A magyarországi Fundák Kristóf és Fundák-Kasza Lili neve elsősorban a Fölszállott a páva tehetségkutató műsorból lehet ismert az olvasó számára, hiszen a táncospár 2014-ben megnyerte a vetélkedő szóló- és páros táncok kategóriáját. Azóta férj és feleség lettek, Magyarországon és a határon túl egyaránt oktatnak, tánccsoportokat vezetnek. A házaspár néptáncos berkekben Vajdaságban sem ismeretlen, hiszen visszajáró oktatói a horgosi Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctábornak, és az idei Gyöngyösbokréta művészeti szakbizottságának is tagjai voltak.
Beszélgetésünk ott készült.
Fiatalok vagytok, mégis gazdag néptáncos pálya áll már mögöttetek. Mióta táncoltok, és mi az, ami egy életre a néptánc mellé láncolt benneteket?
Kristóf: – Mindketten gyermekkorunk óta táncolunk. Én hétéves lehettem, amikor elkezdtem, Lilivel tizenhárom éve táncolunk együtt, és tíz éve már együtt is dolgozunk.
Lili: – Budapesten születtem, de négyéves koromban a szüleim leköltöztek egy jászsági kisvárosba, és ott a kilencvenes években nem sok lehetőség kínálkozott arra, hogy az ember mozogjon, kétfajta táncra lehetett járni, néptáncra és modern táncra. Mivel nagyon mozgékony voltam, szüleim mindkettőre beírattak, és sokáig együtt űztem a kettőt. Versenytáncoltam is, de hosszú távon a néptánc és a népzene győzedelmeskedett. Hogy végül erre a pályára kerültem, abban nagyon nagy szerepe van Kristófnak, a kettőnk kapcsolata determinálta, hogy nekem is ez lesz a foglalkozásom, és ez még pluszban összeköt bennünket. Ez a szakma férfi és nő együttes munkájával működik jól, nagyon nehéz annak, aki nem a férjével vagy a feleségével oktat.
Hány éve tanítotok, és mit szeretnétek átadni az utánatok jövőknek?
Kristóf: – Tizennyolc éves korom óta oktatok, együtt már művészeti vezetők vagyunk, jó pár együttesben szakmai asszisztensként tevékenykedünk, továbbá Budapesten az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes művészeti vezetői vagyunk, ahol több száz tanítvánnyal dolgozunk. Amit mi át szeretnénk adni a fiataloknak, az a Kárpát-medencei magyar kultúra ereje, meg szeretnénk mutatni mindenkinek, mire képes, és milyen fontos közösségformáló hatása van. Ez a fantasztikus erő, amely ezeket az energiákat mozgósítja, az maga a néptánc, a népzene, a dal. Ez egy eszköz, a mi eszközünk, amelyet közösségformálásra tudunk felhasználni.
Lili: – Nekem nagyon fontos küldetés, hogy megismertessük a mai Magyarország és a magyarság népével azt, hogy a néptánc nem feltétlenül az, amire ők gondolnak. A néptánc nem azonos azzal, hogy miniszoknyás pártás lányok csizmában hujogatnak. Sajnos az operett által egy nagyon rossz irányt vett a népzene és a néptánc megítélése, és most éljük azt az időt, amikor ezt a félreértést tisztába kell tenni. Fontos felismerni, hogy milyen kincs van a kezünkben. Mi ezt a kincset szeretnénk minél több embernek feltárni, elérhetővé tenni. Szeretnénk megmutatni, hogy az öltözködés az akkori embernek is fontos kifejezőeszköze volt, hogy senki se gondolja azt, hogy Magyarország területén mindenki ugyanúgy öltözött fel. Ahogy most vannak egyéniségek, akkor is voltak. Nagyon fontos, hogy tisztában legyen a magyar nép azzal, hogy milyen kincset birtokoltak elődeink.
A határon túl hol lehet tőletek tanulni, merre oktattok?
Lili: – Vajdaságban a Brezovszki házaspárral ápolunk szorosabb kapcsolatot, így Horgoson a Túrú-tanyán a Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctáborban szoktunk oktatni, de már több ízben megfordultunk Topolyán a Cirkalom táncegyüttesnél is.
Kristóf: – Erdélyben is sokat dolgoztunk, pl. Csíkszeredában, de kilátásban van egy őszi nagyváradi munka a hivatásos Nagyvárad táncegyüttesnél. Kárpátaljára is sokat jártunk mesterkurzusra Szalonna és Bandájával, illetve a Pál családdal egy visszatanítási projektben vettünk részt. Ott még inkább dominál ez az előbb említett stílus, amelyet az operettvilág hozott, és amelyet ráhúztak a népzenére és a néptáncra. Szalonnáék és a Pál család ezt a problémát magáénak érzi, változtatni akart rajta, és közösen kezdtük meg ezt a munkát, mesterkurzusra jártunk ki, tanítottuk az ottani táncokat is, és egy szép fejlődés indult el.
Nagyon fiatalok vagytok ahhoz, hogy csak oktassatok, és ne élvezzétek ti magatok is valahol a táncot. Most hol táncoltok?
Lili: – Mi a Jászság Népi Együttesben táncoltunk közösen, ott is ismerkedtünk meg, jelenleg művészeti vezetők vagyunk, és újabban van egy együttállásunk, a Foundry Dance Theatre, amely Öntöde Színház néven fut, és mint táncosok ebben a formációban állunk színpadra. Ez a színház a magyar néptáncot alapul véve kitekintés a kortárs technikák és aktuális gondolatok felé.
