A legkisebbek második otthona

Habár az összetartó, családközpontú értékrendet nagyobb lendülettel ápoló kistelepülések sokkal nyugodtabb és egészségesebb közeget tudnak teremteni egy kisgyermekes család számára, a városok által kínált intézményes lehetőségek nem adottak. A tények, valamint a statisztikák is egyelőre azt mutatják, hogy ebben a harccá élesedett helyzetben nem feltétlenül a falvak állnak nyerésre. A legtöbb kistelepülésen a munkaviszonyban álló anyukáknak nincs lehetősége napközi szolgáltatást igénybe venni – sőt sok városban sem –, és ahol a nagyszülőkre nem tudnak számítani, ott bizony nem kis kihívás vár a családokra. Ezt a hiányt igyekezett pótolni a pacséri református gyülekezet huszonhárom évvel ezelőtt, amikor is február 1-jén szinte a semmiből beindította a Csemete Játszóházat, vállalva az öt évnél fiatalabb gyermekek ellátását. A kezdeteknél nem kis értetlenségbe ütköztek többek részéről. Annál is inkább, mert egy úttörő kezdeményezést mindig nehéz elfogadtatni, különösen konzervatív közegben. Még nem volt ennyire kiélezett a fiatalok elvándorlási hajlandósága, de a nagyszülők többsége nem állt munkaviszonyban. Nem úgy, mint manapság. 
 

Szerencsére az idő a kezdeményezőket igazolta, hiszen a „Játszinak” több mint két évtizede töretlen a sikere. A kicsinyekkel a reggeli óráktól délig foglalkozik Holló Krisztina óvónő és a Tóth Anikó dada, aki a keresztényi értékek mentén igyekszik felkészíteni a gyerekeket az óvodai évekre, abban a reményben, hogy egyszer igaz, jó emberré váljanak – hangsúlyozta Csányi Erzsébet lelkésznő, akitől megtudtuk azt is, hogy idén tíz apróságot vettek a szárnyaik alá. 
– Tavaly tizenhat kisgyermekkel foglalkoztunk, idénre tízre csökkent a létszám. Ez sajnos híven tükrözi azt a tendenciát, hogy a falunkból pont az az ifjú korosztály költözött el nagy számban az elmúlt évben, akik családalapítás, gyermekvállalás előtt álltak, és ez az iskolánk diáklétszámán is egyre inkább megmutatkozik. Annak idején, amikor indítottuk a játszóházat, azzal a céllal tettük, hogy segítsük a fiataljainkat, a kisgyermekes szülőket, hiszen Pacséron csak az állami óvoda fogadta a gyerekeket ötéves kortól, nem volt bölcsőde helyben. Emellett szerettük volna azt is, hogy bevonjuk a fiatal családokat a gyülekezeti életbe, hogy érezzék, hogy nem csak az időseknek van helyük ebben a közösségben, és hogy figyelünk rájuk – kezdte a beszélgetést a pacséri játszóházat fenntartó közösség lelkésze.
– Amellett, hogy a játszóházunk igyekszik a gyermekek tudását megalapozni, az óvodai foglalkozásokhoz felzárkóztatni, és magához az élethez is, természetesen bevonjuk a keresztény tanításokat, értékrendet, irányelveket is. A színek, a formák megtanulása mellett a gyerekek a közösségben való lét irányelveiről, a szeretetet fontosságáról kiemelten hallhatnak. Műsoros előadással készítjük fel őket a nagyobb ünnepekre, a karácsonyra, a nők napjára, az év végére, ez pedig az állami oktatási intézményekből már egyre inkább kikopik. A nők napja például nem kifejezetten egyházi ünnep, de a közösségünk generációkra visszamenően megünnepelte kis versikével, apró figyelmességgel, tehát mondhatni őrizzük a helyi hagyományokat. Ezek az élmények azért fontosak, mert a gyerekek a fellépések alkalmával a figyelem középpontjába kerülnek, bemutathatják az anyukáknak, nagymamáknak, hogy milyen sokat fejlődtek és tanultak a játszóházban. Valódi, örömteli tapasztalás mindenkinek – tette hozzá mosolyogva a lelkésznő, majd visszaemlékezett a kezdetekre: huszonhárom éve a Testvériség-egység utcában egy szinte üres házban, egy asztallal, két székkel és szekrénnyel, a helyi közösségtől kapott szőnyeggel, ajándék játékokkal kezdték meg a működésüket.
 

