Több mint két évtizeddel ezelőtt, 1996-ban alakult meg az óbecsei Nagyboldogasszony-plébániatemplomban az Óbecsei Schola Cantorum. A vegyes kar tagjai olyan helybéli fiatalok, akik énekükkel, egy-egy kórusbetéttel azóta is rendre ünnepélyesebbé teszik a vasár- és ünnepnapi szentmiséket. Nagykapostól Újvidékig, Senicától Versecig sokfelé énekeltek egyházzenei szemléken és világi fesztiválokon is.
2005-ben a budapesti Bárdos Fesztiválon elnyerték a Fesztiválkórus minősítést, 2006-ban Újvidéken a Vajdasági Ifjúsági Kórusok 30. Szemléjén aranyplakettet érdemeltek ki, 2015-ben pedig a vajdasági zenei együttesek rumai szemléjéről ezüst elismerést hoztak haza. Tavaly rögzítették legújabb, negyedik CD-jük anyagát, amelyet nemsokára remélhetőleg a közönség is hallhat majd.
A kórust prof. ddr. Rokay Zoltán akkori óbecsei plébános hívta életre, és bár ő a mai napig a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora, továbbra is a szívén viseli a sorsotokat. Hogy született meg az Óbecsei Schola Cantorum?
– A honfoglalás 1100. évfordulójára Rokay Zoltán plébános az óbecsei belvárosi templomban egy csodálatos ünnepi műsort szervezett, erre az alkalomra kérte azt, hogy egy kórus énekeljen gregoriánt, mégpedig az Ave verum és a Stabat Mater kezdetű énekeket, nekem pedig az Ómagyar Mária-siralmat adta feladatul. Így állt össze az Óbecsei Schola Cantorum énekkar. A templom zsúfolásig megtelt, és tele lett az emberek lelke örömmel. Pár hónappal később már karácsonyi feladatokat kaptunk, Praetoriustól az Egy zsenge rózsatőről kezdetű éneket és a Kit sok boldog pásztor dicsért című, a Kaláka által is előadott szász karácsonyi dalt tanultuk meg. Innentől aztán nem volt megállás. Rokay atya tele volt ötletekkel, sorra adta a feladatokat és a dalokat, még külföldről is hozatott kottákat. Én így ismerkedtem meg a liturgiába illő gazdag repertoárral.
Miért lett a nevetek Óbecsei Schola Cantorum?
– A nevet is Zoltán atya adta, hiszen a legtöbb énekes akkor még általános iskolás volt, én pedig az egyetemi tanulmányaim vége felé jártam – ezért lettünk mi az „énekiskolások”, azaz Schola Cantorum. Mivel sok énekiskola van, én ragaszkodtam az óbecsei jelzőhöz, amely a nevünk szerves része lett.
Elsősorban egyházi repertoárotok van. Mi volt ezeknek a daloknak az eredeti funkciója?
– Minden egyházi kórusnak az a célja, hogy a legtökéletesebb hangzással dicsőítse a Jóistent – a Szentírásból tudjuk, hogy igazából arra születtünk, hogy minden tevékenységünket a Jóisten dicsőségére végezzük. Az Óbecsei Schola Cantorum is azzal a céllal jött létre, hogy az énekünkkel ünnepélyesebbé tegyük az egyházi liturgiát. Az egyházi zene az ünnepélyes istentisztelet lényeges kiegészítő része, a szertartások szépségét és fényét emeli.
A kórus a megalakulása óta szép pályát futott be: sokat utaztok, és gyakran léptek fel világi eseményeken is.
– Nem sokkal a megalakulásunk után a községházára is meghívtak bennünket, hogy tartsunk ott egy karácsonyi műsort, így került ki először az ünnep és a kórus a templom falain kívülre. A hírünk gyorsan terjedt, több külföldi fellépésünk is volt. Az első budapesti látogatásunk épp az 1999-es bombázások idejére esett. Akkoriban nem volt tanítás, és minden este gyertyafényes kóruspróbát tartottunk, aztán sétáltunk a csillagfényes Tisza-parton, és a lépcsőkön ülve is énekeltünk – talán pont ekkor erősödött meg a mi kis közösségünk.
Versenyekre jártok?
– Voltunk versenyeken is, de én nem szeretek versenyezni. Mi a Jóisten dicsőítésére szeretnénk a legszebbet adni, a versenyek pedig mindig arról szólnak, hogy gyors hangpróba, stressz, rohanás. Ahol rendszeresen igyekszünk megjelenni, az a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által szervezett Kóruspódium.
