December elején fejezték be a zentai Jézus Szíve-templom orgonájának teljes körű felújítását. A munkálatokat végző gyergyószentmiklósi orgonaépítő mester, Bartis Szabolcs és munkatársai az előre legyártott elemekkel kibővítették a hangszert, szélesítették a hangzásvilágát, és olyan minőségűvé varázsolták, mely lehetővé teszi a művészi játékot. A fiatal orgonaépítő mesterrel, aki 37 éves létére már igen gazdag szakmai pályát tudhat maga mögött, arról beszélgettünk, milyen út vezette az orgonaépítéshez, hol a helye az orgonának a zenetörténelemben, és milyen szerteágazó munka egy ilyen hangszer felépítése.
Az orgonaépítés nem egy mindennapi mesterség, sokkal több annál. Téged mi vezérelt ebbe az irányba?
Bartis Szabolcs: A Jóisten kódolta belém, hogy orgonaépítő legyek (fotó: Homolya Horváth Ágnes)
– Gyulafehérváron kisszemináriumban végeztem. Kilenctől tizenkettedik osztályig jártam oda. Ez egy bentlakásos középiskola, és azok választják, akik elhivatottságot éreznek a papság iránt, mint akkoriban én is. A középiskolai diploma mellett megtanultam orgonán játszani, kántorvizsgát tettem, hitoktatói diplomát szereztem. Kilencedikben még pap akartam lenni, de aztán egyre jobban kezdett érdekelni az orgona. Nagy hatással volt rám a tanárom, Geréb Vilmos kolozsvári karnagy, orgonatanár, ő tanított orgonálni. Amikor már jobban játszottam, megengedte, hogy a gyulafehérvári székesegyház orgonáját is kipróbáljam, és az igazán kíváncsivá tett. Érdekelni kezdett, milyen lehet a belseje, mitől szól a síp, honnan jön a levegő, és vele sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról. Megígérte, hogy egyszer elvisz egy szász mester műhelyébe. Erre a tizenegyedik osztály végén került sor, és a nagyszebeni Hermann Binder orgonaépítő műhelyébe vitt el. Tizenkettedikben érettségiztem, közben otthon, Gyergyószentmiklóson kántorkodtam, és az érettségi után ismét felkerestem a szász orgonaépítő mestert. Másfél évig inaskodtam nála, időközben értesültem róla, hogy Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémián a hangszerészképzésen belül orgonaépítőnek lehet tanulni. 2001-ben felvételiztem oda, és 2004-ig elvégeztem egy olyan képzést, hogy orgonaépítő, -javító és -restauráló diplomát szereztem. Amíg ott laktam, gyakorlatra a budapesti Aquincum orgonagyárba jártam, amely azóta már megszűnt. Abban az időben teljesen új orgonákat építettek ott a legkisebbektől a legnagyobbakig, és minden munkafázist elsajátítottam a tervezéstől a sípgyártáson át a hangolásig, az állításig. Miután végeztem, hazaköltöztem, és kaptam egy levelet, hogy a Brassótól négy kilométerre található Szászhermányban létesült svájci műhelybe engem mint orgonaépítőt hívnak dolgozni. Elvállaltam, és másfél évet dolgoztam ott. Közben kapcsolatban voltam azokkal, akik a mi környékünkről orgonaépítőként végeztek, megalakult a romániai orgonaépítők szövetsége, én is a tagja lettem, a mesterekkel jártunk egymáshoz, megnéztük egymás munkáit, és beszélgettünk. Sokszor szó esett arról, hogy hiányzik Erdélyben egy fémsípgyártó műhely, és a mesterek mindig Magyarországról, Németországból, Csehországból rendelik a sípokat, de mivel ez az orgonaépítésen belül is külön műhelyt igényel, ezzel senki sem akart foglalkozni. Ebben láttam én meg az üzleti lehetőséget, hazaköltöztem Gyergyószentmiklósra, és 2006-ban egy kis műhelyben belevágtam a fémsípgyártásba. Az első orgonasípjaimat még kölcsönkért szerszámokkal készítettem el, majd 2007-ben Bodor Lászlóval közösen megalapítottuk a Vox Humana orgonaépítő és orgonaalkatrészt gyártó kft.-t. Neki nem volt köze az orgonaépítéshez, de üzleti lehetőséget látott benne. A sípgyártáshoz szükséges alapfelszerelést akkor vásároltuk meg, és akkor kezdődött el egy üzemi szintű sípgyártás nálunk. 2011-ben hozzáfogtunk saját üzemünk megépítéséhez, amit már direkt erre terveztünk, és ott épült fel a zentai Jézus Szíve-templom orgonája is.
