A hagyomány már nem elég

Zentai körképünk zárásaként a helyi vízi sportágak edzőit szólaltattuk meg, a Zenta Úszóklubból Zelić Aleksandar, a Rajtkő Úszóklubból Kaszás Vilmos, míg a Zenta Vízilabdaklubból Tóth László nyilatkozott lapunknak. Kétségtelen, hogy a feltételek tekintetében a sportcsarnok felépülésével a nagy hagyománynak örvendő úszás és vízilabda hátrányos helyzetbe került, ráadásul a népkerti medencék állapota már sok éve jócskán hagy kívánnivalót maga után, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. Korábban a fiatalok kitartásának és az edzők alázatos munkájának köszönhetően szép sikereket értek el a sportolók, manapság viszont egyre inkább kilátástalanná válik a helyzetük.

A Zenta Úszóklub és a Zenta Vízilabdaklub esetében a medence fenntartásának költségeit az önkormányzat biztosítja, ezenfelül a sportklubok számára kiírt községi pályázat alapján is részesül némi támogatásban mindkét egyesület, amiből a versenyeztetést igyekeznek megoldani. Az uszoda karbantartására, esetleges fejlesztésre ebből már nem futja. A szűkös költségvetés miatt az úszók épp a versenyek tekintetében húzzák meg a nadrágszíjat, az igazán fontos megmérettetésekre mindenképp neveznek, a többi viszont az anyagiaktól függ. A klubban jelenleg mintegy 40 fiatal sportol versenyszerűen.

– Azt vallom, az úszás, az eredményorientáltság 15 éves kor körül kezdődik, addig inkább a megfelelő technika, a rajt felépítésével foglalkozunk, a munka viszont serdülőkorban válik komollyá, akkor derül ki, kiből válhat igazán jó úszó. Számunkra a prioritás épp ezért a vajdasági és az országos bajnokság, de természetesen részt veszünk hazai és a környező országokban szervezett, többnyire korosztályos versenyeken is. Eredményesség szempontjából a helyzetünket nehezíti, hogy egy-egy tartományi vagy országos bajnokság alkalmával nemcsak a hozzánk hasonló kis klubokkal (mint több zentai csapatsport esetében) kell felvennünk a versenyt, hanem olyan nagyságok ellen kell bizonyítanunk, mint a belgrádi Partizan, a Crvena zvezda vagy épp a Vojvodina, ahol pár száz – ha nem több – gyerek jár edzésre, ráadásul olyan munkamorál uralkodik, amiről mi itt álmodni sem merünk. Nálunk nehéz felállítani az egyensúlyt, hogy a kellő szigor mellett a gyerek lejárjon edzésre, hiszen legyen bármilyen is, meg kell becsülnünk, hogy ilyen körülmények közt egyáltalán rendszeresen itt van – nyilatkozta Zelić Aleksandar.

A zentai medence problematikája nem új keletű, az elmúlt években több, a felújítására, illetve újjáépítésére irányuló tervezet is napvilágot látott, ám eddig mind kudarcba fulladt. A 2016-ban elkészült tervdokumentáció és építési engedély szerint a meglévő objektum helyére egy minden nemzetközi szabványnak megfelelő medence került volna, melyet télen sátorral fedtek volna be, így minden igényt kielégített volna. 2018-ban a Népkert urbanizációs tervének apropóján merült fel egy új rekreációs és sportközpont építése, ami szintén magában foglalta az uszoda modernizációját is. Legutóbb 2019 végén tervezték egy új komplexum felépítését, akkor a kanizsai birkózóakadémia mintájára egy vízilabda-akadémiát kívántak létrehozni, de ez a terv is kútba esni látszik.

