Bedőcs Krisztina a szerb kajak-kenu válogatott tagja hosszú idényt tudhat maga mögött. A minszki Európa Játékokon, majd a szegedi világbajnokságon is versenyzett, mindezt megtoldotta a kínai maratoni vb-vel, és új sportágban is kipróbálta, mire képes. Rövid pihenést követően már újra munkába állt, és készül az új szezonra.
A szerb válogatott új szövetségi kapitánya dr. Pavle Jovanov, ugyanakkor Vereckei Ákos személyében ezentúl egy magyar szakember is segíti a csapat munkáját. Milyen változást hozhat ez a válogatott életébe?
– Itt volt már az ideje egy élesebb váltásnak, hogy végre megbízható szakmai tudással és alázattal rendelkező szakember kerüljön a vezetőedzői pozícióba, illetve a stáb élére. Dr. Pavle Jovanovval már korábban is dolgoztam együtt, nagyon szimpatikus a hozzáállása, ugyanakkor nincs könnyű helyzetben, gyakorlatilag egy porig rombolt szövetséget és válogatottat kellett átvennie. Sajnos elértük a mélypontot, innen lejjebb talán már nincs is. Dr. Jovanov első lépésként kidolgozott egy új válogatási rendszert, amit én mindenképp előrelépésnek és fejlődésnek látok az eddigiekhez képest, hiszen az elmúlt évek gyakorlata szerint válogató nélkül kerültek kijelölésre az induló hajók és egységek. Jelenleg már mindenki előre tudja, hogy az áprilisi válogatóversenyen mik a kritériumok a csapatba kerüléshez. Ha a terveit sikerül is megvalósítani, és nem csak papíron léteznek majd, akkor talán egy eredményesebb jövő előtt állunk. Bízom benne, hogy így lesz!
Elmondhatjuk, hogy a szegedi, olimpiai kvalifikációs világbajnokság nem sikerült túl jól a szerb csapatnak, te a négyessel álltál rajthoz. A kvótaszerzés elmaradt, és az egységnek már nem is lesz lehetősége rajthoz állni Tokióban. Te hogy élted meg ezt az időszakot?
– Ennyi idő elteltével is fájó pontként tekintek a szegedi történésekre. Nagyon sok munkánk volt ebben a négyesben, ráadásul a szövetség is évek óta hangoztatta, hogy ez a legfontosabb szám, itt lehet a legtöbb kvótát szerezni. Mi versenyzők mindent megtettünk a siker érdekében, becsülettel készültünk, de néhány hátráltató körülmény sajnos közbeszólt. Egyikünk tavasz óta sérüléssel bajlódott, a szövetség azonban úgy döntött, hogy új négyes összeállítása helyett maradunk az eredeti tervnél, és nem is próbálkozunk új hajót összerakni, megbeszéléseinken többször is elhangzott, hogy majd imádkozunk, és valami lesz... Aztán a vb-n furcsa szituációban találtuk magunkat, a négyes bejutott a B döntőbe – ezzel a felállítással teljesen reálisan –, viszont egyikünknek az egyes A döntőjében is rajthoz kellett állni. A két döntő között mindössze egy óra volt, előbb a négyes, majd az egyes fináléja következett, és a szövetségi kapitány azt javasolta az egyes menőnknek, aki ugye a négyesben is benne ült, hogy tartalékoljon az erejével az egyéni futamára. Így sikerült életünk legrosszabb teljesítményét produkálni – 10 másodperccel rosszabb időt mentünk, mint a középfutamban –, amivel a B döntő utolsó helyét elérve kajakoztunk át a célvonalon olyan csapatok mögött, akik még soha nem voltak előttünk. Az érzést, ami a B döntő alatt kerülgetett, soha nem fogom elfelejteni, hiszen még akkor is lett volna lehetőségünk kvótát szerezni. Úgy érzem, a szövetség és a szakmai stáb ekkorra már elveszítette a belénk vetett hitét és bizalmát. A négyes kvóta- és az egyes éremszerzési esélyeit tették mérlegre, és inkább az utóbbi felé hajlottak. Végül a négyes kvótái és az érem is kicsúszott a kezünkből, egyedül az egyes kvóta jött össze.
Kettesben, illetve egyesben megpróbálsz még kijutni?
– A jövő évi pótkvalifikáción csak kettesben lesz lehetőségem tokiói kvótát szerezni, természetesen szeretnék kijutni az olimpiára, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. A jelenlegi felállás szerint két párosunk küzd majd a lehetőségért, meglátjuk, a hazai válogatón ki lesz a gyorsabb, illetve sikerül-e megváltani a tokiói vízumot a nemzetközi porondon. Mivel a női kvóta sem névre szól, így az új válogatási rendszernek köszönhetően azért is lesz lehetőségünk küzdeni. Természetesen ezért is szeretnék harcba szállni. Nem lesz könnyű, öten versengünk ezért az egy helyért, de a többiekhez hasonlóan én is érzek magamban annyit, hogy megpróbáljam kiharcolni a lehetőséget.
A vb után nyilván csalódott voltál, de a közelmúltban a maratoni vb-n egy második és egy ötödik hellyel sikerült bizonyítanod. Kárpótol ez valamelyest a szegedi csalódásért?
– Nagyon boldog voltam, hogy újra sikerült dobogóra állnom, teljesen elégedett vagyok mindkét eredményemmel, főleg a szegedi történések tükrében. Az ilyen csalódás után az ember felteszi magának a kérdést, hogy van-e még a sportban keresnivalója. A sikeres maratoni vb után mindent egybevetve viszont továbbra is csak arra jutok, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem, a formámra nem lehetett panasz, ugyanakkor a külső körülményeket nem tudtam befolyásolni.
Kínában első SUP-versenyedre is sor került.
– Mivel a maratoni vb és a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség (ICF) által szervezett első SUP-világbajnokság is Kínában volt, így úgy gondoltam, összekötöm a versenyzést a nyaralással és egy kis tapasztalatszerzéssel. Elutaztam Csingtaóba, ahol egy hetet töltöttem az ICF felkészítő táborában, majd a hét végén versenyeztem is. Tetszik, de a jövőben csak hobbiként tekintek rá. Jó volt bepillantást nyerni ebbe a sportágba is, ahol kicsit lazábbak az emberek, és kötetlenebb a hangulat.
A vidékünkön még igencsak gyerekcipőben jár a sportág.
– A legfontosabb kelléke egy szörfdeszka, ezen állva és egyensúlyozva evez az ember egy hosszú lapáttal, az oldalakat általában cserélgetik. Négy számban is indultam, 18 kilométeren és 200 méteren, illetve megrendezésre került egy technikai verseny, ahol a fordulók jelentették a nagyobb kihívást. A felfújható deszkás verseny pedig 3 km-en zajlott, ahol a hetedik helyet sikerült megszereznem, ami végül a legjobb eredményem lett a SUP-vb-n. Úgy éreztem, hogy folyamatosan, versenyről versenyre fejlődtem, így mindenképp pozitív tapasztalat volt a számomra.
A nyár feszített tempóban, komoly munkával telt. Kipihented magad, készen állsz az új kihívásokra?
– A maratoni vb-vel együtt kicsit hosszúra sikerült az idei szezon, utána három hétig lazítottam. Nem állítom, hogy kipihentem magam, de itt volt az ideje, hogy újra munkába álljak! A válogatottal a múlt héten Montenegróban megkezdtük a közös felkészülést.