Az öt méter magastól a tizenöt milliméteres sípokig mindent el tudnak készíteni gyergyószentmiklósi műhelyükben (fotó: Homolya Horváth Ágnes)
A fémsípgyártásnál korábban az alapanyagot Magyarországon vásároltuk, de amióta megvan az új üzemünk, azóta mindent mi állítunk elő. Megvesszük az ónt és az ólmot tömbben, ötvözzük úgy, ahogy a síp megkívánja, a lemezt is mi gyártjuk, és készen, behangolva tudjuk a sípot átadni. Nyersen is lehet kérni a sípot, de van, aki úgy kéri, hogy már legyen egy alaphangja. A 16 lábastól a legkisebb sípokig minden méretet el tudunk készíteni. A 16 lábas több mint öt méter magas, a legkisebb meg lehet tizenöt milliméteres is. Emellett restaurálunk is, felújítunk is, de a fő ág a sípgyártás. Van állítócsarnokunk, gépházunk, asztalosrészlegünk, közel 400 négyzetméteren dolgozunk, és egyre több a munkánk.
Hová helyezhetjük el az orgonát a történelemben?
– Kétezer éves múltra tekint vissza. Egy görög mérnök, Ktészibiosz nevéhez fűződik, aki még Krisztus előtt a 2. században találta fel a víziorgonát, és görög uralkodóknak mutatványként készítették. Érdekes, hogy az orgonát a keleti egyház a mai világban nem is használja. Az orgona arra a célra született, hogy a liturgikus éneket kísérje, és a lelket még magasabbra emelje az Istenhez való imában, a liturgiában, a szertartásban. Az orgonaépítés tájegysége nagyon széles, az őshazája azonban Németország. Ott nagy hagyománya van, és a mái napig Európában ott a legtöbb orgonaépítő műhely. Nagyon híres orgonáik vannak, újak is és műemlék jellegűek is. Tájegységenként változnak az orgonák, teljesen más az olasz, a német, a francia, a spanyol, a magyar vagy az angol orgonatájnak a hangzásvilága, és mind felismerhető. Nekem a németet, a franciát és az olaszt volt alkalmam tanulmányozni, mégpedig egy jó barátom, Homolya Dávid Svájcban élő orgonaszakértő révén, aki nekünk, erdélyi orgonaépítőknek tanulmányutakat szervezett.
Mi jellemző a magyar orgonaépítő tájra?
– Tényleg gazdag a magyar orgonaépítészet. A pécsi Angster József orgonagyárából nagyon sok orgona kikerült, nálunk, Székelyföldön ismert volt Kolonics István orgonaépítő, aki Szabadkán született, majd Kézdivásárhelyen telepedett le a gyergyószentmiklósi Fogarasi Mihály püspök felkérésére. Kolonics 199 orgonát épített. Ugyanakkor ott a régi szász vidék Brassótól egészen Szászsebesig, ahol a szász falvak híres vártemplomaiba készítettek orgonákat a szász mesterek. A vajdasági rész számomra kevésbé ismerős, most kezdtem utánaolvasni, kik is voltak itt az orgonaépítők, és látom, hogy itt is megtalálhatók Angster és Rieger orgonák, és vannak kisebb mesterek is. Felénk is dolgoztak kisebb mesterek, akik életük során 20–30 orgonát építettek, de azok is jó minőségű hangszerek.
Nemcsak orgonaépítő vagy, hanem játszol is a hangszeren. Ez előny a szakmában?
