Aki valamilyen módon kapcsolatban van a tanüggyel, legyen szó pedagógusról, gyermekről, szülőről, nagyszülőről, és még hosszan sorolhatnám az érintetteket, nem kerülheti el a téli szünidővel járó örökös kérdést, hogy milyen is kell, hogy legyen ez az időszak. Strukturált, tevékeny időtöltés, vagy éppen teljesen szabad, lustulós, amikor a gyerek életkorától függetlenül azt csinál, amit akar. Ilyenkor általában minden családban lazulnak a szabályok, a szülők engedékenyebbek, több képernyőzést engedélyeznek, mint iskolaidőben.
Ebben a kérdésben is, mint mindig és mindenben, az arany középút lenne a legjobb megoldás.
A téli szünidő szépségéhez tartozik az a tény is, hogy ünnepekkel van teletűzdelve. Nyugodtan mondhatom, hogy mi igencsak szerencsés csillag alatt születtünk, hisz két karácsonyt és két újévet is köszönthetünk egy-két hét leforgása alatt. Az viszont elrontja egy kissé a szünidő varázsát, hogy a klímaváltozás miatt nem élvezhetjük az igazi fehér, hóbundás telet és a vele járó szánkózást, hógolyózást, hócsúszdakészítést és az ezen való lecsúszást, fenéken vagy szánkón. Emlékszem, milyen nagy élvezet volt, amikor a hófödte utcákon húzott végig bennünket a nővéremmel az édesapánk.
Ha megkérdezzük a gyerekeket, hogy mivel töltik a szünidőt, kevesebben vannak azok, akik szüleikkel síelni vagy telelni mennek a hegyekbe hazánkban vagy külföldön. Inkább bent töltik idejük nagyobb részét, sokáig alszanak délelőtt, és esténként késő éjszakába nyúlóan ülnek a számítógép vagy a tévé képernyője előtt. Szerencsére vannak kicsik és nagyobbak is, akik valamelyik téli tematikus táborban töltenek egy-egy tartalmas hetet, népzenével, tánccal, környezetvédelemmel, informatikával, képzőművészettel stb. foglalkozva. Újabb szórakozási lehetőség egy-egy település önkormányzatának jóvoltából a helyi jégpálya, ahol a kicsik és nagyok is korcsolyázhatnak saját vagy bérelt korcsolyával. Nem kell valamelyik nagyvárosba utazni ahhoz, hogy jégre léphessenek. Mindannyian tudjuk, hogy nem a legjobb, amikor a gyerekek teljesen felügyelet nélkül maradnak otthon, mert a szülők a munkájuk miatt nem vehetnek ki elegendő szabadnapot, hogy felügyeljék a gyerekeiket. Ilyenkor jó, ha van nagyszülő, rokon, jó barát vagy barátnő, akivel össze lehet fogni, programot szervezni közösen, biztosítva a felügyeletet és szórakozást is a gyerekeknek. A téli szünet „nagy kérdése” az is, hogy tanuljon-e a gyerek a téli szünidőben, célszerű-e a házi feladat. Vannak, akik azt vallják, hogy nem szabad adni házi feladatot, nem szabad a gyereknek tanulnia, gyakorolnia. Viszont vannak a pedagógusok között olyanok is, akik annak a hívei, hogy valamennyit azért ilyenkor is „tanulni”, gyakorolni kell. Véleményem szerint, már ami a szünet alatti „tanulást” illeti, hacsak lehet, ki kell hagyni a napi programokból, de attól függetlenül olvasni és írni, sőt számolni is lehet, kell és fontos is. Ez különösen az elsősökre vonatkozik, akiknél a kb. három hét „lustulás” után újra kell kezdeni a betűtanítást. Számos, játékos feladat adható a szünet alatt is. Pl. írhatnak, rajzolhatnak naplót a téli szünet alatt, amikor mindennap a számukra legnagyobb élményt örökíthetik meg írásban vagy rajzban. Adhatóak szórakoztató feladatlapok, fejtörők, keresztrejtvények, szudoku stb. Kezükbe vehetik a Mézeskalácsot, a Jó Pajtást, más, pl. Magyarországon megjelenő gyermek- vagy ifjúsági lapot, a szerb nyelvű lapok is hasznosak pl. a Politikin zabavnik, sőt még a képregények is számításba jöhetnek ilyenkor.
És ami mindennél fontosabb, az a család együtt töltött ideje, úgy a szabadban a friss levegőn, mint a négy fal között. A család legyen minél többet együtt, amikor azt tehetik, amire a rohanós mindennapok során nincs mód. Beszélgessenek, sétáljanak, korcsolyázzanak, dolgozzanak, főzzenek, seperjenek, tisztítsák a ház előtt a havat és a jeget együtt, ha ezt kell. Kirándulhatnak is együtt, mint ahogyan azt az egyik ismerős család tette, amikor Belgrádba utazva bejárták a magyar vonatkozású történelmi helyeket. Ott vannak a társas- vagy kártyajátékok is, amit a család minden tagja kortól függetlenül játszhat, miközben készségeket is fejlesztenek, és számos, az életben igen fontos készséget és tulajdonságot gyakorolnak, mint az, hogyan kell türelmesnek lenni, együttműködni, milyen a sportszerű viselkedés, és közben a felgyülemlett stressz is feloldódik. Ha egy érdekes puzzle kirakásába kezd közösen a család, ekkor is bizonyos fontos képességek fejlődnek minden játékosnál, egyebek között a figyelem, a vizuális észlelés, a kézügyesség, a finommotorika, a kitartás, a logikai gondolkodás, a térlátás, és amire sokszor nagy szükség van, a monotóniatűrés.
A szülő készíthet saját „családi házi feladatot” a gyermekeinek, vagy éppen összeállíthatják közösen a mostanában igen divatos „bakancslistát”. Ebben az esetben téli szünidei bakancslistát, ahova vicces és kevésbé vicces dolgok is felkerülhetnek. Pl. egy ilyen téli szünidei házifeladat-listában a következők olvashatóak: Aludj annyit, amennyi jólesik! Kóstolj meg minél több ételt! Segíts süteményt sütni! Hallgass kellemes zenét, táncolj, énekelj! Nézz végig pár hosszabb mesét! Olvass mesét a családoddal! Társasozz a családoddal! Levegőzz, amennyit lehet! Rakd rendbe a saját holmidat, és próbáld meg megtartani a rendet! Légy kedves és türelmes mindenkivel! Hallgasd végig a többieket, gondold át, mit mondtak neked! Becsülj meg mindent, amit kaptál! A jó szót, ölelést is! Ne nyafogj, ne követelőzz, csak jókedvedben kiabálj!
Egy érdekes bakancslistában a következők is megtalálhatóak: „Készítsetek év végi interjút – kérdezd meg a gyermekedet, mi a kedvenc játéka, könyve, filmje, étele, tantárgya, állata, ki a legjobb barátja, mi szeretne lenni, ha nagy lesz; építsetek kártyavárat; menjetek bowlingozni; készítsetek valami NAGY-ot – pl. fessetek kézzel, szivaccsal, vagy fessetek az ablaküvegre; készítsetek családfát; készítsetek puzzle-t müzlisdobozból vagy bármilyen más képből vagy fényképből; bújócskázzatok…”
Bármiről is legyen szó, bakancslistáról vagy „családi házi feladatról”, ne feledjék, hogy a tartalmasan, idegesség és vita nélkül együtt eltöltött idő a legértékesebb és legmaradandóbb élmény a gyerekeknek és a felnőtteknek is egyaránt.
