A zentai Tiszavirág Kajakklub versenyzői a közelmúltban hivatalosan is lezárták az idei szezont, sokat azonban nem pihenhettek Fehér Csaba tanítványai, már meg is kezdték az alapozást a 2020-as idényre. Az egyesület mozgalmas évet tudhat maga mögött, a legjelentősebb történéseket a klub edzője igyekezett felvázolni.
– Ismét jó évet zártunk, az előzőekhez képest ugyan nem olyan látványos az előrelépésünk, de idén is sikerült egy picivel túlszárnyalni az eddigi sikereinket. Olyan nagy léptekkel, mint az elején, értelemszerűen már nem tudunk haladni, de így is eredményesebb idényt tudhatunk magunk mögött, mint tavaly. A vajdasági bajnokságon összesen 33 érmet lapátoltunk össze, ami klubrekordnak mondható, természetesen ebben benne van az összes helyezésünk, a minikajakos és a kajakos is. Az országos bajnokságon 22 érmet szereztünk, ami eggyel több, mint tavaly, ráadásul úgy, hogy a mezőny egyre erősebbé válik. A felnőtteknél mind a férfi, mind a női felhozatal igen rangos és népes volt, a kadét, illetve junior főleg. A korosztályos versenyeken rengeteg induló van, nem egy számban már középdöntőt is rendeznek az előfutamok után, mert annyi a jelentkező, így ezek a helyezések még értékesebbek a számunkra.
A felnőttek mellett idén már az utánpótlásra is jelentős szerep hárult, Fehér elmondása szerint nagyon jó úton járnak, hamar utolérhetik idősebb társaikat.
– Én csak új generációnak hívom őket. A 2005–2007-es korosztály a kezdeteket idézi fel bennem, amikor 2009-ben elkezdtem foglalkozni az akkori 15-20 fős lelkes társasággal. Valódi tűz égett bennük anélkül, hogy különösebben motiválni kellett volna őket, jöttek, csinálták, edzettek minden hátráltató körülmény ellenére is. Ezek a gyerekek rájuk emlékeztetnek. 20-25 fős gárdáról beszélünk, akik nemcsak lelkesek, de már eredményesek is, hiszen az elmúlt években az országoson rendre a mi csapathajóink végeznek az élen. Közülünk egyelőre Gere Kata és Subotić Igor egyértelműen kitűnik, ők egyéniben is győzni tudtak. Ez a gárda nagyon sokra hivatott, jövőre a 2005-ösök válogatózhatnak, hárman, talán négyen komoly esélyekkel indulnak majd ezeken a viadalokon. Érdemes figyelni őket, kiemelt szerep hárul rájuk az elkövetkezendő időszakban. Eszközbeszerzésben javulnunk kell, ha megfelelően szeretnénk segíteni és támogatni őket, illetve a lehető legtöbbet kihozni a bennük rejlő lehetőségekből. Elsősorban új hajókra van szükségünk, sokan most váltanak, minikajakból rendes kajakba kerülnek, remélhetőleg ezen a vízválasztón is sikeresen átlendülnek.
A zentaiak közül három kajakos került be a korosztályos válogatottakba, Barta Éva, Subotić Marko és Opauszki Péter, ők komolyabb nemzetközi versenyekre is eljutottak. Közülük Marko szerepelt a legjobban, 9. lett a maratoni Európa-bajnokságon.
A három válogatott tiszavirágos (balról jobbra): Subotić Marko, Barta Éva és Opauszki Péter (Herédi Krisztián felvétele)
– Éva a felkészülés alatt hihetetlen munkát végzett, egy rossz szavam sem lehet rá. Példaértékű volt. Közvetlenül az Eb előtt azonban becsúszott nála egy kis rövidzárlat, amit, úgy érzem, azóta orvosolni tudtunk, de ez majd csak a következő nagy versenyén derül ki igazán. Fizikailag bármire készen áll, hihetetlen terhelést bír el. Szeptembertől egyetemista, de levelezőn folytatja a tanulmányait, így itthon van. Havonta öt napot kell Budapesten töltenie, az pont a pihenő időszakra elég is. Kicsit húzós lesz neki, hogy nagyjából egy évig napi két edzése lesz, erre eddig csak az edzőtáborokban volt példa, ilyen tekintetben egyelőre nem ismerjük a korlátait, de hamarosan az is kiderül, ezt hogy bírja a szervezete. Számomra a legfontosabb, hogy továbbra is kellőképpen motivált. Új és észszerű válogatási rendszer van, ami számunkra kedvező lehet. Markónak az áprilisi válogató nem sikerült, sajnos betegen állt rajthoz, így kicsúszott a csapatból. A maratoni Eb-n viszont szépen helytállt annak ellenére is, hogy mi alapvetően az 1000 méterre készültünk, és megfelelő hajója sem volt. Rájöttünk, hogy ez is fekszik neki, s mivel jövőre Budapesten rendezik a maratoni Eb-t, így kicsit többet foglalkozunk majd ezzel a lehetőséggel. Markóra különösen büszke vagyok, mert K1 1000-en az ob-n bronzérmes lett, olyan kajakosokat megelőzve, akik már komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek, ráadásul olyan összeszedett versenyzést és mozgást produkált, amire lehet építeni.
Ahogy a közelmúltban Bedőcs Krisztina, úgy Fehér Csaba is pozitív változásként értékeli a válogatottnál történt edzőváltást, reméli, hogy a szakvezetés tartja magát a megfogalmazott követelményrendszerhez. Biztos benne, hogy versenyzői sikerrel veszik az új kihívásokat, és a jövőben is hasonlóan szép eredményeket érnek el.
