Sorozatunk előző részében a kutyakiképzés alapvető parancsszavait és azok elsajátítását taglaltuk, ezúttal a haladó parancsokra összpontosítunk.
Akárcsak korábban, ezúttal is fontos megjegyeznünk, hogy a sikeres kiképzés és nevelés alapja a rengeteg türelem, a megfelelő motiváció – legyen az valami finomság vagy játék –, illetve ezenkívül, hogy pozitív élményként élje meg a kutya, és örömmel hajtsa végre. A haladó parancsszavak közé tartoznak a Fekszik!, a Marad! és az Állj! vezényszavak.
A Fekszik! parancs elsajátításának alapfeltétele, hogy az eb már ne csak ismerje, de feltétel nélkül végre is hajtsa az Ül! vezényszót. Ha azt már begyakoroltuk, akkor továbbmehetünk. Első lépésként ültessük le magunk mellé a kutyát, lépjünk elé, a jutalomfalatot fogjuk a kezünkbe, tegyük az orra elé, és lassan engedjük le egészen a földig, miközben adjuk ki a parancsot. Ha ösztönösen nem fekszik le, nem követi orrával a mozdulatot, akkor a másik kezünkkel enyhén nyomjuk meg közben a marját, ezzel is ösztönözve, hogy feküdjön le. Sikeres teljesítés esetén dicsérjük, jutalmazzuk az állatot.
A Marad! parancs gyakorlásának alkalmával is hasonlóan járunk el az elején: ültessük le a kutyát, adjuk ki az utasítást, majd egy-két lépést távolodjunk el a kutyától. Amennyiben a kiskedvenc elmozdul, menjünk vissza hozzá, ültessük ismét le, és próbáljuk újra. Viszont, ha a helyén marad, akkor lépjünk oda hozzá, és jutalmazzuk meg. Eleinte ne távolodjunk el nagyon, elegendő néhány lépés, a távolságot csak akkor növeljük, ha a kutya már stabilan az általunk kijelölt helyen marad.
Az Állj! parancsszó tanításakor ültessük le a kutyát, a kezünkben tartott jutalomfalatot tegyük az orra elé, majd lassan húzzuk vízszintesen előre, és szóljunk a kutyának, hogy álljon fel. Amennyiben nem követi a kezünket, kicsit megemelhetjük a hasát, ezzel is felállásra ösztökélve. Eleinte lehet, hogy a hasa alatt kell tartanunk a kezünket, hogy ne üljön vissza, de megfelelő pozitív megerősítés esetén hamar rájön, mi a feladat lényege.
A felsorolt parancsszavak elsajátítása számos előnnyel jár, leginkább a saját életünket könnyítjük meg vele, ha kutyánk minden helyzetben jólnevelt, és az elvárt módon viselkedik – legyen szó egy állatorvosi látogatásról, egy mindennapi egészségügyi sétáról, vagy esetleg egy családi kirándulásról.
|
A pórázon vezetés A kutyákat jó adag lelkesedéssel és energiával áldotta meg a természet, ami a városi környezetben számos veszélyt rejt magában, így elengedhetetlen, hogy négylábú kedvencünk hamar hozzászokjon a pórázhoz, ráadásul ne csak elviselje, de ügyesen közlekedjen a segítségével. A még rakoncátlan, neveletlen, szabadon járkáló eb kirohanhat az úttestre, akár közlekedési balesetet is okozhat – amivel nemcsak saját, hanem a többi résztvevő testi épségét is veszélyezteti –, ráugorhat idegenekre, a kisgyerekek megijedhetnek tőle, összeverekedhet más kutyákkal. Felelősségteljes állattartóként a mi feladatunk, hogy ezeket a helyzeteket megakadályozzuk, ráadásul a póráz használatát általában a törvény is előírja, legyen bármilyen jólnevelt is az eb. A pórázon vezetéshez is szükséges a türelem és a megfelelő motiváció. A kutyák különböznek, van, amelyik gyorsabban, van, amelyik lassabban tanul, ugyanakkor a vérmérsékletüktől és a koruktól is függ, hogyan viselik a nyakörv és a póráz használatát. A nyugodtabb természettel megáldott egyedek simulékonyabbak, akárcsak azok, amelyek már fiatalon megismerték ezeket az eszközöket. Az idősebb ebek – főleg, ha korábban negatív élményt társítottak ezekhez – tanúsíthatnak némi ellenállást a nyakörvvel és pórázzal szemben, de türelemmel ez is megszüntethető. Az első próbálkozásokat érdemes ismerős terepen, akár az udvarban lefolytatni, hogy minél kevesebb inger érje a kutyát, ne vonja el semmi a figyelmét. Motivációként a jutalomfalat vagy a kedvenc játék elengedhetetlen, miközben ezekre figyel, észre sem veszi, hogy laza pórázon közlekedik. Kezdetekben az utcán is ugyanígy kell eljárni, a finomságok segítségével ösztönözni a kutyát, hogy kövessen bennünket, velünk együtt sétáljon. Az első néhány alkalommal nem szabad túl sokat elvárni, ugyanakkor a következetességre kell törekedni: a helyes viselkedésének dicsérete mellett a hibát korrigálni kell. Ne engedjük meg a kutyának, hogy húzzon (a póráz nem lehet feszes, mert az feszültséget teremt a kutyában is), ebben az esetben hirtelen változtassunk irányt, forduljunk meg, habozás nélkül induljunk el, vagy álljunk meg, hívjuk magunkhoz a négylábút, és csak akkor folytassuk a sétát, ha az eb laza pórázon követ bennünket – magunknak kell eldönteni, mi az, ami a mi kutyánk esetében beválik a módszerek közül. Ha a kutya már képes laza pórázon követni bennünket, akkor érdemes a „Lábhoz!” parancsot társítani a feladathoz. Kellő gyakorlás mellett a kutya hamar rájön, mit is várunk el tőle, és kellemes sétapartnerré válik. |
