Olyan időket élünk, amikor nagyon sok ember hagyja el otthonát ilyen-olyan okok miatt, és ez nemcsak az új nyelvkörnyezethez és kultúrához való alkalmazkodást igényli, hanem olyan új készségek megszerzését is, amelyekkel korábban esetleg nem rendelkeztek. De ha nem is költözködünk másik földrészre, a különböző munkahelyek olyan tudást várnak el tőlünk, amelyre nem vagyunk felkészülve, vagy nincs összhangban azzal, amit évekig tanultunk. Az eredményes beilleszkedéshez teljesen új területeken kell feltalálnunk magunkat, legyen az a technológia, a nyelv vagy esetleg más, eddig számunkra ismeretlen készség.
Sokszor volt már szó arról, hogy az iskolában megszerzett tudásnak akkor van haszna, ha általa a személy motiválttá és alkalmassá válik újabb tudás megszerzésére, a tudása szükség szerinti alakítására. Ez alkalmazkodást jelent a körülöttünk lévő világ kihívásaihoz, ami által az egyéni elégedettség és sikerélmény érzése további tudás megszerzését teszi lehetővé. A tanulás alapja a motiváció, amely csak úgy tartható hosszú távon életben, ha a tanulásnak nemcsak a célja, hanem a folyamata is lelkesedéssel tölt el bennünket. Ne csak arra gondoljunk, hogy egy izgalmas kísérletezéssel kitöltött kémiaóra a vegytan olyan rejtelmeibe kalauzolja el a diákokat, ami egy frontális, száraz tanórán elképzelhetetlen. Felnőttként is jóleshet néha új hobbiba belefogni, amely nem csak opcionális bevételforrás: amíg feltöltődünk a kezünk által létrejött dísztárgy kidolgozása során, kapcsolatokat építünk és alakítunk ki, új tudást is szerzünk általa. A sikerélmény hatással lehet életünk más területeire is.
A hatékony iskolarendszer megmutatja a felnövekvő generációnak azt, hogy képesek újabb és újabb képességterületeken sikereket elérni, és nem öli meg a belülről fakadó motivációt és az egyéniséget. Persze, így nehezebb a tanulókat összehasonlítani, és az osztályzási rendszer gyökereiben rendül meg. Az eredménye viszont olyan tanulásra kész felnőttek, akik számára nem jelent akadályt szükség esetén akár a gyökeres pályamódosítás.
Fontos, hogy kialakuljon és megmaradjon a gyerekekben az igény arra, hogy bármikor életük során újabb tudásra tegyenek szert, így a modern pedagógiai szemlélet a lexikális tudás helyett a kompetenciafejlesztést helyezi az iskoláztatás központi céljai közé. A kompetenciaalapú oktatási rendszerek azt szeretnék elérni, hogy a tanulók a mindennapi életben hasznosítható tudást szerezzenek. Az ismeretek elsajátításának jelentőségét természetesen nem vitatják, és nem is mondanak le az ismeretek elsajátításáról, csak nem az ismeretelsajátítás lesz a cél, hanem a kompetenciafejlesztés az ismeretek elsajátításán (és egyéb módszereken) keresztül. Az ismeretelsajátítás csak egy a lehetőségek közül, amely során a kompetenciákat fejleszthetjük.
Az élethosszig tartó tanulás sikerességét gyerekkorban alapozzuk meg. A tanulásban magát sikeresnek és eredményesnek érző gyerekben az erősödik meg, hogy képes alkalmazkodni a külvilág kihívásaihoz. Az iskolarendszerben azonban elég kevés az a tanuló, aki valóban sikeresnek érezheti magát; ők azok a szerencsések, akik éppen olyan képességprofillal rendelkeznek, amelyet az iskola értékel. De sok más tehetséges, kivételes diák is szaladgál az intézmény falai között, akik olyan képességprofillal rendelkeznek, amely nem kompetens az iskolai elvárásokkal, holott számukra is biztosítanunk kellene az élethosszig tartó tanulásra való motiváció kialakulását.
A rugalmas pedagógiai gondolkodás segítheti a mai társadalmat, hogy a jövő generációi számára magától értetődő legyen az élethosszig tartó tanulás eszméje.
Nyitókép: Illusztráció
