Binder Aranka, a barcelonai olimpia bronzérmes sportlövője fél éve dolgozik a Tartományi Ifjúsági és Sporttitkárságon, ahol Vladimir Batez titkár jobbkeze. A segédtitkárral beszélgettünk a sportról, a titkárság terveiről, programjairól és lehetőségeiről, valamint néhány, a jelenünket meghatározó kérdésről.
– A titkárság négy szektora – sport, ifjúsági, infrastrukturális befektetések és jogi – közül a sporton dolgozom. Nálunk a sportból érkező emberek dolgoznak, ezért is feltételezik rólunk, hogy értünk a munkánkhoz. Egykori élsportolóként, aki korábban foglalkozott már sportadminisztrációval a szertornaszövetségben, be kellett látnom, hogy ez egy más világ, itt törvények alapján kell határozatokat hoznunk – mondta Binder.
•Egyre többet olvasunk az iskolai sport kiemelt szerepéről.
– Sok meglévő programot folytatunk, hiszen soha nem szabad teljesen nulláról kezdeni. Emellett szeretnénk befektetni a sporttudomány terén. A titkárság fő céljai között szerepel, hogy fenntartsuk és segítsük az élsportot, valamint hogy támogassuk az iskolai sportot. Igyekszünk minél több pénzt bevonni, és együttműködünk a Vajdasági Iskolasport-szövetséggel. Szeretném, ha tíz-tizenöt év múlva az alapkultúránk része lenne a sport.
•Nyugaton szinte mindenki űz valamilyen sportot, míg Szerbiában egyre többen vannak azok, akik nem mozognak.
– Rengeteg a stressz az életünkben. Nyugaton normális reggel, munka előtt elmenni egy fitneszklubba. Ott a mindennapi rutin része a sport, nálunk még mindig nincsenek meg ehhez a feltételek. Nagy probléma, hogy az egyetemre kerülés után a legtöbben felhagynak a sportolással, ebben az évben figyelmet fordítunk erre a kérdésre. Az egyetemi sport nagyon hiányzik, pedig fontos az iskolás gyerekek és a felnőttek közötti szakadékot kitölteni. Egészségügyi és rekreatív téren is látjuk jelentőségét, de konkrét lépések sajnos még nincsenek, mi pedig csak felmérést, javaslatot tudunk készíteni.
•Térjünk át a számokra. Hogy áll a költségvetés 2017-ben, és hogyan változott az évek során?
– Az ifjúsági és sporttitkárság összesen 334 millió dinárral gazdálkodik, ebből a sportszektor 155 millióval, azzal, hogy velünk együtt működik a Tartományi Sport- és Sportegészségügyi Intézet. 2015-ben az intézet nélkül mintegy 400 millió volt a költségvetés, csak a sportszektorban 356 millió. Tavaly majdnem megfelezték ezt az összeget, akkor a teljes titkárság költségvetése mintegy 294 millió volt, a sport pedig az infrastruktúrával együtt 155 millió. Tavaly óta 20-30%-kal növekedtünk, célunk, hogy újra a 2014–15-ös szintre lépjünk.
•Hogyan oszlik meg ez a 155 millió dinár?
– 84 millió dinárt különítettünk el az élsportra. Ide tartozik a vajdasági sportszövetségek finanszírozása, ezen belül 2,5 millió dinárt elkülönítettünk a 10 legeredményesebb edzőnek, havi támogatásra. Az ő feladatuk követni a leendő ösztöndíjasainkat. Célunk, hogy azokat támogassuk, akik az állami ösztöndíjrendszerbe nem jutottak be, illetve ha a tartományiba sem jutott be valaki, őt az adott város sportszövetségén keresztül érjük el. Az élsport kemény dolog, huszadik évük előtt rengetegen hagyják ott. Egyszerűen nem látják, miért érdemes tovább csinálniuk. Mi őket szeretnénk segíteni, hogy elérjék a felnőttszintet. Eddig 50 ösztöndíjasunk volt, idén 75-re szeretnénk emelni ezt a számot. A korhatár ezekre az ösztöndíjakra 14–20 év, a célra 17 milliót irányoztunk elő. Külön programunk a sportfelzárkóztatás. Itt legfőképp a női sport fejlesztésére törekszünk. Számos elemzés készült arról, hogy sokkal kevesebb lány foglalkozik sporttal, mint fiú. Lehet, hogy ez még a patriarchális szokások miatt van így, mindenesetre világszintű tendencia odafigyelni erre. Rióval véget ért a kor, amelyben több a férfi olimpiai szám, mint a női.
Külön pályázatok vannak a klubok fejlesztésére, a felszerelésre, emellett 25 millió áll rendelkezésre a versenyek megszervezésére. A felzárkóztatás összesen 41 millió dinárral számolhat, az iskolai sportra külön 11 millió áll rendelkezésre.
Tehát 84 millió a szövetségeknek, az ösztöndíjakra 17, 41 a pályázatokra és 11 az iskolai sportra, ez összesen 153 millió. A maradék 2 milliót arra a projektre szántuk, amelynek keretében megpróbáljuk bevezetni a testnevelést az egyetemeken.
•Rengeteg múlik az iskolán, mennyire kerül bele a gyerekek mindennapjaiba a sport.
– Ez a legfontosabb kérdés, tavaly óta az iskolai sport kapta a legnagyobb forrásnövelést. Már a gyerekkorban el kell érni, hogy mindenki az élete részeként tekintsen a sportra.
•Sokat változott az élet – így a sport is – a számítógépek, majd az okostelefonok elterjedésével. Gyorsan játszódott le ez a folyamat, azóta átalakultak az iskolai szünetek is.
– Mindenki észreveheti, hogy egyszerűen nincs munka vagy bármilyen elfoglaltság a számítógép nélkül. Órákig a képernyőt bámulni nem természetes, szinte érzi az ember, hogy ilyen sokáig egy helyben ülni mennyire káros. Személyes véleményem, hogy az lenne a jó, ha az iskolába lépéskor le kellene tenniük a gyerekeknek a telefonjukat, majd a tanítás után visszakapnák. A mobil hasznos dolog, de csak az óra után. Az iskolában, edzésen, munkán nincs helye. És nem csak erről van szó. A személyes kapcsolatoknak, a közösségeknek a szociális alapja is nagyon megingott. Így jutunk el újra a sporthoz, ahhoz, mennyire fontos bevonni a mindennapi kultúránkba. Tudnunk kell, a munka mellett a testünknek szüksége van a mozgásra.
•Mit szól ahhoz, hogy Magyarország visszavonta az olimpiai pályázatát?
– Sajnálom, hogy nem lesz Budapesten olimpia, nagyszerű tapasztalat lett volna a környező országoknak, különösen nekünk. Ilyenkor kapcsolatokat lehet építeni sportolókkal, kollégákkal. Jó élményeket szereztünk volna, és több rálátásunk lett volna az egészre, hiszen annyira közel van.
•Kulcsfontosságúak az állami befektetések, negatív példaként ott van az athéni olimpia.
– Nem szabad a grandiózus célok miatt megfeledkezni arról, hogy mire használhatjuk később a létesítményeket. Az athéni olimpián például a lőtéren márványból építettek elemeket, amiket utána semmire sem lehetett használni. Ráadásul hegyre építették, ahonnan szép a kilátás, de fúj a szél, ami rossz a lövészeknek. Nem tudom, utána rendeztek-e egyáltalán bármilyen nemzetközi versenyt. Az amerikai szétszedhető és újra összeállítható módszert sokkal jobbnak tartom, mindenesetre egy olimpia tervezésekor először a közgazdászoknak kell átnézniük az adatokat.
