Az előző cikkeinkben igyekeztünk ötleteket adni ahhoz, hogyan lehet a gyermekek lelkesedését, kíváncsiságát kiaknázva minél eredményesebben kialakítani, illetve lehetőség szerint elmélyíteni a természettudományok iránti érdeklődésüket, legyen szó akár az iskolában megvalósuló tanórai, illetve tanórán kívüli tevékenységről, akár a megszokott környezetből kilépve, egy-egy újszerű helyszínen megszervezett aktivitásról. Ezúttal egy több szempontból is különlegesnek tekinthető kémiatáborról ejtünk szót, amely a maga nemében egyedi kezdeményezésként indult, ám tizenhárom év elmúltával már hagyományosnak nevezhető, és az elmúlt évek során igen nagy népszerűségre tett szert mind a részt vevő diákok, mind a részt vevő tanárok körében.
Október első hétvégéjén tartották meg a XIII. Kárpát-medencei Kémiatábort a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban, a megszokottól eltérően, valamivel szűkebb körben, kevesebb résztvevővel, a járványügyi intézkedések betartásával. A tábor szervezője, megálmodója, Szórád Endre, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium kémiatanára azzal a céllal hívta életre a kémiatábort, hogy mind a kémia és a természettudományok iránt érdeklődő diákoknak, mind az őket kísérő tanároknak lehetőséget nyújtson arra, hogy új élményeket gyűjtsenek, illetve tapasztalatokat cseréljenek, bővítsék tudásukat, vagyis olyan impulzusok érjék őket, amelyek segíthetnek nekik a kémia és a természettudományok iránti érdeklődés fenntartásában. Ezek a tudományterületek igen rohamosan fejlődnek, aminek köszönhetően a tudósok szinte nap mint nap olyan új felfedezéseket tesznek, amelyek akár az egész életünket is megváltoztathatják, ezért kétségtelen, hogy a rendszerbeli sajátosságok miatt az új ismeretek egyáltalán nem vagy csak érintőlegesen kerülhetnek be a tanórákon megszerezhető ismeretanyagba, hiszen a tanterv vajmi kevés teret hagy a pedagógusok számára arra, hogy szabadon alakíthassák azokat az ismereteket, amelyeket meg szeretnének ismertetni a diákokkal. A kémiatábor egyebek mellett éppen az ilyen jellegű ismereteknek az elsajátítására is kiváló lehetőséget kínál, akárcsak azoknak az értékeknek a megismerésére és szélesebb körben való népszerűsítésére, vagy ha úgy tetszik, újrafelfedezésére is, amelyek meghatározóak az adott tudományterület, jelen esetben elsősorban a kémia fejlődéstörténete szempontjából. A rendezvény programja ugyanis minden évben egy-egy jeles évfordulóhoz vagy tudóshoz kapcsolódik, ezúttal azonban a szervezők szakítottak a témakör ilyen módon történő meghatározásához kötődő hagyománnyal, és ezáltal némiképp szélesebb skálát, színesebb palettát biztosítottak az előadóknak, akik minden kétséget kizáróan éltek is ezzel a lehetőséggel, hiszen olyan sokszínű és szerteágazó témaválasztás jellemezte az előadásaikat, amely még azok számára is számtalan izgalmas pillanatot kínált volna, akik nem különösebben érdeklődnek a kémia tudományának ismeretei iránt. De hát egy kémiatáborban szerencsére nem ez a helyzet, ott azért a résztvevők zöme igenis elkötelezett az ilyen jellegű ismereteinek bővítése iránt, éppen ezért nekik még inkább élvezetes volt az a fajta színes kavalkád, amit az idei rendezvény nyújtani tudott számukra.
A táborlakók az előadások meghallgatása és a kísérletek során szerzett tapasztalatok alapján mindennek tükrében maguk is megállapíthatták, hogy az idei kémiatábor mottóját, miszerint: „…a kémia tág lehetőségeket kínál arra, hogy összekapcsoljuk a gyermeki kíváncsiság kielégítését, a természettudományos érdeklődés táplálását és az új értékteremtési folyamatot”, egyetlen pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, ahogyan azt a szervezők sem tették meg, éppen ellenkezőleg, maradéktalanul igyekeztek megfelelni neki, amely törekvésük sikerességét mi sem bizonyította jobban a részt vevő diákok csillogó szemeinél.
