Az orosz úszók összesen 22 érmet – 13 arany, 5 ezüst, 4 bronz – szereztek Glasgow-ban a december 8-án véget ért rövid pályás úszó-Európa-bajnokságon, ahol ezzel a teljesítménnyel az éremtáblázat élén zártak. A nők 5, a férfiak 15, a mix váltók pedig 2 medált gyűjtöttek. Rendkívül sikeres szereplésük azonban hamar, alig egy nap leforgása alatt homályba veszett, amikor december 9-én a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) végrehajtó bizottsága négy évre eltiltotta Oroszországot az olimpiai és világbajnoki részvételtől. A pallos már rég az oroszok feje felett lebegett, s most úgy tűnik, lesújtott. A WADA illetékes bizottsága szerint a moszkvai doppinglaborban hamis bizonyítékokat iktattak, illetve pozitív eredményeket semmisítettek meg, így indokoltnak látta az eltiltást, amivel újabb mérföldkőhöz érkezett a régóta gyűrűző orosz botrány, s az atléták után a többi sportoló sem vehet részt hazája színeiben a világversenyeken. A döntés a tokiói olimpiát, illetve a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságot érinti, a jövő évi, részben oroszországi rendezésű foci-Eb-re nem vonatkozik. Természetesen azok a sportolók, akik bizonyítani tudják, hogy tisztán készülnek, semlegesként ott lehetnek a nagy versenyeken.
Visszakanyarodván az úszáshoz, a nyári, kvangdzsui vizes vb legmegosztóbb személyisége egyértelműen a háromszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok gyorsúszó, Szun Jang volt, akinek 2014-ben három hónapot már ki kellett hagynia doppingvétség miatt, ezután visszatérhetett, csakhogy 2018 szeptemberében ismét vétett a szabályok ellen: a WADA illetékesei ellenőrizni szerették volna otthonában, ő azonban utasította segítőit, hogy törjék össze a levett vérmintáit tartalmazó fiolákat, amit meg is tettek. A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) eltiltását akkor elkerülte, a sportoló arra hivatkozott, hogy az ellenőrök nem tudták megfelelően igazolni magukat. Az ügy azóta is húzódik, a WADA a nemzetközi Sportbírósághoz (CAS) fordult, Szunnak nyilvános tárgyaláson kell részt vennie. November derekán össze is gyűltek a felek, a meghallgatás azonban nem zárult túl sikeresen: a kínai már a bírák első kérdésénél rossz fordításra hivatkozott, ügyvédjén keresztül adott hangot tiltakozásának, így az ügyet januárig elhalasztották…
Az idei, másik kirívó doppingeset ősszel, az olimpiai és világbajnok hosszútávfutó, Mo Farah korábbi edzője, Albert Salazar kapcsán robbant ki. A szakvezetőt és segítőjét, Jeffrey Brown endokrinológust azzal vádolták, hogy a Nike Oregon Project (NOP) keretein belül doppingolásra kényszerítették tanítványaikat – a gyanú szerint többek között intravénásan vényköteles gyógyszert adagoltak nekik az engedélyezettnél magasabb dózisban teljesítményük fokozása érdekében. Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynökségének (USADA) vizsgálati anyaga közel 6000 oldalas, s mintegy 30 tanú vallomását tartalmazza az üggyel kapcsolatban. Úgy tűnik, tevékenységük nem meríti ki az intézményesített doppingolás fogalmát, Salazar és segítője mindössze négyéves eltiltást kapott tevékenységéért, s természetesen fellebbezhetnek a CAS-nál, amit meg is tettek. A NOP-ot a kubai születésű edző 2001-ben alapította az Egyesült Államok legnépszerűbb sportszergyártó cégével karöltve közép- és hosszútávfutók képzésére, Salazar versenyzői kenyai és etióp futókkal is felvették a versenyt, ezek szerint nem véletlenül… A Nike az ügy nyilvánosságra kerülése után kihátrált a csoport mögül – amelynek mások mellett a dohai világbajnokságon 1500 és 10 000 méteren is győztes Szifan Hasszan is a tagja volt…
A mai fejlődő világban, mikor a test már teljesítőképessége határán jár, ennek ellenére kőbe vésettnek s örökösnek hitt világcsúcsok dőlnek meg, naivitás lenne azt hinni, az élsport hófehér és tiszta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az örökös eltiltással sújtott Lance Armstong közelmúltbéli nyilatkozata: „Azt tettük, amit tennünk kellett azért, hogy győzzünk. Nem volt legális, talán nem is volt a legjobb döntés, de másképpen soha nem nyertünk volna semmit.”
