Annak ellenére, hogy az alapvető szociális viselkedési szokások közé tartoznak, biztosítják az együttműködést, kooperációt, és a viselkedési normákba beépültek, úgy tűnik, igen gyakran feledésbe merülnek, fukarul bánunk velük, vagy éppen elvárjuk másoktól, de sokszor elfelejtjük alkalmazni őket, annak ellenére, hogy a társas kapcsolataink alappillérei, és már egészen kicsi kortól gyakoroltuk, és gyakoroltatjuk kisgyermekeinkkel. Nemcsak az üdvözlésre, a másiknak való köszönésre gondolok, hanem arra a három szóra, amely sokak szerint a legfontosabbak közé tartozik a kapcsolatainkban, fontos, hogy ki tudjuk őket mondani. Az üdvözlés, a kérés, a hála, a megköszönés és a bocsánatkérés szavai: a kérem, a köszönöm és a bocsánat. Ezek azok a szavak, amelyek a családban, az óvodában, iskolában, a munkahelyen, az üzleti életben, majdnem minden élethelyzetben elengedhetetlenek ahhoz, hogy zökkenőmentesen folyjon az élet, hisz az egész életre vonatkoznak. Ez az a három szó, amelyre a jó emberi kapcsolat épül, az udvariasság és a tisztesség segítségével.
Ebben is a családnak van meghatározó szerepe. A családban kell, hogy megtanulja az ember az alapvető viselkedési szokásokat és normákat, készségeket és képességeket, biztosítva a későbbi beilleszkedést a társas életbe, az óvodába, iskolába stb. Ahhoz, hogy egy közösség megfelelően működjön, „viselkedéscsiszoló” magatartásra van szükség, azaz a csoportok viselkedési szabályaira, valamint azoknak a „varázsszavaknak” a helyes használatára, amelyek jobbá teszik az életünket, a kapcsolatainkat. A kérem, a köszönöm és a bocsánat biztosítják a kapcsolatfenntartó kedvességet, amelynek a varázsereje valódi, tudományosan bebizonyított tény.
Minden alkalommal, amikor kedvesek vagyunk valakihez, az agyunk örömhormonok termelésével jutalmaz bennünket. Szerotonin, endorfinok, dopamin és oxitocin is termelődik. A szerotonin valódi boldogsághormon. Csökkenti a félelmeket, és gondoskodik arról, hogy nyugodtan, lazán reagáljunk a külvilági ingerekre. Hatására kiegyensúlyozottá válunk, belső béke és elégedettség tölt el bennünket. Az endorfinok endogén (belső elválasztású), opioidpeptidek, amelyek neurotranszmitterként (ingerületátvivő anyagként) működnek, és lényegüket tekintve az opiátokhoz hasonlítanak, fájdalmat csillapítanak, és kellemes érzést idéznek elő. Az oxitocin is fájdalomcsökkentő hatású hormon, amely többek között fokozza a bizalmat és csökkenti a félelemérzetet. Valójában akkor van intenzívebben jelen a szervezetünkben, amikor szeretünk és szeretnek bennünket.
A szervezetünk számára a kedvesség valódi varázsszer: pozitív hatással van a szervezetre és a hangulatra is. Ezt a tényt még az is alátámasztja, hogy a kedvesség nemcsak annál növeli meg a szerotoninszintet, aki kapja, hanem annál is, aki adja, sőt még azoknál is, akik csak látják. Az addiktológusok szerint minden addikció, függőség közül a legelsöprőbb, legáhítottabb és ugyanakkor a legegyszerűbb is. Szóval, a kedvességnek orvosilag bizonyítottan jótékony hatása van a szervezetünkre és a boldogságérzetünkre, ezért a kedves cselekedetek biológiai szempontból hasonlóan működnek, mint az antidepresszánsok: segítenek a sebek gyógyulásában, nyugodtabbá tesznek, és egyben vidámabbá is.
Minél kedvesebbek vagyunk a környezetünkben élőkkel, annál több „boldogsághormon” kering körbe-körbe a vérünkben, szinte míg el nem szédülünk. Mosolygunk, nevetünk… Egy biztos, a kedvességnek, a boldogságnak nincs káros mellékhatása, mint más szereknek. Mondhatjuk azt is, hogy a boldogsághoz vezető út apró kedvességekkel van kikövezve, csak rá kell lépnünk, és már az is elég, ha csak kedvesen rámosolygunk egy szembejövő idegenre az utcán, vagy az ajtón kilépő szomszédra.
Minél több kedvességet adunk, kevésbé leszünk depressziósak, erősödik az immunitásunk, elégedettebbek és sikeresebbek is leszünk. És mindez nem kerül semmibe sem, csak ki kell mondani a varázsszavakat, és rámosolyogni a másik emberre.
