában a rendezés mellett a riporter feladatát is magára osztotta ki, ezáltal kettős megerősítést nyer személyes érintettsége – saját tényfeltáró munkáját dokumentálja. A filmet egy kelebiai műkedvelő poéta költeményével indítja, amelyben a szerző elbeszéli, amit a településre költözött labdarúgó életéről és haláláról megtudott, ezzel meg is adja a film gerincét, miként az antik drámák prológusai, csak éppen a csattanót hallgatja el. Ennek a dokumentumalkotásnak ugyanis szokatlan módon van csattanója is. A felépítés szinte klasszikus: az emlékezők és a filmben beszélők szituációba helyezve szólalnak meg, a végül megtalált kihallgatási jegyzőkönyvek vizuális megjelenítésére kínai árnyjátékra utaló animáció révén kerül sor. A prológus, sem az árnyjáték nem teljesen hagyományos eljárás a dokumentumfilmesek körében, miközben a Kamerás emberekben már bevált módszerrel a múlt és a jelen idősíkjait a rendező vizuálisan is elkülöníti egymástól. A múltban történt eseményeket fekete-fehérben idézi fel, a forgatás kezdetétől számított jelenidejűség viszont színesben látható.
A film nem a Rákosi-rendszer gonoszságát kívánja leleplezni, az többé-kevésbé ismert. Egyetlen sorsot emel ki a sokból, ennek révén tárja a néző elé a rendszer és a végrehajtói elvetemültségét és azt a társadalmi lefojtottságot, aminek nyomása alatt egyazon család tagjai is egymás ellen fordulnak.
A csaknem egyórás film három év alatt készült el, és megkezdte a díjak aratását. Úgy tűnik, ez az alkotás koronázza meg Siflis Zoltán dokumentumfilmes munkásságát.
(Folytatjuk)
Ezen írás a Filmtett Erdélyi Internetes Portálon 2017. október 13-án, illetve az Aracs folyóirat 2019 végi és 2020 eleji számában megjelent áttekintés átdolgozott, javított és kiegészített változata.
1 Siflis Zoltán: A kapus halála. Dokumentumfilm, 2024, 53 perc. A film operatőre Kovács Róbert és Szarapka Szabolcs, vágója Miskolci Roland, hangtechnikusa Nagy Gergely, gyártás- és felvételvezetője Brasnyó Szilvia, producer Czutor György
Nyitókép: Siflis Géza / Wikipédia
