A zentai művelődési életet mozgató és összefogó Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatójaként tevékenykedik immár hatodik éve Hugyik Richárd. A Művelődési Házat, a Városi Múzeumot és a Városi Könyvtárat magában foglaló intézmény irányítása nagy felelősséggel jár, konkrét célok, elvek és nagy fokú elhivatottság kell hozzá. Interjúnkban Hugyik Richárdot szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz, és azt is szeretnénk bemutatni, vezetőként milyennek látja Zenta kulturális életét, hogyan igyekszik azt alakítani, formálni.
• Mindig is kötődtél a kultúrához, a művelődéshez, a történelemhez. Honnan ered ez az érdeklődés?
– Humán tudományi beállítottságú vagyok. Ezen elsősorban a szépirodalom olvasását értem, annak értelmezését. A szépirodalom értelmezésével kapcsolatos kihívások is érdekelnek, és ez már az általános iskolában is így volt, amelyet Adán végeztem. Rendszeresen jártam szavalóversenyekre, a magyar költészet klasszikus alkotásainak memorizálását most is fontosnak tartom. Ezt a tevékenységet a Zentai Gimnázium tanulójaként is folytattam. Az irodalom mellett a történelem volt még ilyen fontos tudományág, amely érdeklődéssel töltött el. A történelem esetében is sokszor a narrációs formák érdekeltek, tehát a történelmi események rendezettsége, a történet emberi viszonyai, a szereplői. Az életem egyik fontos időszaka a 90-es háborús évek. Édesanyám folyamatosan követte a politikát, így annak kommentálását, értelmezését napi szinten megéltem, és volt bennem egyfajta érdeklődés a világ összefüggései és a világpolitikai események iránt. 1996-ban kerültem a Zentai Gimnáziumba, és ott lehetőségem volt kitágítani az általános érdeklődésemet, számos irodalmi és történelmi vetélkedőn vettem részt. 2000 szeptemberében már Szegeden az Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója voltam, ami az útkeresés időszaka volt, és hamar kiderült számomra, hogy ez egy olyan terület, amellyel nem tudnék egész életemben foglalkozni. Szegedről rövidesen haza is költöztem, nem sokkal azután, hogy megindultak itthon a miloševići rendszer megbuktatására irányuló tüntetések. Fontos volt számomra az identitás kérdése, foglalkoztatott, hogy egy vajdasági magyar ember ebben a kaotikus viszonyban hová tartozónak tartja magát. Nem kell patetikus érzelmekre gondolni, ez alapmeghatározottság. Ami valószínűleg azért van, mert az ember beleszületik egy tájba, és ebbe beleszövődik az élete. Önmagamat és a helyemet az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom tanszékén találtam meg, ahol az érdeklődési körömnek megfelelő dolgokkal foglalkozhattam, ráadásul engem még a régi nagy generáció tanárai is tanítottak: Bányai János, Gerold László, Bosnyák István, Faragó Kornélia…
• Az egyetem elvégzése után rövid ideig a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben dolgoztál, majd 2013 óta a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója vagy. Viszonylag fiatalon „szakadt rád” egy ekkora intézmény irányítása, működtetése. Hogyan lehet összefogni ezt az rendszert?
– Nem voltam felkészülve a feladatra, ismeretlen mély vízbe kerültem, hiszen egy nagy művelődési központ irányítását kellett átvenni, sok mindent meg kellett oldani, kialakítani egy művelődéstörténeti koncepciót. Mindebbe beletartozik Zenta község művelődési életének irányítása, tervezése, stratégiájának a kialakítása és a napi operatív programok lebonyolítása. Az első két évben szinte napi tizenhat órában ezzel foglalkoztam. Az emberek mindebből csak a rendezvényeket látják, de ott a városi múzeum és a könyvtár, melyek közgyűjtemények, a művelődési háznak pedig klasszikus rendezvényházként kell működnie, amihez megvan a saját szakembergárdája, és rájuk támaszkodva hozzuk létre a rendezvényeinket. Kiemelkedően fontosak a nagy rendezvények, melyek Zentához kapcsolódnak, illetve Zenta város ünnepe, melynél az operatív feladatokat mi végezzük. Ezek lebonyolítása, a folyamatoknak a megtanulása rengeteg buktatóval járt, és ezen az úton saját hibáimból tanultam meg, hogyan lehet jobban, hatékonyabban végezni ezt a feladatot. A művelődési központ élén ez már a második ciklusom, és ez a tevékenység rengeteg kihívással jár, melyeknek igyekszem eleget tenni. Ehhez a munkához egyfajta vezetői szerep kell. Bármilyen művelődési ház vezetése menedzseri kompetenciákat igényel, rendkívül fontos a megfelelő kommunikáció, a dolgok természetéből adódóan konfliktushelyzetek teremtődnek, a művelődési központ szervezete eleve központosított, de az igények minden részlegben egyéniek. A központ előnye, hogy a kihívásokat, problémákat megfelelő erőforrásokkal meg lehet oldani, és olyan nagy rendezvényeket, mint a városnap, a magyar kultúra napja, a Hagyományaink Ünnepe, a Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny vagy a Szent István-napi ünnepség, amelyet a Kertek helyi közösségben a Zentai Gazdakörrel együtt tartunk, ilyen volumenű intézményekkel meg lehet valósítani.
