Októberben ért véget a Duna-kupa 24. kiírása, jövőre jubilál a rendezvény. Régiónk legnagyobb nemzetközi amatőr kerékpáros-versenysorozatának fő szervezőjével, Tarján Tiborral beszélgettünk.
• A Duna-kupa 1992-ben indult útjára. A kezdetektől szervezője és résztvevője a versenynek?
– Igen, s 1993-ban és 1995-ben meg is nyertem a versenyt. 1989-től a jugoszláv női válogatott szövetségi kapitánya voltam. Az ország szétesésekor, 1992-ben indult a Duna-kupa. Abban az időben eléggé magunkra voltunk hagyva, problémás volt a szervezés. Légüres tér keletkezett a kerékpársportban, a programokban, sok verseny maradt el. Fontos volt a folytonosság, ezért közös edzéseket, edzésversenyeket kezdtünk szervezni. Így született a Duna-kupa, illetve az első két évben nem is hívták sehogy. Nem volt se bíró, se szervezők. A települések táblái voltak a célok, a részhajrák. Időközben megszületett az ötlet, a név. Azért lett Duna-kupa, mert hagyományosan a Duna jobb oldalán zajlott a verseny. A verseny újvidéki központú az indulás óta, a klubunk a Munkás utca végén, a rakpartnál volt.
• 1999-ben nem tartottak versenyt, ez volt az egyetlen megszakítás.
– A ’99-es szezon elindult a hagyományos két terepversennyel, de meg kellett szakítanunk a bombázás miatt. Az újvidéki városházán lesz egy évadnyitó, 25. jubileumi ünnepségünk, ahol Ivan Davosir egykori hegyikerékpár-élversenyző, a csonka szezon győztese serleget kap.
• Az eredménylisták alapján nem sokáig maradt újvidéki zárt körű verseny a Duna-kupa.
– Már a második évtől jöttek más klubokból. Az új ezredben nagy tempóban kezdtünk fejlődni, 2000-ben már magyarországi és bosnyák versenyzők is jelen voltak. 2002-ben a szegedi Jánosi Imre nyert, azóta is ő az egyetlen külföldi, aki az összesítettben győzött. Szintén fontos megemlíteni, hogy Hatala Éva az egyetlen nő, aki megnyerte a sorozatot, 1994-ben.
2010 körül kezdtünk a határon kívül versenyeket rendezni, mára Szerbián kívül Bosznia, Magyarország és Horvátország is szervez futamokat. Három kontinens – Európa, Észak-Amerika, Ausztrália – 18 országából regisztráltunk kerékpárosokat az évek során, volt már ausztrál, belga, francia, brit, olasz, amerikai, holland, román, macedón, montenegrói, szlovák, szlovén, osztrák és kanadai versenyzőnk is.
• Hogyan alakult a versenyzők létszáma a sorozat fejlődésével?
– Futamonként legfeljebb 60-70 kerékpáros áll rajthoz. A teljes szezont tekintve a 150-200 körüli szám állandó, a csúcs 242 a 2012-es kiírásban, ami a 20. széria volt. Idén összesen 172-en álltak rajthoz, általában évente jelennek meg új országok. 18 részt vevő nemzetről soha nem álmodtam volna.
• Mennyi versenyt tartanak évente?
– 15-20 az átlagos szám, ennél sokkal többnek már nem is örülnék, mivel az túlságosan igénybe venné a versenyzőket. Az évad február végétől októberig tart, idén 19 futam volt. A következő szezonra húsz-egynéhány versenyt tervezünk, újév előtt végleges lesz a program.
• Az országúti versenyek mellett hegyikerékpár-futamokat is szerveztek.
– A szakág 2003 környékén indult, amikor bejött az országba a Capriolo. Ők főleg ilyen típusú kerékpárokat gyártottak, és díjazták a márka legjobbjait. Azóta a nem aszfaltútalapú versenyek összesített győzteséé a fehér trikó. Viszont probléma, hogy a hegyikerékpár-versenyzők a DK-t elkönyvelték országúti versenynek. Az idén három futamuk volt, de általában nagyon kevesen vesznek részt, miközben a szervezés, az útkijelölés, a reklámozás hatalmas energiát vesz igénybe. Minden ciklus a két terepversennyel kezdődik, az utóbbi tizen-egynéhány évben az egyik ezek közül országos bajnokság a szeniorok kategóriájában. A ciklokrossz hozzátartozik az országúti szakághoz, pontosabban az országúti versenyzők technikai felkészítéséhez, habár a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség kettéválasztotta a szezont. A terepverseny nagyon jó felkészítő, téli erőnléti edzés, futással és különböző ügyességi gyakorlatokkal. A hagyományos országúti versenyek fajtái a mezőnyverseny, hegyi mezőnyverseny, időfutam, hegyi időfutam, kritérium.
• Ivan Stojanović nyerte meg az idei kiírást. Hogyan kell teljesítenie egy versenyzőnek, mit kell tudnia, hogy esélye legyen az összesítettre?
– A Duna-kupa univerzális versenyzőt követel. Sem a sprintspecialisták, sem a hegyimenők, sem a tipikus krosszosok nem a legnagyobb esélyesek, mert minden versenyszám jelen van. Egy jó átlagra van szükség, egész éven át jó formát kell hoznia a versenyzőnek. Többet ér a konstans top 5-ös helyezés, mint például néhány sprintgyőzelem. Tulajdonképpen ez a kerékpársport lényege. Két különböző felkészülési módról beszélünk. Ha egy bajnokságot, egynapos versenyt szeretnénk megnyerni, a csúcsformát az adott verseny időpontjához igazítjuk. Ha pedig összesített kupát akarunk, alacsonyabb formát célzunk meg, viszont a lényeg, hogy ezt a szintet a teljes éven át meg tudjuk tartani.
• Milyen hagyományok születtek az elmúlt negyed évszázadban?
– Fontos, hogy a versenyzés összehozza a kerékpárosokat, férfiakat, nőket, gyerekeket. A teljes mezőny egyszerre indul, együtt versenyez. A fiatalok nevelése fontos célunk. A Duna-kupában 2000 óta aranyserleg jár az összesített győztesnek. Az idei évadtól kis serlegeket kapnak a trikók (részhajrák, hegyi pontok, időfutamok, csapatverseny) győztesei. A 15. szezontól kezdve a jubiláló évek záróversenyei a péterváradi vár macskaköves emelkedőjén érnek véget, ahol a győztes Péterváradi Macskakő trófeát kap ajándékba. A záróversenyek a többi évben hagyományosan Kamenica város központjából kiérve, a Duna jobb partján rajtolnak el, épp, mint a kezdetekkor.