– Az akadémiai rendszer azért is lehetne jó számunkra, mert együtt tudnánk dolgozni a pólósokkal, egy erős bázis kialakítását követően a sportágspecifikus szelekció is könnyebb és jóval eredményesebb lenne. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő feltételek mellett újra szárnyalhatna mindkét sportág. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a felnőtt versenyzőket nehéz itt tartani, sokan már a középiskolát is máshol tervezik befejezni, viszont az utánpótlás-nevelésben nagyon komoly szerepet vállalhatnánk. Jelen körülmények között egyszerűen nem tudunk mire alapozni vagy mire hivatkozni, ha egy tehetséges gyerek elénk áll, és közli, hogy ő a fejlődése érdekében máshol szeretné folytatni. Egyszerűen nincs miért itt tartani. Ugyanúgy a szülőket sem tudjuk meggyőzni, hiszen látják, mivel kell szembenéznünk – tette hozzá Zelić.

A téli időszakban használt fedett medence a közelmúltban esett át egy kis rácfelvarráson, az öltözők egy része beomlott, nemcsak használhatatlanná, de veszélyessé is vált, ennek helyére az önkormányzat egy konténert biztosított, amit már használatba is vettek a sportolók. Ez azonban korántsem biztosítja a megfelelő edzéskörülményeket, a nyirkos, párás, hideg medencetérben esély sincs a megfelelő szárazföldi bemelegítésre vagy az elengedhetetlen levezetésre, nyújtásra.

– A hagyománnyal továbbra sincs baj, érdeklődés lenne, nemcsak az úszás és a póló, de a rekreáció iránt is. A fedett medence lehetne az egyike azon kevés sportlétesítményeknek a városban, amely önfenntartó lenne, hiszen nemcsak az egyesületek, hanem a polgárok vagy akár az iskolák is használhatnák – zárta nyilatkozatát Zelić.

A szülők segítsége elengedhetetlen

A Kaszás Vilmos vezette Rajtkő Úszóklub 2012-ben alakult, a taglétszám évek óta 25 és 35 között mozog, ebből mintegy 15 gyerek versenyszerűen úszik, a többiek még kicsik, vagy csak egészségmegőrzés céljából látogatják az edzéseket. Az utóbbi években ígéretes csapat alakult ki, tavaly a gyerekek összesen 115 érmet (48 arany, 32 ezüst, 35 bronz) nyertek a korosztályos versenyeken.

– Az úszóink még fiatalok ugyan, de már most szép sikereket érnek el. Korukból adódóan Hóli Virág (2013), Kamrás Anna (2013), Fekete Hajnal (2014), Matić Teodor (2012) és Borsi Tamás (2012) még nem szerepelhettek a tartományi és országos bajnokságokon, a számunkra kiírt megmérettetéseken azonban rendre az élen zárnak, többen közülük korosztályos összetett győztesnek mondhatják magukat. Idén már nekik is lesz alkalmuk bizonyítani a rangosabb versenyeken is. Mind jó képességű úszópalánta, szép eredményekre számítok tőlük. Tavaly a tartományi bajnokság tekintetében Fekete Ajtony (2011) és Újvári Dorka (2012) szerepelt a legjobban, előbbi 100 m háton és 400 m gyorson is 4. lett a korosztályában, míg Dorka 100 m háton a 2., 100 m mellen pedig a 3. helyen végzett, így idén mindketten éremesélyesként vágnak neki a versenyzésnek. Vijatov Mátyás (2012), Szepcsik Tamás (2012), Hóli Anna (2010) és Lajkó Lénárd (2011) esetében is jelentős előrelépést várok. A következő években a versenyzői gárda tovább bővülhet, Oszacsik Alíz (2014), Vörös Márton (2013), Vörös Bence (2014) és Kamrás Iván (2015) az elkövetkező években juthat komolyabban szóhoz, és szerezhet számunkra szép pillanatokat akár az országos versenyeken is – számolt be a gyerekek eddigi sikereiről Kaszás edző.

A Rajtkő Úszóklub nem részesül önkormányzati támogatásban, ugyanakkor a medence használatáért és annak fenntartásáért nem kell fizetnie, ezt a másik úszóklub és a pólósok községi költségvetése fedezi, így az egyesületnek a versenyeztetés anyagi részét kell megoldania.

