A folkkocsmában a Csörömpölő muzsikál (Szabó Nóra felvétele)
Kovács József: Magyaroknak és szlovákoknak is muzsikálunk (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Hertelendyfalvi és torontálvásárhelyi népzenészek összefogásával végez hiánypótló tevékenységet a Dél-Bánságban a Csörömpölő népzenei együttes. A formációt Zentán is láthatta, hallhatta a közönség, hiszen a Szent Mihály-napi Táncháztalálkozón és Sokadalmon is jelen voltak, a folkkocsmában húzták a talpalávalót. Vezetőjükkel, Kovács Józseffel arról beszélgettünk, milyen szerepet töltenek be a szórványban.
Mióta létezik a Csörömpölő együttes, és milyen a felállásotok?
– A kétezres évek elején alakultunk, nagyjából másfél évtizede működünk. A mostani felállás szerint Kolarik Vlada a cimbalmosunk, ő egyébként nagybőgőzik is, és ha kell, harmonikázik is, Kiss Samu a klarinétosunk, én vagyok a kontrás, Kemény Oszkár a nagybőgősünk, és újabban Polyák Dániel (Potyka) hegedűs közreműködik nálunk, korábban pedig Győrfi Sándor volt sokáig a hegedűsünk. Az idén társult hozzánk egy énekes, Kemény Marija, Oszkár felesége is. Rajtam kívül a zenekarban mindenki Hertelendyfalvi, én vagyok egyedül torontálvásárhelyi, Polyák Dániel meg Adán él.
Hol próbáltok? Van-e székház, ahol össze tudtok jönni?
– Marijáéknál próbálunk a családi házban. Ott jövünk össze rendszeresen, és egy-egy alkalommal két-három órát gyakorolunk. Ezek nagyon jó hangulatban telnek, hiszen azt csináljuk, amit szeretünk. Két fronton tevékenykedünk, magyaroknak és szlovákoknak is muzsikálunk, vagyis magyar és szlovák népzenét is játszunk. Közöttünk Kolarik Vlada szlovák, ő tagja a hertelendyfalvi szlovák művelődési egyesületnek, így ő van a segítségünkre abban, hogy a szlovákoknál is helyt tudjunk állni. Itt a végeken nekünk, magyaroknak és szlovákoknak egy a sorsunk, mindkét nemzetiségből kevesen maradtunk, nagyon sokan kivándoroltak közülünk, így össze kell tartanunk. A zenekar felállása mindkét esetben többé-kevésbé ugyanaz, akkor is, ha szlovákoknak, és akkor is, ha nekünk, magyaroknak muzsikálunk, de ha kell, hegedűst cserélünk, vagy jön hozzánk még egy hegedűs. Egyébként az egész Délvidéken kevés a magyar népzenész, nagyon megfogyatkoztunk.
Kemény Marija ebben az évben csatlakozott a bandához (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Hol lehet veletek találkozni, hol játszotok, hol léptek fel?
– Főleg Dél-Bánságban, de megfordulunk azért másfelé is, mint Zentán a Szent Mihály-napi táncháztalálkozón vagy korábban Kecskeméten a népzenei találkozón. Legtöbbet Székelykevén, Udvarszálláson, Hertelendyfalván, Torontálvásárhelyen és Versecen játszunk, az a mi területünk. Jórészt oda megyünk, ahová hívnak bennünket, ugyanis nekünk nincs forrásunk arra, hogy saját eseményt szervezzünk. Teljesen önköltségből működünk. Az útiköltséget fedezzük magunknak, a többi meg alakul. Ezt a tevékenységet arrafelé nem nagyon lehet pénzre váltani. Mindig mínuszban vagyunk, de annyira szeretjük a népzenét, hogy nem is kérdés, műveljük-e. Táncházakban is muzsikálunk. Az utóbbi időben az ún. vándortáncházakban zenélünk, mely településről településre jár, és az a rendeltetése, hogy összetartsa a dél-bánsági magyarságot. Tánccsoportokat is kísérünk, mégpedig a torontálvásárhelyi kis tánccsoportot meg újabban az udvarszállási tánccsoportot. Volt közreműködésünk az idén a szajániakkal és a nagykikindaiakkal is, a jövő év meg majd alakul valahogy.
Az együtteshez az idén csatlakozott Kemény Marija énekes, aki lánykorában énekelt, majd hosszú kihagyás után visszatért.
– Amikor még lány voltam, táncoltam és énekeltem is, ugyanis nagyon szeretek énekelni, de aztán jöttek a gyermekeim, a férjem egész nap dolgozott, és nem maradt rá időm, nem voltam aktív a népzenében, most viszont újra bekerültem ebbe a körbe. A férjem az év elején csatlakozott a Csörömpölőhöz, és én is újra énekelni kezdtem. Nem volt önbizalmam, mert rengeteg időt kihagytam, nem énekeltem, nem léptem fel, de volt nálunk egy Petőfi-ösztöndíjas, Nyitrai Marianna, aki segített az újrakezdésben. Meghallgatott párszor, tanácsot adott, kaptam tőle eredeti felvételeket, főleg kalotaszegi népdalokat, melyek a kedvenceim, így ismét bekerült az életembe a népzene, újra énekelek, ami nagyon nagy boldogság. Örülök neki, hogy a mi házunk ad otthont a próbáknak, házhoz jön a népzene. A gyermekeimet is szeretném megtanítani énekelni, így most néhány barátnőjükkel az iskolából énektanulásba fogunk, és az ünnepekre karácsonyi dalokkal készülünk eredeti felvételekről.
