A budapesti székhelyű Bajkó Zenekar októberben Vajdaság több településén is bemutatta Párosan című első lemezét. A zenekarnak zentai kötődése van, hiszen vezetőjük, Kálmán Bence zentai születésű, ráadásul első lemezükön a szintén idevalósi Sőregi Anna is közreműködik. A 2013-ban alakult formáció Újvidéken, Zentán és Magyarkanizsán koncertezett nemrégiben. Fellépésük előtt a zenekari tagokkal arról beszélgettünk, mit jelent nekik az együtt zenélés, zeneileg honnan táplálkoznak, miért szeretnek táncházakban muzsikálni.
Kálmán Bencéék zentai családi házában találkoztunk, ahol a meleg őszi délutánon a kerti nagy asztalt ültük körbe a zenekari tagokkal, Kálmán Bence és Horváth Balázs hegedűssel, Weingart Csaba brácsással, Varga Balázs bőgőssel.
Hogyan jött létre a Bajkó Zenekar?
Kálmán Bence: – A zenekarból senki sem budapesti, viszont mindannyian oda kerültünk valamilyen okból. Én is egyetemre mentem oda, és Varga Balázs is, aki hangszerkészítőnek tanult. Mi ketten vagyunk kezdettől fogva tagjai a zenekarnak. Ismertük már egymást középiskolai népzenei versenyekről, majd Budapesten ismét találkoztunk, és egy idő után létre is hoztuk a Bajkó Zenekart. Akkor még nem Csaba volt a brácsásunk, ő később jött közénk, közben még Horváth Balázs is csatlakozott hozzánk, így alakult ki a négyfős együttes. Koncerteken vendégművészekkel válunk még teljesebbé, így a Párosan című lemezünkön Enyedi Tamás cimbalmos, valamint Sőregi Anna és Demeter Panni énekesek is közreműködnek.
Sokan, sokféleképpen játszanak népzenét. Ti milyen úton jártok?
Kálmán Bence: – Hagyományos népzenét muzsikálunk, minden átdolgozástól mentesen. Ahogy a Párosan lemezen is, főleg erdélyi népzenét játszunk, abban vagyunk a leggyakorlottabbak. Én ifjabb koromban sok időt töltöttem Erdélyben. Tizenhat éves koromtól huszonhárom éves koromig nyaranta jártam az erdélyi néptánc- és népzenei táborokat, ahol mindig lehetett valamit tanulni, valakikkel mindig együtt lehetett játszani. Így sikerült a Szászcsávási Zenekarral is együtt játszani akár egy héten keresztül, vagy olyan emberektől tanulni, akik eredetiben játsszák, akiket adatközlőknek nevezünk. Alapvetően táncházi zenészek vagyunk, táncházakban szeretünk muzsikálni, de vannak egyéb zenélési alkalmaink is, például koncertek, és időnként táncegyütteseket is kísérünk. Havonta egyszer, mostanság minden második kedden egy budapesti belvárosi kocsmában Bajkó-táncházat tartunk.
Honnan ered a Bajkó elnevezés?
Kálmán Bence: – A szónak a hangzása tetszett meg nekünk. A jelentése paszomány készítéséhez szükséges jó minőségű arany, a másik jelentése pedig női ujjas díszített mellényke. Magához a jelentéshez nincs különösebb kötődésünk, csak a régies szó hangzásához, így választottuk ki.
A Párosan című lemez bemutatójára megtelt a zentai Művelődési Ház (Gergely József felvétele)
Zeneiskolában tanultátok a hangszeren való játékot, és utána jött a népzene, vagy hogyan alakult ez a zenekar tagjainál?
Varga Balázs: – Én népzenetáborban kerültem közel hozzá. Szombathelyen jártam zeneiskolába, aminek nagyjából tíz éve, de igazából ennek ilyen intézményesített keretei nem voltak, hanem táborokban szívtam magamba a népzenét. Magyarországon nyaranta rengeteg olyan tábor van, ahol népzenét és néptáncot lehet tanulni, azokban vettem részt én is. Ezek intenzív képzések, délelőtt és délután is több órán át zajlik az oktatás, utána következnek még az esti mulatságok, zenéléssel.
Weingart Csaba: – Én is a zeneiskolában kezdtem tanulni, előtte táncoltam egy évet, amit azóta sem hagytam el, és mellette megfér a zenélés is. A zeneiskolában kimondottan brácsatanárom nem volt, de az alapokat megtanultam, elindítottak egy úton, utána én is táborokban zenéltem, nagyon sokat gyakoroltam a barátaimmal, meg rengeteg zenét hallgattam, így tanultam meg.
Horváth Balázs: – Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen édesapám is népzenész és népzenetanár, általa kezdődött az egész. Nyolc évig klasszikus zenét tanultam, majd Vácon a zeneművészeti szakközépiskolába népzene szakra felvételiztem, ott indult be nálam intenzíven a népzene, annak köszönhetően, hogy egy kiváló közösség alakult ki, akikkel jókat zenéltünk, ezt pedig a zeneakadémia követte szintén népzenei szakon.
Kálmán Bence: – A népzenénél nagyon fontos a zenehallgatás, főleg hallás után gyakorolunk, nem kottából, a dallam belemászik a fülünkbe, utána azt igyekszünk minél jobban úgy visszaadni, ahogyan az eredeti szól. Ez úgy lehetséges, ha minél többet hallgatjuk.