– Az idén először szeretnénk egy kisebb összegre pályázni, mivel a rangosabb versenyek több kiadással is járnak, amit önerőből nem tudunk finanszírozni. Az utazás és a nevezési díj költségeit eddig a szülők állták, támogatóink közbenjárásával a gyerekek melegítőket, pólókat kaptak, illetve az év végén nekik köszönhetően egy családias összejövetellel ünnepeltük meg a tavalyi sikereket – tette hozzá a tréner.

Nyolc generáció helyett egy (sem)

A vízilabdaklub a közelmúltban még mindkét szakágban eredményesen versenyzett, a felnőttférfi-csapat többször is feljutott az I. B ligába – ahol egy idény kivételével a megfelelő feltételek hiányában nem tudott indulni –, míg a női együttes az európai kupaporondot is megjárta, manapság viszont egy csapatot is nehezen szed össze Tóth László. Hiába van közel 40 igazolt versenyzője az egyesületnek, ha mind más korosztály, és csapattá kovácsolni őket szinte lehetetlen.

– Az évek során rájöttünk, hogy nem lehetnek nagyravágyó terveink, eddig mind csak papíron valósultak meg. Ma már viszont létszükséggé vált egy új medence kialakítása, hiszen jelen körülmények között nem tudunk dolgozni, illetve eredményeket elérni. Mi azzal is elégedettek lennénk, ha a meglévő fekete medencét sikerülne felújítani legalább annyira, hogy télen is használni tudjuk. Az ideiglenes befedéséhez szükséges sátor nem olyan eget verő összeg, a termálvíz adott, fűteni lehetne vele. Számunkra az is hatalmas segítség lenne, ha a hidegebb hónapokban valamivel normálisabb körülmények között edzhetnénk – fűzte az elhangzottakhoz Tóth László.

A fedett medence hiányából származó hátrány a pólósokat régóta sújtja, hiszen a bajnokságokat (a férfi II. liga kivételével) mind a téli időszakban játsszák, így sosincs lehetőségük házigazdaként szerepelni.

– Néhány évvel ezelőtt összesen nyolc generációval foglalkoztam, a korosztályokat tekintve öt fiú- és három lánycsapat edzett nálam, ma odáig fajult a dolog, hogy egy rendes gárdát nem tudnék kiállítani. Nem érzem úgy, hogy az évek során a hozzáállásom vagy a szakértelmem változott volna, mindez inkább azért történt, mert ilyen feltételek mellett kell(ene) edzeniük a gyerekeknek. Éveken át azt hangoztattam, csak azt szeretném megérni a nyugdíjas éveim előtt, hogy ne gumicsizmában kelljen edzést tartanom, hogy a hangos páraelfújó miatt ne kelljen szinte végig ordibálnom, vagy kabátot cserélnem egy-egy tréning után, mert mindenhonnan csurog a víz. Illetve azt, hogy a szélsőséges időjárást követően ne kelljen félve körülnéznem a környéken, hogy miben tett kárt a szél. Egyelőre úgy látszik, az én pályafutásom alatt erre már nem kerül sor, pedig 36 éve várok rá – mondta Tóth.

Abban mindhárom szakvezető egyetért, hogy nyáron nincs probléma, a jó idő beköszöntével tömegesen látogatják az edzéseiket, folyik az úszásoktatás és a haladók felzárkóztatása is. Az ősz és a hideg beköszöntével viszont ismét kezdődik a kálváriájuk, az újoncok szinte azonnal lemorzsolódnak, ami most már évek óta leküzdhetetlen ördögi körnek látszik. Kiútként egyedül a fejlettebb infrastruktúrát, a már meglévő medence felújítását, illetve egy új létesítmény kialakítását látják, enélkül nem valószínű, hogy a Tisza-parti kisváros tradicionális sportágainak helyzete érdemben javulni fog.