– Az vezetett az orgonaépítéshez, hogy előtte kántorizáltam. Művészi szinten nem tudok rajta játszani, de egy szentmisén orgonálhatok, ami nagy segítség és nagy előny a hangolásban, az intonálásban, még az építésben is, mert van egy elképzelésem, hogy milyen hang, milyen sípsor hol tud jobban elhelyezkedni, melyik kell, hogy erősebb vagy halkabb legyen. Aki játszik rajta, az tudja, milyen hangot szeretne elérni, aki viszont nem, az a megadott hangolási módokhoz igazodik. A legtöbb orgonaépítő, akit ismerek, játszik billentyűs hangszeren, de olyat is tudok, aki nem.
Mi varázsol el ebben a mesterségben?
– A zentai Jézus Szíve-templom orgonájának beépítése is jó példa arra, hogy rengeteg feszültséggel járhat a munka. Vívódtam, hogy jó ötlet volt-e elvállalni, hiszen ez egy kész koncepció volt, amihez nehéz hozzányúlni, nehéz átalakítani. Kezdetben úgy éreztem, talán lehetetlen megalkotni, amit kérnek, de aztán belevágtam. Rengeteget dolgoztunk vele, sokat túlóráztunk, hogy beleférjünk a pályázatuk határidejébe. Mindent újra kellett gyártanunk, és nekem az ad elégtételt, amikor leülök a játszóasztalhoz, és kezdjük hangolni, kezdjük berakni a sípokat, azok kezdenek megszólalni, azon már lehet játszani. Ha jön egy művész, leül játszani, és elmondja, hogy olyan dolgokat képes előhívni, amiket korábban nem, akkor ez megint elégtétel. Maga az, hogy a hangszer megszólal, elégtétel, és ebben a szakmában ez teszi fel az i-re a pontot. Nem is tudnám magamat másban elképzelni, ezt a Jóisten belém kódolta, és a megfelelő embereket adta mellém az utamon. Mindenhol megvoltak azok a kulcsemberek, akik által én és később a cégünk eljutott erre a szintre, és ami a legfontosabb, örömömet lelem ebben a munkában.
Nagyon sokrétűnek tűnik ez a mesterség. Mi mindenhez kell értenie egy orgonaépítőnek, hogy jó szakember legyen?
– Amikor megálmodok egy hangszert, és elkezdek abban az orgonában gondolkodni, tudnom kell, hogy fog kinézni a megadott a térben. Megépül egy templom, egy koncertterem vagy bármilyen más helyiség, és abba kell beilleszteni a hangszert. Az első lépés a tervezés, amibe beletartozik a kinézet, a hangzásvilág, tudni kell, hogy a terem, a tér, milyen hangot bír el, utána elő kell készíteni a farészt, a sípoknak, a fémregisztereknek az ötvözetet, utána jön a mechanikai rész, vasakat kell hozzá gyártani, aztán jön a játszóasztal-kiképzés, ahol a billentyűsoroknál csontot is használunk, jó minőségű bőrt a teljes szélrendszer kialakításához, és még rengeteg dolog.
Mely munkáidra vagy a legbüszkébb?
– Nagyszebenben végeztünk egy nagyon szép restaurálást a főtéri nagytemplomban, azután Csíkszeredában egy Makovecz-tervezésű templom orgonájához a fémsípokat mi gyártottuk le, és nagy volt a kihívás, mert oda készítettük a legtöbb sípszámú homlokzatot. Büszke vagyok arra is, hogy Magyarországon Hajdúböszörményben az orgonához sikerült a legnagyobb sípot elkészítenünk, és még sorolhatnám.
Gondolsz arra is, hogy kinek adhatod majd át ezt a tudást?
– Négy gyermekem van. A kislányom tizenkét éves lesz, van egy kilenc-, egy hat- és egy kétéves fiam. A két kicsi még nem segít, de a lányom és a legnagyobb fiam vakációban már néhány gombóc fagyiért kifényez egy-egy sípsort. Amikor kész a sípsor, a végén még egy fényezőpasztával át kell törölni, és azt ők már nagyon ügyesen elvégzik. Szeretném, és boldog lennék, ha ezt továbbvinnék, de majd ők eldöntik.
