A szlovákiai, zólyombrézói Sport nevű klubjának a tekézője az óbecsei világbajnok Zavarkó Vilmos, de amikor itthon van, Topolyán gurítja a golyókat. Kolozsvárott május végén tartották meg az egyéni felnőtt korosztályú teke-világbajnokságot, amelyen minden idők legjobb tekézője a szokásos szerb színekben állt pályára a csapattársaival. Szerbia ezen a versenyen eddig még nem jegyzett sikert ért el, a hét megszerezhető aranyéremből négyet hozott haza. Zavarkó mindenben a legjobb lett ezen a megmérettetésen, az egyénit például úgy nyerte meg, hogy minden ellenfelét maximális különbséggel (4:0 arányban) múlta felül, csak a sprintszámban szorongatták meg egy kicsit.
• Évek óta a világ élvonalában vagy, de az idei idény különösen jól sikerült. Te hogyan értékeled a szezont?
– A 2018-as év eddigi pályafutásom legjobb éve még akkor is, ha a világkupán csak a harmadik helyen végzett a klubcsapatom, amellyel viszont megnyertük a BL-döntőt. A szerb válogatottal a világbajnokságból sikerült kihoznunk a maximumot. Szerbia három aranyérmet nyert, nekem sikerült megvédenem a 2016-os egyéni világbajnoki címemet sprintben és egyéniben is, és az összetettben is miénk lett az első hely. Ennél többet kívánni sem lehet.
• A mostani vb-n nem a világcsúcsra, hanem a 700 fára hajtottál?
– Kolozsvárott volt egy meccs, amikor nagyon jól megindultam, és mindenki azt hitte, hogy ebből világcsúcs lesz, de aztán a harmadik szettben kicsit rosszabbul teljesítettem, és még a 700 fa sem lett meg. Senki nem ért el ezen a versenyen 700-at, mert a pálya jó volt ugyan, de nem adta könnyen a 700 fát. Nekem többször is megvolt rá a lehetőségem, mégsem sikerült. Az elsődleges célom a győzelem volt.
• Hogyan viselik a magyar, német, horvát riválisok, hogy egyik nagy versenyen sem tudnak lekörözni?
– Minden játékos arra vár, hogy nekem legyen egy rosszabb mérkőzésem, és ezt kihasználva kiejtsenek a versenyből, de én szerencsére a nehéz helyzetekből is tovább tudok lépni, és esélyt sem adok nekik erre. Egyébként jóban vagyunk, meccs előtt barátkozunk, de amikor egymás ellen pályára lépünk, akkor megszűnik a barátság.
• Ennyi siker után mi motivál még?
– Amikor pályára lépek, szeretném a közönséget megtisztelni azzal, hogy jól játszom. Nekem az nagy motiváció, amikor látom, hogy milyen sokan eljönnek szurkolni, és várják tőlem a 700-at. Én ezért mindent megteszek.
• Szerinted milyen a sportág megítélése, megbecsülése Szerbiában?
– A tekesport évről évre sikeresebb, minden versenyt megnyerünk, de a sportág elismertsége nem javul. Ez bánt, mert ez a legsikeresebb sport az országban, de még egy miniszteri fogadásban sem volt részünk. Kicsit olyan érzésem van, hogy minél nagyobb eredményeket érünk el, annál rosszabbak a körülmények.
• Ingázol Óbecse és Zólyombrézó között. Itthon hogyan lazítasz?
– Rendszerint csütörtökön utazom föl, aznap edzek, pénteken pihenek, szombaton lejátszom a meccset, és jövök haza. Hétfőn és szerdán Topolyán edzek, esetleg csütörtökön is, ha éppen pénteken utazom el. A szabadidőmben a haverokkal sütögetünk, teniszezünk, és a házépítés is sok kötelezettséggel jár.
• Milyen további terveid vannak?
– Tíz év múlva, ha nem is fejezem be a tekézést, egy közelebbi klubban szeretném folytatni a pályafutásomat akár Szegeden, akár itthon. Óbecsén szeretném leélni az életemet.