Szabó Szebasztián, a magyar úszóválogatott tagja társaihoz hasonlóan külföldön edzőtáborozott, amikor a koronavírus-járvány Európára is lecsapott. A zentai pillangós március óta szülővárosában igyekszik formában tartani magát, várhatóan a jövő hónapban tér vissza Magyarországra, hogy ott folytassa felkészülését.
A járvány kitörése és a mindenhol életbe lépő korlátozások előtt Törökországban készültél, azóta mi történt veled?
– A tervek szerint három hetet töltöttünk volna Törökországban, a kialakult helyzet miatt azonban meg kellett szakítanunk az ottani felkészülést. Másfél hét után hazajöttem Zentára, azóta itthon vagyok. Nyitva tartó uszoda hiányában a társaimhoz hasonlóan eddig itt is a szárazföldi kondiedzések töltötték ki a mindennapjaimat.
Sok sportoló panaszkodik, hogy már a tűrőképessége határán jár, nehezen bírják a bezártságot, nem egyszerű megoldani az edzéseket. Te hogy viseled?
– Így jóval könnyebb, hogy itthon vagyok a családommal, egyedül biztos nehezebb lenne. Az elmúlt évben rengeteget utaztam, szinte nem is voltam itthon, örülök, hogy most jut idő a páromra, a barátokra is, ez is inkább egyfajta feltöltődés a számomra. Szerencsére minden adott, hogy a szárazföldi programot meg tudjam csinálni, a forma fenntartása miatt nem aggódom különösebben.
Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke a múlt héten jelentette be, hogy a válogatottak visszatérhetnek a vízi edzésekhez, mától lehetőségük lesz használni az uszodákat.
– Pontosan még nem tudom, mikor, de várhatóan május elején én is utazok vissza Győrbe, hogy folytassuk a teljes értékű munkát.
Idén két fontos versenyt, előbb a budapesti Európa-bajnokságot, majd az olimpiát is elhalasztották. Előbbi – eddig úgy tűnik – augusztusban, míg utóbbi jövőre lesz. A halasztásoknak senki sem örül, ugyanakkor neked a 100 pillangó tekintetében akár még kapóra is jöhet ez plusz egy év.
– Nem hiszem, hogy jelen állás szerint az Eb-re év vége előtt sor kerülhet, szerintem további halasztás várható, az augusztus egyelőre túl közelinek tűnik a járványügyi helyzet jelenlegi alakulását figyelembe véve. Biztos vagyok benne, hogy időben értesülni fogunk mindenről, és elegendő idő áll majd rendelkezésünkre a felkészüléshez. Eddig is jó úton haladtunk, nem látom akadályát, hogy ott folytassuk, ahol a kényszerpihenő előtt abbahagytuk. Magam is úgy gondolom, hogy ez a plusz egy év kedvező a számomra, és a pluszidő és -munka nem árthat!
A bizonytalanság miatt vélhetően nehéz megmondani, hogy alakul az év hátralevő része számodra…
– Valóban, még minden képlékeny, nehéz előre tervezni. Egyelőre örülök, hogy hamarosan újra normálisan edzhetek, ami engem illet, és ami az én dolgom, azt maradéktalanul teljesíthetem. A fókusz így egyértelműen az Európa-bajnokságra esik, mindazonáltal remélem, hogy néhány nagyobb nemzetközi versenyre is eljuthatunk még az idén. A versenyzés az, ami igazán hiányzik, a többit viszonylag könnyen viselem. A hosszú távú célom nem változott, továbbra is az olimpia a legfontosabb.
