Milyen utat járt be az elmúlt években, és hova tart közösségünk sportélete? Ezt a kérdést jártuk körbe közismert akadémia- és klubvezetőkkel azon a beszélgetésen, amelyet a Vajdaság Tóthfaluba költözik nevű eseményen, a Magyar Szó színpadán a sport témakörének szenteltünk.
„Hátrányból felállni” – ez volt a beszélgetés vezérfonala, aminek a vajdasági sportban kettős jelentése van. Egyrészt érthetjük alatta azt, ahogyan a sportoló ponthátrányból fordít, vagy az esélyekkel dacolva nyeri meg a mérkőzést, másrészt közösségünk vonatkozásában azt is, hogy egy kisebbség tagjaként minden élsportolónak több akadályt kell átugrania az érvényesüléshez, mint akár egy szerbiai szerbnek vagy egy magyarországi magyarnak.
A sportolók hangját Bajić Halasi Éva Európa- és világbajnok küzdősportoló képviselte eseményünkön, aki arról mesélt, hogyan lehetséges betegség, családalapítás és egyéb, a sportkarrierrel szemben dolgozó tényezők ellenére is feljutni a csúcsra egy olyan, a régiónkban periférián helyezkedő sportban, mint a kick-box.
Három szakvezető volt még a vendégünk, akik közül alighanem Bálint Zoltánnak volt a legmozgalmasabb az élete az utóbbi hónapokban a Vajdasági Birkózóakadémia befejezésével, megnyitójával, majd szeptembertől az első diákok beköltözésével. A magyarkanizsai létesítmény ügyvezetője a lakosság csökkenő létszáma ellenére is fényesnek látja a vajdasági magyar birkózás jövőjét, s idővel remélhetőleg az akadémia kötelékéből is eljuthat majd valaki a világporondra. „A birkózásban mi olimpiai ciklusokban gondolkodunk, én így elsősorban a párizsi olimpiáig tudnám felvázolni az elképzeléseinket. Bízom benne, hogy legalább két-három magyar lesz a szerb válogatottban, és amennyiben a két Nemes testvér végigcsinálja ezt a ciklust, akkor komoly éremesélyeink is lesznek. Ami az egyesületünk jövőjét illeti, lehet, hogy a gyerekek száma egyre kevesebb lesz, de tehetség mindig van, ami már most is látszik. A birkózás nehéz sportág, sok lemondással jár, előbb-utóbb mindenkinek fogyasztania is kell, azt pedig a sportban benne lévők tudják igazán, hogy ez mit jelent. Az akadémiának dupla szerepe van, mert a kapcsolatok révén egyrészt megkönnyíti a gyerekek útját a magyar válogatottba, ám azt sem szabad feladnunk, hogy a szerb válogatottba juttassunk be fiatalokat. Hiszen ha lesz erős birkózás az országon belül a magyar közegben, akkor lesz erős sportvezetés is” – fogalmazott Bálint Zoltán.
A kerekasztal résztvevői, balról jobbra: a szerző, Utasi Jenő, Bajić Halasi Éva, Bálint Zoltán és Tóbiás József (Gergely József felvétele)
Tóbiás József az adai Potisje-Pletex Férfi Kézilabdaklub nevében szólalt fel, amely klub – a női részleggel együtt – már hosszú ideje stabil pont a város életében, az előttünk álló évtizedben pedig esély van a további fejlődésre. „Tőlünk elsősorban Magyarországra tudnak továbblépni a fiatalok, két adai fiú szerepelt az U19-es válogatottban az idei Európa-bajnokságon, valamint az U17-es női Eb-t megnyerő magyar csapat kapusa, Zaj Klára szintén a városunk szülötte. Borzas Uros pedig példa a fordítottjára, hiszen ő egy ideig Magyarországon kézilabdázott, most viszont már a szerb válogatottban játszik, és ha minden jól alakul, a januári Eb-n is láthatjuk majd őt Szegeden” – fogalmazott a klub elnöke. „A tízéves tervet illetően azt tudom elképzelni, hogy egy sportakadémiai központ fog létesülni női és férfiágon, s mindkét egyesület felnőttcsapata a legmagasabb ligában fog játszani. Azt a komoly szakmai munkát pedig, amit jelenleg az általános iskolásokkal végzünk, szeretnénk kiterjeszteni a középiskolásokra is, hogy minél több jó játékost neveljünk ki, és biztosítani tudjuk az itteni felnőttcsapatban a helyet azoknak is, akik nem lesznek csúcsjátékosok.”
Utasi Jenő atya nemcsak a vendéglátónk volt Tóthfaluban, hanem komoly érintettsége is van a témában, hiszen évek óta rengeteget tesz azért, hogy a falut – részben a sport által – felrajzolja a régió térképére. Ő a Nyers István Akadémia Sportegyesület elnöke, amely labdarúgókat, kézilabdázókat és cselgáncsozókat is nevel, és egészséges együttműködésben áll a környék hasonló profilú akadémiáival és klubjaival. „A falu életét lassan áthatja a sport, egész Vajdaságból jönnek ide gyerekek, jelenleg 55 bentlakásos sportolónk van. Az elsődleges célunk, hogy rendületlenül népszerűsítsük tovább a sportot. Korunk kihívása, hogy kimozdítsuk a gyerekeket a mobiltelefonok világából. Érdekes párhuzam, hogy míg az én gyerekkoromban a szülőknek este be kellett hívniuk az utcáról a gyerekeket, addig ma azért kell rájuk szólni, hogy kimenjenek játszani. De amíg gyerek lesz, addig nem aggódok a sportunk jövőjéért.”
Bajić Halasi Éva húzta ki a nyári játékaink főnyereményét (Gergely József felvétele)