– Felmértem a helyzetet a falubeli kisgyermekes családokban, és kiderült, hogy igény van a játszóházra. Ezt bizonyította, hogy első évben tizenhét gyermekkel indultunk. Motivált munkatársaimmal folyamatosan figyeltük a ránk vonatkozó pályázatokat, igyekeztünk a nyugati testvérgyülekezeteinkhez fordulni támogatásért. Németországi kapcsolatainknak köszönhetően kaptunk ötletet például a belső galériához, amely gyakorlatilag megnöveli az óvoda belterét, a lenti részében pedig szundizhatnak a gyerekek a plüssjátékok mellett. Később udvari játszótérrel bővültünk. Majd a nyári táborozási lehetőségeinket is kibővítettük az ovis korosztályra, hogy a pici gyerekek számára is legyen táborozási lehetőség. Akkor a hátsó, már romos nyári konyhából, fészerből alakítottuk ki a nyári tanteremet. Néhány évvel ezelőtt sikerült az épületünket szinte teljes mértékben felújítani. Ekkor új hőszigetelést kaptak a külső falak, új nyílászárókat építhettünk be Magyarország kormányának a támogatásával. Erre azért is volt nagy szükség, mert a vékony téglafalak nem tudták telente megőrizni a kívánt meleget a szobákban, szinte hiába fűtöttünk – emlékezett vissza Csányi Erzsébet, aki kiemelte, hogy különös hálával tartoznak az anyaországnak, amely ma is biztosítja a Csemete Játszóház zavartalan, folyamatos működését.
– Volt időszak, amikor annyira bizonytalan volt a működésünk anyagi háttere, hogy fél évre előre nem is mertünk tervezni. Jó néhány évig csak tiszteletdíjat kapott a dada és az óvónő is. Mára szerencsére, úgy tűnik, ez rendeződött – mesélte a lelkésznő, majd kiemelte, hogy hatalmas lépés volt számukra az az időszak, amikor néhány évvel ezelőtt a magyar kormány arra buzdította a határon túli közösségeket, hogy merjenek nagyot álmodni. Pacséron egy mozgáskészség-fejlesztő terem megépítését tűzték ki célul, és az elképzelést a tettek követték, majd a megvalósítás. 
– Végiggondoltuk, hogy mi az, ami még nincs a faluban, és ami még tartalmassá, hatékonnyá tudná tenni a játszóházi foglalkozást. A mozgáskészség-fejlesztő terem 2020-ban készült el, az alapjaitól kezdve a játszóház telkének hátsó részén. Nagy örömünkre szolgál, hogy Vínai-Miklós Emese tornatanárnő heti rendszerességgel tart a gyerekeknek szakszerű foglalkozásokat. Köztudottan a Csemete Játszóház korosztályához tartozó gyermekeknek igen nagy a mozgásigényük, amit immár mi is ki tudunk használni mint fejlesztési lehetőség. Ilyenkor nagy örömmel veszik elő a támogatásból megvásárolt eszközöket, a szivacsokat, a nagy labdát, játékosan elsajátítva a jobb-bal fogalmát, fejlesztve az egyensúlyérzéket – hallhattuk, majd az iránt érdeklődtünk, hogy milyen kapaszkodók mentén foglalkoznak a gyerekekkel.
– Egy szerbiai állami napközis terv és a magyarországi református egyház tanintézményeiben alkalmazott tanterv ötvözete mentén zajlik a Csemete Játszóházban a foglalkozás. Minden hétfőn megyek a gyerekeknek hittanórát tartani, és az éppen hallott történetnek az aktuális témája adja a heti foglalkozás alapját. Mondjuk, ha a teremtés történetéről tanulunk, akkor tanulnak a gyerekek a háziállatokról, a vadállatokról. Vagy Ádám-Éva teremtésénél vesszük át az érzékszerveket is. Tehát komplex módon a keresztény értékű témára építjük fel az oktató-nevelő foglalkozásokat – tette hozzá a lelkésznő, aki azt is elmondta, hogy idén nyáron immár 25. alkalommal szervezik meg a gyülekezet nyári gyermektáborát Éld át! címmel, ahova az ovis korosztályt is várják majd július első hetében.