13.
Mi lësz, ha nem lësz, aki a krumplit mëgkapálja?
Két levélírás közben jól bepálinkázott, s egyre furcsábbakat fogalmazott az ördög. Olykor megállt forgásában az esze kereke, s ha elfáradt, csak lehunyta a szemét, máris szunyókált. Ilyenkor elcsendesült a kocsma népe, suttogtak: „Halkan, elaludt bíró uram…” Néha meg: „Álmodik a nyomorultja!” Később leharapták a szó végét, azt mondják, Bukovinában kurtították le a mondást: „Álmodik a nyomor…” De erre már alig emlékezhet bárki is.
Na, „Bukovina, édes hazám”! Amikor a négyezer telepes végre az Al-Duna öblözeteibe, kanyarulataiba zúdult, hamar ráébredett, hogy a kesergőik mennyire igazak! De az otthon maradottak helyzete sem lett könnyebb. Egyrészt az eladósodások miatt, másrészt, mert több lett ugyan a megművelendő föld, de most meg alig volt, aki rendesen megművelje azokat: hiányzott sok családoknál a munkaerő. De még a katonai behívókkal is nehezítették a szegények sorsát, mert a besorozásokkal csak a fiatal, életerős fiatal férfiakat vonták ki a munkából. Azt is mondták: „A rëgruta mán nem embër…”
Egyszer 1889-ben az ifjabb Baka András hosszas könyörgésére bíró uramnak, azaz magának az ördögnek kellett kitalálnia, emberünk hogyan szabaduljon meg a sorkatonai szolgálattól. Végül ezt a furcsa kérelmet fabrikálta össze:
Kérelem a Magyar Királyi Hadügyminisztérium sorkatonaságot intéző hivatala részére
Tisztëlt hadügyminisztër úr!
Kérelmemet a lehetetlen családi állapotom miatt szükségből intézëm magukhoz, én, éfijabb Baka Andarás, rëgrutának szánt andrásfalvi lakos, Bukovina koronatartományból.
Engedjék mëg elmagyaráznom ínségës helyzetëmët, s mi miatt a katonáskodásból a këgyës felmentésëmet kérëm. Szorult helyzetëmből szabadulni nem tudok, igëncsak ësszezagyválódtak a családi dógaim. Melyek mëgértésivel, instálom, ha mastan mëgkémélnének a katonai szólgálattól. Amikor hazaszalattam a móduvázásból, hogy a családomot mëglátogassam, éngëm mán mëgént sorkatonai béhívó várt. De mast esz nekëm sehogy se lënne jó. De eszt a levelemből magik bisztosz mëg tetszenek érteni. Këgyeskëdnének éngem fëlmënteni a katonai szólgálat alól. Me’ hogy családos embërnek s családfenntartónak, mára igën nehez gondjaim lëttek. Mik mastanra mán agyonnyomnak, s mik miatt se szuszogni, se aludni nem bírok mán. S nálunk azt mondik, mi lësz, ha nem lësz, ki a krumplit mëgkapálja?
Igën tisztëlt hadügyminisztër úr!
Én, éfijabb Baka Andarás, a halasztott béhívót mast kaptam mëg, me në ősszel, hogy mëgnősültem. Hëjzám való fijatalabb lëányzót nem leltem, ezért elvëttem egy takaros 44 éves özvegyasszonyt, aki mëgteccëtt nekëm. S ki hozott magával a vagyonkához még ëgy fél fácsa fődet ës. Ennek igëncsak örvendëztünk. Csakhogy a feleségëm magával hozta a lëánnyát ës. Aki azonban nem sokkal a nősülésem után feleségül mënt az özvegy édësapámhoz, idősb Baka Andaráshoz. Így esëtt, hogy édësapám, Baka Andarás lëtt mastan az én vejem ës, me hiszen hogy feleségül vëtte a feleségëm lëányát. Eszërint a feleségëm lëánya most nekëm, ifiabbik Baka Andarásnak, a lëányom s ëgyben a mostohaanyám.
S a helyzet mostanra követkëzőképp alakult:
Nemrég apa lëttem. Mátéka fijam a feleségëm lëányának, vagyës apám feleségének így a féltestvére ës lëtt. Amitől az apám (vagyës ha másképp nëzzük, a vejem) a gyermëkëmnek, aki az ő unokája, most ëgyben a nagybácsija! De ez még haggyán: csakhogy a tulajdon kisfiam másképpre fordítva az unokaëcsém ës lëtt, me ugyëbár ő az apám feleséginek a testvére jës.
