Manapság természetesnek vesszük, hogy az esti étkezésre a vacsorázik igével utalunk, mint ahogyan a reggelhez kapcsolódó étkezést a reggelizik igével fejezzük ki. Két évszázaddal ezelőtt a vacsorázik és a vacsorál igével párhuzamosan az esteliz ige is használatban volt, sőt a XIX. század negyvenes és hetvenes évei között még a vacsorázik igénél is gyakoribbnak számított. Ebben az időszakban a hagyományos vacsorál ige bizonyult viszonylag a legnépszerűbbnek. A század nyolcvanas éveitől kezdve a vacsorázik lassan háttérbe szorította az esteliz igét, a XX. századra pedig a népiesnek minősülő vacsorál igén is felülkerekedett. A vacsora főnév már a XIV. század óta él a magyar nyelvben, a vacsorál származéka évszázadok óta hordozza az ’esti étkezést folytat’ jelentést, de egy jó évszázada átadta vezető helyét a vacsorázik igének. Érdekes, hogy a vacsora kései származéka, a vacsorázik ige a két világháború közötti időszakban érte el kedveltségének csúcspontját.
Némely XIX. századi folyóiratra és napilapra különösen jellemző az esteliz ige használata: Budapesti Hírlap, Divatcsarnok, Fővárosi Lapok, A Hon, Hölgyfutár, Magyarország és a Nagyvilág, Regélő Pesti Divatlap, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Szegedi Híradó, Társalkodó, Vadász és Versenylap stb.
Íme néhány jellegzetes példa az esteliz ige szemléltetésére: Más nap több katonatiszt estelizett egy debreczeni kávéházban. – Elutazta előtt még családi körben estelizett a királlyal. – Rendkívül derült kedvvel estelizett. – Csapszékben vagy szomszédságában esteliztek múlt hét derekán. – Egyik fejedelemnél ebédelnek, a másiknál esteliznek. – Esti 7 órakor hárman esteliztek az említett kis lakban. – Velünk estelizvén nyájas, mívelt férfiúnak találtuk. – Bécsbe érkezvén ugyanis szokásunk ellenére esteliztünk, másnap csak bámulva néztünk egymásra. – Az alispán és családja künn esteliztek a téres és hűs folyosón. – Soha sem ebédel vagy esteliz egyedül. – Itt sétálhat vagy estelizhet kiki kénye szerint. – A tágaska étteremben is, hol az egész fördői vendégség együtt ebédel s estelizik, a vízgyógyot használók ’orvosuk' elnöklete alatt külön asztalt alakítanak.
Az esteliz ige voltaképpen a ’vacsora’ jelentésű népnyelvi esteli főnév származéka: Az estelit a szabadban ettük meg. (1833) – Ma nyulat lőttem, estelit készítek belőle. (1837) – Nekem tehát csak estelit hozzon! (1842) – Az anya jó estelit készít az éhes harcfiaknak. (1850) – Estelit Patikárusék zenéje mellett eszik. (1851) – Henyélt, mert az asztalon jó estelit, sört és pálinkát talált. (1868).
