Subotić Markónak, a zentai Tiszavirág Kajakklub versenyzőjének fél Zenta szurkolt augusztus 19-én 14.22-kor a Münchenben megrendezett multisport-Európa-bajnokságon. A zentai versenyző Milenko Zorićtyal, Branko Lagundžićtyal, Mihailo Subotićtyal evezett K4 1000 m-en Münchenben, s éppen csak egy hajszálnyival csúsztak le a dobogóról, végül a 4. helyen végeztek. Az edző, a csapat mégis elégedett az eredménnyel, hiszen mindössze két hetet tudtak közösen edzeni Óbecsén, s igazából mindegyiküknek a K1 1000 méter a saját terepe. Markót a felkészülésről, az élményeiről és a további terveiről faggattuk.
– Ez volt a második felnőtt-Eb-m, de ez volt az első multisport-Eb-m, mert ez még viszonylag új. A Palánkán júliusban megtartott válogatón tettek be a csapatba, mert ott megnyertem a K1 1000 métert, és Fehér Csaba edzővel úgy döntöttünk, hogy próbáljuk meg a négyest az Eb-n. Nagyon jó volt a négyes, jó volt a csapat, nagyon jól össze tudtunk dolgozni. Picit tapasztalathiányom van a csapathajóban, mert eddig inkább egyéniben eveztem, és azt is szeretem. A követéssel volt egy kis gond, nem ment annyira az elején, de utána már a két hét együtt evezés alatt, úgy érzem, sokat fejlődtem. Meg a versenyen is jól ment, egyben volt az egész hajó, ez a videón is jól látszik. Meg így edzésileg is nagyjából egy szinten vagyunk.
Milyen volt a hangulat Münchenben, hogy érezted magad?
– Kedden érkeztünk meg Münchenbe, nekem nagyon bejött ez a nyüzsgés meg a versenyhangulat, mindenki fókuszál, csinálja a dolgát, főleg amikor nincsenek hibák, tök jó nézni az egészet. Megindulsz, s aztán nincs gondolkodás. Én nem is nézelődtem menet közben, hogy hányadikok vagyunk, vagy hol vagyunk a mezőnyhöz képest, aztán 500 méternél láttam, hogy vannak előttünk, de akkor megindultunk, s az rohadt jó érzés volt, amikor nagyon elkezdett erősen siklani a hajó, és nem az a szenvedős evezés volt, hanem érezted, hogy könnyedén evezel. Aztán 250-től volt még egy indítás, megint megindultunk, s ott még jobban láttam, hogy megyünk a többiekre. Ott már nagyon közel voltunk, és amikor vége lett, nem is tudtam, mi van, mert esélyesek voltunk az éremre. Mivel bemondták a nevünket, tudtuk, hogy akkor az első négyben benne vagyunk, kell mérni a kajakot, külön blokkra kell kiszállni. Ott vártunk 5-10 percet, néztük, kérdezgettük a bírókat, most akkor mi a helyzet, de senki nem tudta, hogy harmadikok vagy negyedikek vagyunk. Aztán láttuk, hogy hozzák a magyarok a ruháikat, s ez jelezte, hogy mégis ők állnak fel a dobogóra. Mindössze néhány századdal maradtunk csak le.
Mi volt a terv, a stratégia, amivel indultatok, s mennyire vagytok elégedettek az eredménnyel?
– A csapattársaim jobban ismerték az ellenfeleket, és tudták, nekik jó a rajtjuk, nincs esélyünk kiugrani, de úgy mentünk, hogy mi minél jobb rajttal induljunk, aztán lesz, ami lesz, ne maradjunk le nagyon az elején. 250 méter után hatodikok voltunk, utána két helyet javítottunk. Nagyon mentünk rájuk, úgyhogy a második 500 méter nagyon jó volt. Sokat számított, hogy Zorić ült elöl, mert ő harminc fölött van, s van egy csomó tapasztalata az ilyen világbajnokságokon. Ő nem adta fel, hanem húzta az egész hajót. Valaki tapasztalatlanabb talán feladta volna, amikor látta, hogy hatodikok vagyunk. Elégedettek vagyunk az eredménnyel, nem voltak igazából elvárásaink, nem volt közös megbeszélés erről. Szerettem volna az első ötbe bekerülni, ez sikerült is. Jó futamot mentünk, maxos pályát jöttünk. Bennem ott tudatosult, amikor vártuk az eredményt, hogy milyen közel is vagyunk egy éremhez. Az edzőnk is elégedett volt, azt mondta, ilyen a sport, de mi megtettünk mindent.
Mi vár még rád ebben az évben?
– Jelenleg az országos bajnokságra készülök, amit szeptember 14. és 17. között rendeznek meg Belgrádban, még nem tudom, hogy mely számokban indulok. Ez a siker azért most felbátorított, továbbra is ezt szeretném csinálni aktív és profi szinten, úgyhogy edzek tovább, készülök az országosra, aztán egy hónap pihenő, és október közepén folytatjuk. Télen erőnléti edzések, aztán meg tavasszal már megyünk a vízre, s lehet újra bizonyítani. Jelenleg a munkát, a magánéletet és az edzéseket próbálom összeegyeztetni, szerintem egész jól lavírozok a különböző terepeken, de mindez nyilván nagy fegyelmet, szorgalmat és kitartást igényel.