A mai fiatalok mennyire nyitottak a magyar népzenére?
Varga Balázs: – Teljes mértékben. Mi vagyunk rá a példa. Rengeteg népzenét, néptáncot kedvelő fiatal van. Az állam is támogatja, ennek köszönhetően van már tanárképzés is nagyjából tíz éve. Intézményesítették a tánciskolákban a képzéseket, vagyis kimondottan néptánctanárokat képeznek, és ha ennek van felvevő köre, márpedig van, akkor nincs megállás, és azt is elmondhatjuk, hogy egyre több az idősebbekből álló csoport is. Magyarországon szerintem nincs olyan település, ahol ne lenne néptánccsoport vagy egy zenekar. Ez most már a hétköznapok szerves része.
Kálmán Bence: – Budapesten már annyi a táncház, hogy az már majdnem sok, válogatni is lehet közülük. A táncház egyébként egy olyan hely, amely megfogja a fiatalokat. Ha valaki ráérez az ízére, azt beszippantja. Aki beleszeret, az aztán mindig szeretne táncolni, táncházba járni. Csak úgy elnéptáncolgani nem nagyon szoktak, azt mindenki szívvel-lélekkel teszi. Az a jó, hogy olyan a kultúránk, olyan a hagyományunk, amit használni lehet. Nemcsak arról van szó, hogy koncert alkalmával a színpadon eljátszunk néhány számot, és mindenki megy a dolgára, hanem táncházakat muzsikálunk, vagyis mi zenélünk, a többiek pedig táncolnak a mi zenénkre. Azt a zenét és táncot használjuk, amit száz évvel ezelőtt is használtak elődeink, és az minden olyan funkciót tartalmaz, amire szükségünk van, amitől az ember jól érzi magát. A táncok úgy alakultak ki, hogy ott a férfi-női kapcsolat a legtökéletesebben működik, a dalaink olyanok, hogy minden meg van énekelve bennük. Ha egy fiú meg szeretné mutatni, mit tud, ha fel szeretne egy kicsit vágni a lányok előtt, kimehet szólóban legényest táncolni, ha megtetszett neki egy lány, fel tudja kérni, tud vele táncolni. A néptáncban és népzenében tehát adott minden olyan forma és keret, amire szükségünk van. Ezzel összehasonlítva egy diszkóban szinte semmi sem történik, tömegek vonaglanak közösen, tehát összehasonlíthatatlan a mélységi különbség. A diszkóban legfeljebb meg lehet kérdezni a lányt, hogy iszik-e valamit, ezzel szemben a táncházban teljesen természetes, hogy fel lehet kérni a lányt táncolni, azzal el lehet indítani valamit, és ha aztán mégis úgy gondoljuk, hogy nem tetszik annyira, akkor sem történt semmi baj, csak táncoltunk egy jót. A fiatalok, akik ezt megérzik, megértik, és eljutnak odáig, hogy a népzene nem lakodalmas zene, meg mulatós, azok aztán beleszeretnek ebbe.
Muzsikálásnál mi a legfontosabb szempontotok?
Kálmán Bence: – Nekünk a zenélésben az a fontos, hogy kontaktusban legyünk azokkal, akiknek muzsikálunk. Ha táncol tíz-húsz pár, akkor nemcsak magunknak zenélünk, nem befelé fordulunk, hanem a táncosoknak húzzuk, alakulunk ahhoz, ahogy táncolnak, követjük őket. Ha egy fiú kijön legényest táncolni, akkor neki játszunk, figyelünk arra, hogy milyen tempót húzzunk. Szeretünk magunkban is zenélni egy koncert alkalmával, de úgy az igazi, amikor táncosoknak muzsikálunk. A zentai koncert előtt kimentünk a piacra, és ott is bemutatkoztunk, mert úgy éreztem, ott közel tudunk kerülni az emberekhez, ott megérzik ennek a hangulatát. Egyébként ritkán koncertezünk, csak most, a lemezünk miatt, ami ugye a legelső ilyen alkotásunk, és amire nagyon büszkék vagyunk. Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy ez a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla Ideiglenes Kollégiumának támogatásával készült, és alapvetően autentikus erdélyi zene hallható rajta. A lemezhez annyival bővítettük az alapfelállásunkat, tehát a négy főt, hogy a cimbalmos kolléga, Enyedi Tamás játszik még rajta, és két énekesünk is van, Sőregi Anna Zentáról és egy kedves barátunk, a marosvásárhelyi Demeter Panni, akivel az erdélyi táborokban barátkoztunk össze. Ő meghívott bennünket tavaly ősszel Brüsszelbe koncertezni, most mi hívtuk őt vissza a lemezre. Panni is, és Anna is két számban énekel a Párosan lemezen, ezzel színesítettük a tartalmát, szerintem hallani, érezni, hogy ez egy jó hangulatú együtt zenélés. A Párosan elnevezést azért adtuk neki, mert páros összeállítások találhatók rajta Erdély számunkra kedves vidékeiről, és a magyar összeállításokon kívül cigány és román összeállításokat is játszunk, úgy, ahogy ezt táncházakban is szokták, szoktuk.
