A felelős kutyatartás alapja, hogy kedvencünk jól szocializált és minden körülmény között jólnevelt legyen, az általunk és a közösség által elvárt módon viselkedjen. Aki úgy dönt, hogy egy négylábúval osztja meg életét, az nem csak az állat jólétéért, de tetteiért is felelősséget vállal, ezért elengedhetetlen, hogy a házikedvencünk megfelelő nevelést kapjon. Ehhez kérhetjük szakértő segítségét is, de az alapvető feladatokat mi magunk is könnyen gyakorolhatjuk. A foglalkozásnak számos előnye van, a kutya nem csak jólnevelt lesz, hanem kellően el is fárad, kevesebb energiája marad a kert felásására, a cipők megrágására vagy bármilyen más destruktív viselkedésre. A pszichikai munka gyakran sokkal megterhelőbb az eb számára, mint egy kiadós séta, így figyelnünk kell rá – főleg fiatal egyedek esetében –, hogy semmiképp se vigyük túlzásba, illetve mindig pozitív élménnyel zárjuk a feladatsort. A tanítás akkor válik sikeressé, ha megfelelő motivációt ad az állatnak, elsősorban azt kell kiderítenünk, mi az, ami a mi kutyánknál beválik, mi az, amiért hajlandó dolgozni – ez lehet a kedvenc csemege, de akár egy játék is.
Az alapvető parancsok közé tartoznak a Figyelj!, az Ül!, a Hagyd/Nem szabad! és a Gyere! vezényszavak. Egyik begyakorlása sem túl bonyolult, csak egy kis odafigyelést, következetességet, határozottságot és rendszeres ismétlést igényel.
A Figyelj! parancsszó gyakorlása: vonjuk magunkra a kutya figyelmét, mutassunk neki egy jutalomfalatot vagy a kedvenc játékát. Lassan emeljük a kezünket (benne a jutalommal) a fejünk elé, közben mondjuk ki a parancsszót. Amikor a kutya szemkontaktust létesít velünk, akkor jutalmazzuk. A feladat akkor sikeres, ha a kutya már a parancs hallatán keresi a tekintetünket.
Az Ül! parancsszó gyakorlása: álljunk meg, kezünkben egy jutalomfalattal, amit közvetlenül a kutya orra elé tartunk, mondjuk ki a parancsszót, ezzel párhuzamosan toljuk az öklünkbe zárt jutalomfalatot lassan a kutya feje fölé. Erre az eb ösztönösen emeli a fejét és leül (ha nem, akkor szabad kezünkkel kicsit nyomjuk meg a fenekét, de a másik öklünket egy pillanatra se engedjük le, közben ismételjük meg a parancsszót). Sikeres teljesítés esetén dicsérjük meg.
A Hagyd/Nem szabad! parancsszó gyakorlása: ültessük le a kutyát, tegyünk elé egy jutalomfalatot vagy játékot. Mondjuk, hogy „Hagyd!” vagy „Nem szabad!”, közben a kezünket tartsuk a játék vagy a jutalomfalat fölött. Ha a kutya előremozdul, tegyük rá a kezünket a falatra, és ismételjük meg a parancsot. Vegyük el a kezünket, és várjunk pár másodpercet. Ha a kutya nem nyúl a csemegéhez, dicsérjük meg, és adjunk neki másik (!) jutalomfalatot.
A Gyere!/Hozzám! parancsszó gyakorlása: ültessük le a kutyát magunk elé némi távolságra, pórázon tartva őt (erre a legjobb egy hosszabb póráz, hogy legyen tere mozogni). Kezünkben legyen jutalomfalat. Vonjuk magunkra a figyelmét például a „Figyelj!” paranccsal. Kissé guggoljunk le (mellette csettinthetünk, vagy tapsolhatunk is), és mondjuk: „Gyere!”. Ha odajön, jutalmazzuk bőségesen, ha kicsit kéreti magát, akkor finoman húzzuk meg a pórázt magunk felé irányítva a kutyát. Tartsuk észben: a behívás mindig pozitív élmény legyen a kutya számára! Ha valami rosszat csinál, erre behívjuk, odajön és leszidjuk, abból épp az ellenkezőjét szűri le.
Legyünk türelmesek a kutyával, ha megérti, mit várunk el tőle, hamar megtanulja a parancsszavakat. Lehet egyik-másik elsajátításához több időre lesz szüksége, de az ő és a saját érdekünkben is megéri foglalkozni vele.
|
A kapuszabály akár életmentő is lehet! Gyakorlott kutyatartókkal is sűrűn megesik, hogy a rakoncátlan eb kiszalad az utcára, hiszen számára a kinti környezet izgalmas, felfedezésre váró világ, ugyanakkor a fegyelmezetlensége számos veszélyt rejt magában: elszökik, kárt okoz másoknak, elüti az autó, így akár az életébe is kerülhet a kíváncsiság, épp ezért nagyon fontos, hogy idejében megtanítsuk neki a kapuszabályt! Sok esetben az ajtó kinyitása a kutya számára indulási jelzést ad, mivel korábban számára pozitív élményekkel társult – sétálni vittük, ha előzőleg már előfordult szökés, akkor minden bizonnyal élvezte a szabadságot. A kapuszabály célja, hogy kedvencünk csakis engedéllyel léphessen ki az ajtón még akkor is, ha az tárva-nyitva áll előtte. Ennek elérése nem is olyan bonyolult, csupán némi jutalomfalatra és – mint a kutyakiképzés során a legtöbb esetben – rengeteg türelemre van szükségünk. A feladat egyszerű: menjünk a kapuhoz, és hívjuk magunkhoz a kutyát, ültessük le a bejárattól néhány méterre. Ha nyugodt, nem izgága, akkor lassan nyissuk ki a kaput, egyelőre csak résnyire. Amint előretörne, azonnal korrigáljunk, határozottan vezessük vissza az általunk kijelölt helyre, és próbáljuk újra kinyitni az ajtót. Természetesen, ha jól viselkedik, akkor lépjünk oda hozzá, jutalmazzuk! Ha jól dolgozunk, fokozatosan egyre jobban kitárhatjuk majd a kaput anélkül, hogy kedvencünk azonnal ki akarna lépni rajta. Amikor ez már stabilan működik, akkor nehezítjük a gyakorlatot: lépjünk át az ajtó vonalán. Amennyiben az eb követne minket, azonnal vezessük vissza, és próbáljuk újra a feladatot, viszont ha nem, akkor jutalmazzuk, és adjunk engedélyt, hogy velünk együtt kiléphessen. Nehéz és fárasztó munka, mire erre a pontra eljutunk, de mindenképp megéri. Fontos, hogy minden esetben maradjunk határozottak és következetesek, mert a kutya csak így ismeri fel és tanulja meg, mit várunk el tőle. |
Nyitókép: A jól nevelt kutya kitűnő társ a mindennapokban, ha azonban nem fordítunk rá elég időt, gyorsan komoly problémákkal találhatjuk magunkat szemben
