Február 1-jétől Téglás Péter Luxemburgban dolgozik majd: a magyar asztalitenisz-válogatott női szövetségi kapitánya a törpeállamban valamennyi korosztályért felel majd. Az Európa-bajnokság utolsó napján Téglás egy rövid értékelésben kifejtette, hogy a női szakág a célt teljesítette, összejött az érem, igaz, nem Póta Georginától, akitől a legtöbben várták, hanem a Pergel Szandra és Madarász Dóra alkotta kettőstől, amely a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
– Az Eb előtt valamennyi interjúban hangsúlyoztam, hogy Pótán kívül még a Pergel/Madarász kettőstől lehet jó eredményre számítani, és ez bejött. Nekik is fontos az érem, meg a sportágnak is számít, hogy ne csak Póta szállítsa mindig a dobogós helyeket. Sajnálom a női páros elveszített elődöntőjét, mert az lett volna az igazi, ha vasárnap délután is lett volna kiért szorítania, kinek szurkolnia a magyar közönségnek, de ne legyek telhetetlen.
• A legfájóbb vereség?
– Talán a Szudi/Pergel vegyes páros veresége a nyolcaddöntőben a Karakašević/Paškauskienė ellen, mivel 2:0-ja volt a magyar kettősnek, s ha azt a mérkőzést megnyerik, akkor az Oláh/Póta párossal találkoznak a négy közé jutásért, s akkor biztosan lett volna még egy érem.
• Nagyon sok cikk szólt arról, hogy Póta Georgina ötször játszott Eb-n egyéniben negyeddöntőt, de még sosem sikerült neki érmet szereznie.
– Ez igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy ő még sosem volt a négy kiemelt között, vagyis amikor bejutott a nyolc közé, akkor vagy eljutott odáig, ami a kiemelési helyezése volt, vagy túlszárnyalta azt. Sosem utazott úgy az Eb-re, hogy ő az éremesélyes, és ott szerepel a neve az első négy között, hanem kiharcolta magának a helyet a nyolc között, azt is sokszor úgy, hogy előrébb jegyzett játékosokat vert meg. Itt most nincs miért bánkódni, nem volt esélye még a nyolc közé kerülésre sem, ugyanis a portugál Yu Fu jobb volt. Amikor negyeddöntős volt, akkor háromszor is volt lehetősége, de egyszer peches volt, másszor pedig rosszul versenyzett.
• Hivatalosan február 1-jén kezded a munkát Luxemburgban, addig viszont a magyar szövetségi kapitányi teendőket továbbra is te látod el. Vagy ez nem biztos?
– A magyar szövetség pályázatot ír ki a szövetségi kapitányi posztra, s ez megjelenik a Nemzetközi és az Európai Asztalitenisz-szövetség honlapján is. Felajánlottam a magyar szövetségnek, ha előbb lesz kapitány, akkor természetesen előbb is kezdheti a munkát, mint február 1., de az is megtörténhet, hogy január végén a svédek elleni Európa-ligás mérkőzésen még én ülök majd a kispadon. Ha megvan az edző korábban, akkor én fel is állhatok a kispadról, de maradhatok is még egy keveset, hogy segítsem az új kapitány munkáját az elején. Egyelőre nem is nagyon foglalkoztam a luxemburgiakkal, mivel a lányokat ismerem, látom őket a versenyeken, a fiúkat, valamint az U11-es és az U13-as korosztály eredményeit nézegettem, s láttam, hogy sokkal gyengébb, mint a női szakágé, úgyhogy lesz min dolgozni, lesz min javítani.
• Ha lesznek jelöltek, elmondod a szövetségnek a véleményed?
– Nátrán Roland elnök úrral beszélgettünk lehetőségekről, szóba kerülő emberekről, s nekem is benne volt a kezem a javaslatban, hogy kerüljön fel a pályázat az ITTF és az ETTU honlapjára, mert nem tudjuk, mely külföldi szakemberek szabadok, vagy lesznek éppen akkor szabadok. Amikor lesznek jelentkezők, akkor biztosan megkérdik majd a véleményemet, de nem nekem kell ebben a kérdésben döntenem, én csak javasolhatok. A női csapat nem egyszerű, nagyon jól kell ismerni a lányokat. Egy külföldi edzőnek, aki párszor látta a magyarokat versenyen, nagyon nehéz dolga lesz az elején. De az is megtörténhet, hogy könnyű lesz neki, mert nem ismeri az előzményeket, azokkal nem foglalkozik majd…
