Augusztus folyamán Újvidék Városi Múzeumának látogatói a péterváradi várban megtekinthetik a Szótér Jánosról összeállított kis tárlatot. A kiállításszerző Ljiljana Lazić múzeumi tanácsos szerint Újvidék legjelentősebb 20. századi faszobrászának munkái sokkal nagyobb teret érdemeltek volna. Mivel augusztusra megüresedett ez a kiállítóhely, Szótér János neve pedig egy kicsit feledésbe merült, ő úgy gondolta, megmutatja a látogatóknak legalább azokat a munkákat, amelyek a múzeum és magánszemélyek tulajdonában vannak.
Szótér János 1902-ben Zsablyán született. Gyermekkorától a művészet érdekelte. Kúlán polgárit, Szabadkán felsőkereskedelmi iskolát fejezett. Kovács Mihály kúlai műhelyében három évig (1920–1922) inaskodva tanulta ki a faszobrászat csínját-bínját, majd Szabadkán, Belgrádban, Budapesten és Zágrábban képezte magát, illetve idős korában, amikor bejárta Olaszország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Nyugat-Németország, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Ausztria, Görögország nevezetességeit.
1927-ben költözött Újvidékre nejével, a kúlai Ábel Ilonával, és eleinte asztalos munkából, később fafaragásból tartotta el és taníttatta bővülő családjukat. Házasságukban három gyermekük született: József, Imre és Mária Terézia.
Sikerült iparos műhelyt nyitnia, és 1935-től megkezdődött munkásságának legtermékenyebb szakasza. Szótér letűnt korok stílusában készített egyedi bútoregyütteseivel lopta be a múlt varázsát rangos intézményeinkbe, otthonainkba. Jómódú újvidéki családok gyakran rendeltek tőle. Erről is beszámol dr. Vera Jovanović, aki Duborezac Janoš Soter címmel (Otisak iz rada vojvođanskih muzeja 1972–73, 21–22. szám) monográfiát írt róla.
A II. világháború után Szótér legjelentősebb munkái között tartják számon az ünnepi dolgozószobákat: az újvidéki anyakönyvi termet, az esketési szoba íróasztalát és könyvszekrényét, továbbá Josip Broz Tito dunacsébi (čelarevói) kastélyában azt az ágyat, amelyben az elnök elvtárs szívesen lepihent.
Szótér János a II. világháború előtt és után gyakran állított ki iparművészeti kiállításokon. Önálló tárlatát a polgárok Újvidéken, a Vajdasági Iparművészek Egyesülete szalonjában tekinthették meg 1976 júniusában. Egyébként ennek az egyesületnek egyik alapító tagja volt, és 1962-ben kapta meg Belgrádból a művészi státust, jogosultságot a művészi nyugdíjra.
Kitűnő stílusismeretét, ügyes kezét dicséri a bizánci stílusú belgrádi, kalemegdani Ružica-templom, valamint több mint tizenöt templom Boszniában, Szerbiában, Vajdaságban, amelyeket restaurálásával mentett meg a háború pusztító nyomaitól. Ezért a Tartományi Műemlékvédő Intézet, amelynek külmunkatársa volt, 1975-ben díszoklevéllel tüntették ki. Azt vallotta: a régi művészettörténeti műemlékek felújítása és konzerválása nagyobb kihívást jelent számára, mint saját elképzelésének megvalósítása. Mert egy megrongálódott ikon vagy egy ereklyetartó restaurálásához előbb ki kell kutatnia az alkotó műhelytitkait. Azután úgy kifaragni és beilleszteni a hiányzó darabot a kompozícióba, hogy az eredeti szerző, ha látná, ne vegye észre rajta a restaurátor vésőjének nyomait.
Gyermekkorától a művészet, a történelem és a művészettörténelem érdekelte. Tanítványai közül büszke volt Marko Penovra és Szarvas Sándorra, valamint Nikola Borjanovićra, aki a városi múzeumban konzervátorként dolgozott.
Szótér Jánost jó kedélyű, barátkozó, viccelődő emberként ismerték. Nehéz volt még a fiataloknak is lépést tartani vele, mert nemcsak szívesen gyalogolt, hanem gyorsan és sokat. Szeretett olvasni. Mindennap tájékozódott a Magyar Szóból, és figyelemmel kísérte az Újvidéki Televízió magyar adásait. Kartag Nándor szerkesztő több alkalommal járt nála, és készített róla műsort. Életének szinte az utolsó hónapjáig a művészetnek élt. A Tartományi Műemlékvédő Intézet felkérésére azon fáradozott, hogy tudását, tapasztalatát átadja a fiatalabbaknak. Szótér Jánost 1991-ben, alig egy hónapja 88. életéve betöltése után, majdnem hét évtizedes munkássága után szólította magához a Teremtő.
Augusztus hónap folyamán munkanapokon (hétfő kivételével) és hétvégén 10-től 17 óráig tekinthető meg a péterváradi kis tárlaton Szótérnak néhány eredeti munkája (fotelok, használati tárgyak), fényképek továbbá néhány vázlata és rajza azokról, amelyek alapján faragta egyedi munkáit.