S bonyolódik még tovább:
Az apám (vagyës a mostani vejem) felesége, ugyanakkor az én feleségëm lëánya ës nemrég szült ëgy fiugyermëkët. Aki viszont édësapám fia s így ëgyben az ëcsém. Viszont ha mëggondolom a dógot, az unokám ës, ha mán az apám fia, másrészt mëg a feleségëm lëányának a gyermëke!
Mast mëgszusszannom kéne, hogy ësszeszëggyem magamot…
Hogy szavam ne felejtsem, tehát az ëcsém ëgyúttal az unokám ës, mivelhogy az én édësapám az ő apja ës. De mivel apám feleséginek a mostohaapja ës vagyok, akkor az apám gyermëke a saját unokám ës… S ha mëg másféleképp nëzzük, akkor mëg a saját öregapám ës magam vagyok…
Mast, mindezëk a dolgok miatt kérëm magikot tisztëletvel, hogy éngëm a katonaság alól fëlmënteni sziveskëdjenek. Me nekëm ezën családi okok miatt borzasztóan fáj a fejem mindég…
De ha leírtakot nem vënnék nyomós oknak, tovább mandanám:
A feleségëmvel való viszonyunk mastanra mëgromlott. Ő válni akar, me az apósom (azaz édësapám s ëgyben a vejem, aki ëgyben a feleségëm mostohafia s az unokájának mëg öregapja) és ő örökösödési kérdésëkben nagyon ësszevesztek.
Nem tudtanak mëgëggyezni abban, hogy az istensegítsi határban lévő fél fácsa föld (kit ő hozományként magával hozott) kinek a tulajdonába kerüljön. Hogy mü használjuk-ë, vagy apámék, azaz a vejemék. Me a feleségëm lëánya a fél fácsát magiknak gondolta. S mastanra kiderült az ës, hogy a feleségëm lëánya (azaz ángyom, apám felesége, aki ëgyúttal az én mostohalëányom, ëgyébiránt édesanyja az ëcsémnek, aki a nagybácsim és az unokaöcsém ës) kijelëntëtte, hogy bizony ő ës mëggondolta magát. S hogy ő ës elválni szeretne édësapámtól, idősb Baka Andrástól, aki, mint tuggyák, ëggyútval a vejem…
De mastan mán nem ës szaporítanám tovább a szót…
Tisztëlt hadügyminisztër úr!
Esedëzve kérëm, haggyanak ingëm mëg otthon, hadd rendëzzem el a családi ügyeimët. S ha lehetségës, szabadítsanak fël a katonai szolgálat alól. Me hogy nem lënne igazságos, hogy éngëm, a tisztës apát, fiút, nagybácsit, unokaöccset és unokát, ëgyszërre soroljanak bé katonának. Me a család akkor kënyérkereső nélkül maradna. Bíró úr, kinek levelemët most fëldiktálám, utánanézëtt vót: törvény írja elé, miszërint ëgyszërre több kënyérkeresőt ëgy családból nem lëhet bésorozni… Ezétt kérëm a szives mëgértésüköt, s a kilátástalan helyzetünkre való tekintetvel, a katonáskodás alól münköt fëlmënteni sziveskëdjënek.
Maradok mély tisztëletvel
Ifjabb Baka András, kënyérkereső apa, fiú, testvér, nagybácsi, unoka és nagyapa
…
A Magyar Királyi Hadügyminisztérium felmentő nyilatkozatát hamar meghozta:
Baka András andrásfalvi regruta személy a következő okok miatt azonnali hatállyal mentesül a katonai szolgálat alól: jelen állapotát többszörösen megosztott tudata, egyéb mentális zavarok és önveszélyes, valamint másokra is veszélyes mentális instabilitás, valamint bonyolult rendezhetetlen családi viszony jellemzi, melynek megoldási lehetőségei a hadsereg idegorvosainak szellemi határait feszegetik, s jelen pillanatban a megoldóképességeit meghaladják. Ifjabb Baka András regrutát ezennel felmentjük a katonai szolgálat alól. A későbbiek során sem revideálható a mozgósítása.
Isten óvja (tőle) a hadsereget s királyunkat!