Szerencsés, ha egy művelődési központnak egy művelődés iránt érdeklődő személy a vezetője, legyen az tanárember vagy bölcsészettudományi megközelítésű, mert van valamilyen affinitása arra, hogy mely színházi előadást, mely irodalmi estet, milyen képkiállítást lehetne megszervezni.
• A művelődési életben te mit tartasz fontosnak megjelenni? Mi kell, hogy tükröződjön egy község művelődési életében?
– Ez községi művelődési központ, tehát a magyar és a szerb nemzetiségű lakosságnak is a művelődési központja. A Stevan Sremac Szerb Művelődési Központtal nagyon jók a kapcsolataink, jól együttműködünk. Ha az embernek van egy sajátos világlátása, az meghatározza, milyen programokat preferál, és ezt megfelelően kell kezelni. Fontosnak tartom, hogy a kortárs magyarországi és vajdasági irodalom megjelenjen a zentai művelődési életben. Nagyon jó partnerünk a Forum Könyvkiadó Intézet, rendszeresen meghívjuk őket. Az idén Losoncz Alpár A hatalom(nélküliség) horizontja című könyvét mutattuk be, és Alpárral a fia, Losoncz Márk beszélgetett. Egy ilyen könyvbemutatóra nem valószínű, hogy nagy tömegben fognak eljönni az emberek, viszont fontos volt, hogy őt meghívtuk, mert húsz olyan személy jött el, akit kimondottan érdekelt a téma, és a bemutató után olyan beszélgetés alakult ki, amelynek a végén többletjelentés jött létre. Persze vannak olyan könyvbemutatók, amelyekre tömegesen jönnek el, ezeken főleg Zentához, zentai személyhez, eseményhez kapcsolódó kiadványt mutatnak be, és nagy az érdeklődés akkor is, amikor pedagógus személyiségek életútjukat bemutató könyvet adnak ki. Ilyen volt még abban az időben, amikor a VMMI-ben dolgoztam, a városháza dísztermében megtartott Tőke István-emlékest, melyen szinte telt ház volt.
A Művelődési Ház azért különleges, mert a Zentai Magyar Kamaraszínház jóvoltából rendszeresek a színházi előadások Zentán, tehát saját színházról is beszélhetünk, amely a Művelődési Ház keretében létezik, de tőlünk független és velünk egyenrangú intézmény. Törekszünk arra, hogy a Művelődési Házba anyagi lehetőségeinkhez mérten a lehető legtöbb előadást meghívjuk. Elsősorban a vajdasági magyar színházakra fókuszálunk, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatára és az Újvidéki Színházra, valamint a Kosztolányi Dezső Színházra. Ha anyagi lehetőségeink engedik, akkor igyekszünk magyarországi előadásokat is meghívni, és itt minőségi előadásokra is gondolok, ugyanakkor könnyedebb, a musical vagy operett műfajába sorolható előadásokat is hívunk, mert arra is van közönség.
• Mi hiányzik Zenta város művelődési életéből? Mivel lehetne még gazdagítani, és kell-e egyáltalán?
– Topolya, Magyarkanizsa és Zenta hasonló nagyságú települések, és mindhárom helyen megvannak ugyanazok az infrastrukturális intézmények, művelődési ház – amelyen a színházat kell érteni –, könyvtár, múzeum, galéria. Magyarkanizsán és Topolyán ezek az intézmények önálló életet élnek, Zentán ez másként valósul meg, de ugyanúgy megvan minden. Ezeket a településeket ilyen értelemben egyenrangúnak tartom, mert mindenhol szerteágazó rendezvények vannak. A nálunk létező forma előnyét abban látom, hogy a rendezvényeket jobban egymáshoz tudjuk illeszteni, mert egy kézben futnak össze a szálak.
