Az előző, kiváló versenyévek után a Zenta férfitekecsapata manapság mélyrepülésben van, a második rangú ligában is a kiesés ellen küzd. A sajtóban sajnos nem sok jót írhattunk róluk, de idén mégis fókuszba kerülhet a szebb napokat megélt egyesület, ugyanis ősszel női csapatot is indított a Szerbiai Ligában, s a lelkes gárda három győzelemmel és egy döntetlennel (két vereség mellett) a 4. helyen áll. Meghalt a király, éljen a királynő? Korai ezt még kijelenteni, de az biztos, hogy a lányok nem fognak megelégedni a középhelyezéssel. Az eddigi sikertörténetről Savić Panić Marijana csapatkapitány vall.
• A zentai teke enyhén szólva sem felszálló ágban van, s ti ebben az időben indítottátok a női szekciót. Hogyan jött egyáltalán az ötlet?
– Lecsei Svetlana és én három évig játszottunk a topolyai Egységben, s ahogy velük jártuk Vajdaságot, mind jobban és jobban erősödött bennünk a gondolat, hogy Zentának is lehetne egy csapata. Az ötletet tett követte, szóltunk az itteni ismerős lányoknak, akik nagy örömmel fogadták a javaslatunkat, és csodák csodájára támogatókat is találtunk, akik a mai napig segítik a csapatot. Fontos ez, mert a községtől nem kaptunk támogatást.
• Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy melyik van előbb: a tyúk vagy a tojás, előbb az eredmény, utána a támogatás, vagy fordítva? Magyarán, ha már nem kaptatok segítséget, egy esetleges Szuperligába való feljutás után számítotok-e rá?
– Való igaz, hogy nincs beláthatatlan messzeségben a legmagasabb rang, hiszen mi magunk sem gondoltuk, hogy ilyen jól rajtolunk majd a másodosztályban. Ha így fejlődünk, akkor már akár a következő idényben álmodozhatunk a Szuperligáról, s az arra haladó úton nagyon fontos az, hogy színtiszta zentai a csapatunk. Előbb jussunk el odáig, s majd akkor meglátjuk, mi lesz a támogatással.
• Feltételezem, hogy a férficsapathoz hasonlóan ti is mindannyian dolgoztok, vannak privát kötelezettségeitek. Mennyire nehéz összeszedni a csapatot egy-egy meccsre?
– Mindez így van, de ha az ember szereti a tekét, vállalja a kötelezettségeket, s a csapaton belül jó légkör uralkodik, mindez nem esik senkinek sem nehezére.
• Ha már a Szuperligáról álmodoztok, akkor tudjátok azt is, hogy ahhoz azért erősíteni, fiatalítani kell. Próbáltatok-e fiatalokat bevonni?
– Van két fiatal, 17 éves lány, s tavaszra újabb akciót tervezünk, egy tekeiskola formájában.
• Említetted, hogy Topolyán játszottatok. Onnan milyen tapasztalattal tértetek haza? Hiszen Topolya komoly tekeközpontnak számít.
– Sokat tanultunk ott, tapasztaltabbak lettünk. Pozitív hatással volt ránk az ottani játék, barátságos hangulat uralkodott, s csak jót tudok mondani az ott eltöltött időszakról.
• Most „félidő” van a bajnokságban. Mik a tervek tavaszra? Nyilván vérszemet kaptatok az őszi idényben elért eredmények után.
– Kihasználjuk a szünetet, és lázasan edzünk, mert valóban: szeretnénk a dobogón végezni. Addig több tornán is részt veszünk. Bízom benne, hogy szorgos edzéssel jó eredményeket érünk majd el.
• Mi van, ha megelőzitek az Egységet?
– Gratulálunk egymásnak! Komolyra fordítva a szót, nem tudom, hogy erre lesz-e az idén lehetőség, de végezzen mindkét csapat a dobogón!
• Férfi tekében Szerbia a világ tetején van, a nőiben azonban lemaradtunk a legjobbaktól. Véleményed szerint lehet-e fejlődni?
– Szerbiában jelenleg tényleg nincs meg a női tekében az a minőség, amely az élmezőnyhöz kell. Nincs más hátra, a fiatalok felé kell fordulni, s kialakítani egy jobb csapatot. Meglátjuk, hogyan sikerül ez a mi tekesulink, mert Zentával az a baj, hogy a gyerekek a középiskola után elmennek. Meg kell azonban próbálni, anélkül nem megy.
• Tételezzük fel, hogy valóban sikerül ez a Szuperliga-dolog. Mennyi pénz kellene hozzá?
– Szerintem nem túl sok. 200-250 ezer dinár elég lenne. Itt kell elmondanom, hogy idén a Severtrans nagyon sokat segít, mert szponzorál bennünket, így az utazással nincs gondunk. Remélem, hogy Zentán továbbra is bíznak a női sportban, s megértik, nekünk is kell egy kis kikapcsolódás, egy kis verseny. Egyelőre kellemes meglepetés, hogy többen is szponzorálnak bennünket, s ezúton köszönném meg a támogatást.
A Zenta csapata: Savić Panić Marijana, Lecsei Svetlana, Tóth Szilvia, Kalmár Zsuzsanna, Menyhárt Gabriella, Kovcs Éva, Sós Beáta, Manevska Mirjana, Horváth Szilvia, Ollai Orsolya, Veličković Ivana.
Könnyű velük dolgozni
Fekete László edző: „Könnyű, mondhatni hálás dolog a lányokkal dolgozni, hiszen szorgalmasak, kötelességtudóak, nem kell őket figyelmeztetni az edzésre. A mérkőzésen hallgatnak rám, az viszont már más dolog, hogy tapasztalt játékosokról van szó, így nagyon nehéz korrigálni a stílusukat.”
Tönkremegy a drága pálya
Zapletán István klubelnök örül a lányok szereplésének, de a pénztelenség kritikus állapotokat teremtett
• Elnök úr, a klub pénztelenségben szenved, a férficsapat a kiesés ellen küzd. Hogy lehet ilyen környezetben női csapatot fenntartani?
– A körülményektől eltekintve örvendetes, hogy a női szekció is beindult. El kell mondjam, szorgalomban, odaadásban már megelőzik a fiúkat, így minden támogatást megérdemelnek a vezetőségtől. A lelkesedés azonban nem elég, tavaszra bizony meg kell indulni az iskolákba, s utánpótlást toborozni. Gond van az edzőkkel is, hiszen a lányokat Fekete Laci edzi, a fiúknak azonban gyakorlatilag nincs trénerük.
•Néhány szót a fiúkról is: csak pénz kérdése, hogy a Zenta ismét egy jó helyezésű csapat legyen a Szuperligában?
– Sajnos csak az. A pénztelenség miatt csak zentai játékos játszik a csapatban, de olyanok is, akik időközben már egyszer abbahagyták, vagy a szakszervezeti versengésből jött át. Más lenne az ábra, ha itt lehetne Fekete, de adminisztratív okok miatt nem játszat, magyarul: tavasszal a Zadar leigazolta, de nem fizette ki, s még a papírjait sem adták ki a horvátok. Most nincs joga játszani. Vele egy klasszissal jobb lenne a csapat.
• Néhány évvel ezelőtt ez volt az ország egyik legjobb pályája. Most milyen állapotban van?
– A pálya állapota kritikus. Ki kellene cserélni a babákat, a kidobódeszkákat és az oldalgumikat, s ehhez kb. 3-4 ezer euró kellene. A városban azonban senki sem akar segíteni. A klub ezt a gondot nem tudja maga megoldani, s a drága, 5,5 millió értékű pálya lassan tönkremegy…