Elkészült a negyedik CD-tek hanganyaga. Milyen dalokat rögzítettetek?
– Az új, Voces Saeculares című CD különlegessége, hogy nem vallásos témájú hanganyag szerepel rajta magyar és francia nyelven – ez is Zoltán atya ötlete volt. Olyan dalt is énekelünk rajta, amely még, tudomásom szerint, soha sehol nem hangzott el, ez pedig Weöres Sándor Ista című versének a kórusfeldolgozása, amelyet a szabadkai Molcer Mátyás szerzett. József Attila Bolyongok című versét ugyancsak vajdasági szerző, Hartig Tibor zenésítette meg, Petőfi Sándor Vándorlegény című verséhez pedig az óbecsei Szerda László írt zenét. A Fölszállott a sármány a bácsföldvári származású Megyeri Lajos zeneszerző Kenyeres Kovács Márta versére írt műve. A CD-n gyerekek is énekelnek, ők egy angol karácsonyi népköltést és egy magyar gyermekdalt tolmácsolnak. A CD a Szekeres László Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával készült el tavaly, de a sokszorosítása és a CD-hez készült tanulmányfüzet megjelenése még várat magára. Reméljük, hamarosan a közönség előtt is előadhatjuk ezeket a dalokat.
A gyerekekkel milyen megfontolásból kezdtél el foglalkozni?
– Sokan azt gondolják, hogy a gyerekekkel az utánpótlást akarom kinevelni, ami jó lenne, de Isten útjai kifürkészhetetlenek. A csengő gyerekhang csodálatosan értékes, ártatlan és tiszta – ilyen hangszín, hangzás a felnőttkórusnál nincs. Számomra nehézséget jelent a megfelelő dal kiválasztása, hogy az egyben játékos, vidám és zeneileg értékes is legyen. Mindig is azt szerettem volna, hogy sokan legyenek, és boldogan énekeljenek. Nagyon örülök annak, hogy a legutóbbi próbán már 18 gyerek volt! Csodálatosan énekeltek, és velem ilyenkor madarat lehet fogatni! Nagy tapasztalás, hogy kitartással mindenkit meg lehet tanítani énekelni. Azt nagyon sajnálom, hogy csak egyetlen rendezvény van, amire velük elmehetünk, ez az egyház berkein belül megszervezett Ezüstcsengő. Szeretném, ha ez a rendezvény egy értékes fesztivállá válna.
Tud-e egyházi dal tisztán szólni akkor is, ha nem hívő ember énekel?
– Szerintem a szíve mélyén minden ember hívő, még akkor is, ha nincs ennek tudatában. Énekelni nem torokból kell, és nem csak hangszálakkal, szívből pedig mindenki tud énekelni. Azt hiszem, Kodály mondta azt, hogy a szemünkkel elolvassuk, az agyunkkal megértjük, a szívünkkel átérezzük azt a dalt, amelyet átadunk a Teremtőnek, a hallgatóságnak – ez az éneklés titka.
Stefaniga Ottília az Újvidéki Egyetemen technológusnak tanult. Az egyetem elvégzése után a tanári munka mellett Budapesten elvégezte az Országos Magyar Cecília Egyesület keretében működő kántorképzőt, majd a teológiai-katekétikai főiskolai képzés elindulása után Újvidéken megszerezte a hitoktatói képesítést is. Három gyermek édesanyja.
A schola cantorum szó szerinti jelentése: énekiskola. Eredetileg a pápai udvar hivatásos énekeseinek együttesét jelentette, amelynek létezése a 600-as évektől bizonyítható. A kereszténység terjedésével párhuzamosan máshol is létrejöttek Nyugat-Európa-szerte a schola cantorumok, melyek a magas színvonalú egyházi ének letéteményesei mind a mai napig, ezek közé tartozik a cambridge-i King’s College, a montserrat-i bencés kolostor szkólája, a bázeli Schola Cantorum, a római Cappella Sistina, a lipcsei Tamás-templom kórusa vagy a Wiener Sängerknaben.
Magyarországon egy 1028-ból maradt feljegyzés szerint az esztergomi püspöki szkóla már működött. Az Anjou-kortól 1526-ig a budai szkóla – a pápai énekkar vezetője szerint – az egyik legjobb Európában. A török kiűzése után a püspöki székhelyek és szerzetesi iskolák is magas színvonalú szkólákat tartottak fönn egészen a múlt század közepéig, utána viszont néhány évtizedig korlátozottak voltak működési feltételeik.