Szórád tanár úr bevallása szerint a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy maga köré gyűjtse az általa oktatott tantárgy iránt érdeklődő diákokat, így már a Kárpát-medencei Kémiatábor életre hívását megelőzően elindított egy kezdeményezést a felsőhegyi diákokkal, akikkel akkor a Vegyibuli nevet adták az általuk megálmodott programnak. 2007-ben kezdett dolgozni a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban, ahol szintén igen nagy igény mutatkozott a diákok körében egy olyan program iránt, amely a kémiai ismeretek bővítését irányozta elő. A matematikai tagozaton szinte mindenki kedvelte a természettudományokat, a visszajelzések alapján szabadidejükben is szívesen foglalkoztak volna a kémiával annak érdekében, hogy olyan tudásra is szert tehessenek, amelynek a megszerzésére a tanórai keretek nem kínálnak lehetőséget. Így született meg a tábor ötlete, amelyet 2009-ben indítottak útjára. Mindeközben a szolnoki Curie Alapítvánnyal is kiváló együttműködést alakítottak ki, az alapítvány kuratóriumának elnökével való beszélgetés során felmerült annak a lehetősége is, hogy a táborban jutalomként részt vegyenek azok a versenyzők, akik az előző évben az országos versenyen első, illetve második helyezést értek el. Így öt évfolyamról két-két diák és kísérőtanáraik, Magyarország különböző részeiről is csatlakoztak a programhoz. Mivel a Curie Alapítványnak Sepsiszentgyörgyön is van területi központja, a vajdasági és a magyarországi diákok mellett az erdélyi fiatalok is bekapcsolódtak a tábor munkájába. Az első ilyen rendezvényen összesen 58 személy vett részt, köztük diákok, tanárok és előadók. Igen, előadók. Ugyanis a kémia nem csak gyújtogató tudomány. A gyógyszerkémia, a biokémia, a petrolkémia, az orvosi kémia, a vegyipar nélkül a mindennapjaink sem képzelhetők el. Így a kísérleteket bemutató szakemberek mellett neves hazai és külföldi egyetemi előadók, valamint az ipar különféle ágazataiban tevékenykedő szakemberek fogadták el a szervezők meghívását, és tartottak színvonalasabbnál színvonalasabb előadásokat.
Ez az elhatározás és ez a lendület azóta is kitart. Ahogyan a korábbi években, úgy az idén is neves előadók, egyetemi tanárok tartottak előadásokat, akik közül többen visszatérő vendégnek számítanak. Külön kiemelhetjük itt dr. Róka András tanár urat, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének docensét, akinek előadásai töretlen népszerűségnek örvendenek a diákok és a tanárok körében egyaránt, ami persze nem is meglepő, hiszen a tanár úr óriási tudásával, valamint közvetlen, humoros stílusával a hallgatósága minden tagját magával ragadja, függetlenül attól, hogy diákról, tanárról vagy bárki másról van-e szó.
Mi, pedagógusok valószínűleg valamennyien egyetértünk abban, hogy az egyik legnagyobb örömet az jelenti számunkra, amikor azt látjuk, hogy a diákjaink nyitottak mindarra, amit közvetíteni kívánunk feléjük, illetve az, amikor az egyik pillanatról a másikra a legváratlanabb ötletekkel állnak elő. A természettudományok, ezen belül a kémia oktatásánál ugyanis napjainkban talán még fontosabb, mint amennyire korábban bármikor volt, az, hogy miként tudjuk eljuttatni a diákjainkhoz azokat az impulzusokat, amelyek egyfajta szemléletváltást idéznek elő náluk, hozzájárulva egy olyan újfajta látásmód kialakulásához, amely lehetővé teszi, hogy az addigiaktól eltérően tudjunk rávilágítani számukra a mindennapokban, illetve az emberi életben megjelenő kémiai folyamatokra.
Egyebek mellett ezért tekinthető rendkívül fontosnak ez a kémiatábor nekünk, tanároknak is, valamint az ott részt vevő diákoknak is, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy a rendezvény végén újra megfogalmazódik bennük annak a vágya, hogy szeretnének ismételten részeseivé válni az ott megszerzett, illetve megszerezhető élményeknek. Mindennek tükrében pedig talán joggal reménykedhetünk abban, hogy ők már megértik azt az üzenetet, amit John Gribbin megfogalmazott, és amit mi is közvetíteni szeretnénk az újabb generációk felé: „Számomra a természettudományok fő célja az ember univerzumban elfoglalt helyének vizsgálata, amely a legparányibb szubatomi részecskétől az univerzum legnagyobb léptékű szerkezetéig tart. Nem elszigetelten létezünk. A természettudományok az emberi kulturális tevékenység fontos részét képezik, nem csupán az igazság utáni tárgyilagos, szenvedély nélküli kutatást jelentik. A legfontosabb kérdés, hogy honnan jön s merre tart az ember. És ez a valaha született legizgalmasabb történet.”