Sok rendezvényünk van, ami jó dolog. Nagyon sok a civil kezdeményezés, annak ellenére, hogy egy hanyatló korszaknak fogjuk fel a világunkat. Amit javítani kellene, vagy ami még olyan utat mutat, hogy be kellene járni, az az, hogy rendszeressé kellene tenni valamilyen fesztiváljellegű rendezvényeket a falvakban, Felsőhegyen vagy Tornyoson. Jó példa erre a Kertek helyi közösség, ahol a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom sajátos centrumot alkot, maga köré gyűjti az ottani településmagot. Mi ott rendszeresen megtartjuk a Szent István-napi kenyérszentelő ünnepséget, melyet a Zentai Gazdakörrel együtt hoztunk létre. Ez spontánul alakult így, aztán rendszeressé tettük. Amikor befejezték a templomot, a városnapi ünnepség utolsó napját ott tartottuk, és nagyon jól sikerült. Ezek olyan lehetőségek, amelyekkel még élni kellene, és hangsúlyozom, hogy Felsőhegyen és Tornyoson még több mindent létrehozhatnánk. A művelődési szféra anyagi helyzete állandó kritika tárgyát képezi, és ha lenne több lehetőségünk, biztos, hogy jelentős színházi eseményeket tudnánk teremteni, de ez viszonylag egyensúlyban van Zentán a Teátrum Neked! című fesztivál révén, hiszen a Zentai Magyar Kamaraszínház olyan kortárs magyarországi előadásokat hív meg, amelyek a legmagasabb igényeket is kielégíthetik.
Ha lenne rá lehetőségünk, olyan reprezentatív kortárs képzőművészetnek a kiállítását lehetne megteremteni a képgalériában, amely felhívja a figyelmet. Egyébként a zentai Városi Múzeum munkatársai így is nagyon jó kiállításokat hoznak létre a saját múzeumi anyagunkból. Ezek azért fontosak, mert a helyi identitásokra, történetekre helyezik a hangsúlyt. Pejin Attilának ilyen volt az elmúlt évben a zentai hírlapok történetét bemutató kiállítása, és Szarka Mándity Krisztina is rendszeresen hoz létre a zentai múzeum anyagából képkiállítást.
A zentai művésztelepet tavaly egy IPA-projekt keretében tudtuk kibővíteni és teljessé tenni, ennek a csapásirányán haladnánk tovább, és vinnénk tovább a nagy rendezvényeinket, amelyeket folyamatosan újra kell gondolni, hogy ne szürküljenek meg, ne csontosodjanak meg, ne merevedjenek be, ezért ezek állandó kihívások.
Megpróbálunk racionális keretek között a szélsőségeket kerülve olyan rendezvénypalettát nyújtani, amiből lehet válogatni. A művelődési élet létrehozása, alakítása közösségteremtő erő kell, hogy legyen, de nem szabad elfelejteni, hogy a minőség is fontos. Olyan mércét kell alkalmazni, amely minőséget hoz. Hogy ezt ki határozza meg, az állandóan vita tárgyát kell, hogy képezze. A művelődési központ vezetőjének erre biztosan van ráhatása, és sokszor ez tükröződik vissza. Ugyanakkor, mivel kisvárosban élünk, az önfeledt szórakozást megengedő rendezvények megszervezésének is szerepet kell betöltenie.
• A Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatójának lenni nem egy munkahely betöltése, sokkal inkább hivatás. Te hogyan éled meg?
– Jelenlétet kér magának, és bizonyos fokú elhivatottságot, megszólítottságot követel meg. Nekem öröm, ha egy könyvbemutató jól sikerül, ha egy rendezvényt jól lebonyolítunk. Jó érzéssel gondolok arra, hogy az elmúlt öt évben Zentán járt Závada Pál, Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Tolnai Ottó, Végel László, Danyi Zoltán, Szörényi László, Romsics Ignác, Ungváry Krisztián. Ezek az örömteli pillanatoknak mozgatnak és visznek előre ebben az elhivatottságot kérő szerepkörben.
