Manapság kutyát tartani már nem számít úri kiváltságnak, kétségtelen, hogy egy háziállat sok öröm forrása, ugyanakkor az új családtag rengeteg kihívás és feladat elé állítja az újdonsült gazdákat. Már a befogadás előtt érdemes tisztában lenni a kölyökkutya igényeivel, körültekintően, a lehetőségeinkhez mérten kell fajtát választani, illetve a menhelyről történő örökbefogadásnak is célirányosan kell(enne) történnie. A hozzánk, életformánkhoz, lehetőségeinkhez legjobban illő kutya kiválasztása nagyban megkönnyíti a helyzetünket a későbbiekben. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a kutya társállat, leginkább a gazdi közelében érzi jól magát, nem élheti le életét láncra verve, vagy egy pár négyzetméteres kennelbe zárva. A felelős állattartás alapja, hogy az ember megfelelő körülményeket biztosít kutyájának, csak alapos megfontolás után veszi magához, hiszen egy életről és annak alakulásáról dönt, s ez a kötelék akár 15–20 évre is szólhat!
Mindenki számára izgalmas időszak az új jövevény érkezése, beilleszkedése, alkalmazkodása leginkább rajtunk múlik, ám ha az első naptól kezdve megfelelő lépéseket teszünk szocializációja érdekében, az hatással lesz későbbi nevelésére, és segíthet az alapvető engedelmesség kialakításában is. A korai szocializáció rendkívül fontos, hiszen általa a kölyök kezelhetőbbé, kiegyensúlyozottabbá, magabiztosabbá válik, nem ijed meg úton-útfélen mindentől, megtanulja, hogy a világ izgalmas hely, az idegenektől (embertől és állattól) nem tartani kell, hanem élvezni a társaságukat – így válik a kutya jó társsá.
A kutya szocializációja alapvetően három egységre bontható:
1. Meg kell ismerkednie a fizikai környezettel, tárgyakkal, hangokkal, járművekkel.
2. Hozzá kell szoknia az emberek társaságához, magabiztosnak kell lennie közöttük.
3. Meg kell szoknia más kutyák, vagy állatok társaságát és megfelelően kell kommunikálnia velük.
A befogadást követően (a kölyök 8 hetes kora után kerülhet új gazdához) az oltási program befejezéséig otthon kell gyakorolnunk a kiskutyával, sípoló, csörgő játékok, mindennapi használati tárgyak segítségével szoktathatjuk hozzá a különböző hangokhoz, szituációkhoz, illetve elkezdhetjük gyakorolni a póráz használatát is. Fajtársaival a teljes immunizáció hiánya miatt ugyan még nem találkozhat, számára idegen emberekkel, gyerekekkel viszont mindenképp ismertessük meg. Hívjunk vendégeket, kérjük meg őket, játsszanak a kutyával, simogassák, hogy megszokja a fizikai kontaktust. Nyugodtan hangoskodhatnak, a gyerekzsivaj sem árt, ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen kívül a kutya jelzéseit sem. A kölykök hamar elfáradnak, engedjük pihenni, ha úgy látjuk, szüksége van rá. Lényeges, hogy az új helyzeteket a kutya mindenképp pozitív tapasztalatként élje meg, dicsérjük, jutalmazzuk ezekben a szituációkban, legyen számára jó élmény az újdonság! Hagyjuk, hogy maga nyisson az új emberek, tárgyak, helyzetek felé, közben bátorítsuk.
Az igazán jó tenyésztők már a kölykök pár napos korában elkezdik a korai szocializációt, a világ megismertetését, a kölyök zajérzékenységét például már 5 hetes koráig megalapozzák (Fotó: treowecorgi)
A védőoltások megléte után jutalomfalattal, kedvenc játékával felszerelkezve vigyük utcára: először csak rövid időre, ügyeljünk rá, hogy a számára ijesztő helyzetekben az ő tempójában haladjunk, segítsünk neki pozitívan megélni ezeket a szituációkat – erre szolgál a jutalom és a játék. Ha magabiztosan veszi a feladatokat, következő lépésként ideje a fajtársainak is bemutatni – erre a legjobb hely a kutyaiskola, ahol ellenőrzött körülmények között találkozhat más ebekkel, vagy egy ismerős kiszámítható, jólnevelt, jól szocializált kutyája. Számunkra ismeretlen kutyához inkább ne engedjük oda, nem tudhatjuk, miként reagálnak!
A kölykök alapvetően érdeklődőek, bátrak, néha azonban megváltozhat a viselkedésük, elkezdhetnek félni olyan dolgoktól, amik korábban egyáltalán nem zavarták őket. Ez általában életkori sajátosság, jellemzően 10 hetes kor körül csúcsosodik ki, de az érési folyamat során bármikor jelentkezhet. Fontos, hogy ilyenkor fokozottan figyeljünk, mert a negatív inger akár maradandó traumát, viselkedésbeli problémát is okozhat a kutyánál! A szocializációnak a folytonosság a lényege, s nagyjából az állat 2 éves koráig tart – hiányában a kutya félőssé válhat, súlyosabb esetben agresszióhoz vezet, ami harapásban nyilvánulhat meg. Ahhoz, hogy az állat magabiztos legyen, elengedhetetlen tehát a korai szocializáció, hiszen (remélhetőleg) mindenki a harmonikus együttélésre, a megfelelő gazda-kutya kapcsolatra törekszik. Senki sem szeretne egy kezelhetetlen, időzített bombával együtt élni, vagy másokat veszélyeztetni! A szocializáció egy folyamatos fejlődési folyamat, melynek során a kiskutyák minden olyan eszközzel és jelenséggel megismerkednek környezetükben, ami későbbi életük része lesz.
Nyitókép: Bármilyen cuki is egy kiskutya, ne tévesszen meg bennünket: az első naptól kezdve következetességre van szüksége! (Erős Kincses Krisztina felvétele)
