A világbajnoki bronzérmes lengyelek elleni idegenbeli győzelem után a szerb férfikézilabda-válogatott kilencgólos vereséget szenvedett Nišben a fehéroroszoktól. A lehetséges miértekről a vajdasági származású EHF-mesteredző, Csordás Zoltán nyilatkozott lapunknak, és a svájci Möhlin trénere azt is elmondta, sötét felhőket lát gyülekezni a magyar kézilabda fölött.
• Mintegy tízezer ember előtt öt góllal legyőzni az előző világbajnokság harmadik helyezettjét nem kis bravúrnak számít.
– A lengyelek elleni mérkőzésen minden sikerült a szerbeknek. Ritkán van ilyen az életben, de megtörténik, hogy minden bejön, mindenből gól lesz. Ehhez persze az is kellett, hogy remek volt a védekezésük, és a kapusteljesítmény is jó volt. A szerb válogatott szekerét még Talant Dujsebajev is tolta, aki nyitott fallal játszott ellenük, ezt Petar Nenadić nagyon jól használta ki, s mint kés a vajban, úgy ment be a védelem mögé.
• Mennyire játszhatott jelentős szerepet az, hogy Dejan Perić helyére Jovica Cvetković ült le a szerb válogatott kispadjára?
– Nem hiszem, hogy az új szövetségi kapitány érkezése döntő szerepet játszott volna a lengyelek elleni sikerben. Cvetković már ismerte a keretbe meghívott játékosok nagy részét, hiszen amikor 2006 és 2009 között szövetségi kapitány volt, akkor az ifiket is ő vezette. Természetesen minden egyes edzőváltás hoz magával egy új helyzetet, a szerbek esetében eufóriát, amit idegenben sikerült meglovagolniuk. Az eufóriával egy baj van: két napig tart, aztán elmúlik a hatása. Az meg azért egyelőre nem tűnik észszerű megoldásnak, hogy minden második nap új szövetségi kapitányt nevezzenek ki a válogatott élére.
• Az eufória után jött egy XXL-es zakó a fehéroroszok ellen.
– Ahogy a szerbek legyőzték a lengyeleket, ugyanúgy nyertek a fehéroroszok a szerbek ellen Nišben. Cvetković kiválasztottjai a 20. perc után ébredtek fel, s ekkor tudatosult bennük, hogy a vendégek nem viccelnek, meg akarják nyerni a meccset. Ekkor már igencsak késő volt, és az sem segített a hazai együttesen, hogy két francia bíró volt, akiknek aztán mindegy volt, hogy ki nyeri meg a mérkőzést. Amikor egy kicsit tolhatták volna a hazai csapat szekerét, akkor nem tették, nem lejtett a pálya egy picit sem a szerbeknek, s ennek a vége a kilencgólos vereség lett.
• A fehéroroszok elleni mérkőzés után Cvetković a fáradtságban látta a vereség okát.
– Ezt nem nagyon értem, mivel ezek a fiúk hetente két mérkőzést játszanak, benne vannak a mókuskerékben, nincs pihenés, az idény eleje óta kénytelenek felvenni a ritmust. Ha viszont tényleg a fáradtság volt az oka, akkor a két mérkőzés közötti pihenőt használták ki tévesen.
„Dujsebajev Che Guevarának képzeli magát”
• Arra azért nem sokan fogadtak volna, hogy két mérkőzés után a román válogatott áll majd a csoport élén, maximális pontszámmal.
– A román liga sokkal erősebb lett az utóbbi években, ami nem mondható el a szerbről. Romániában a klubok nagy többségében van pénz, ahol külföldi edzők dolgoznak, naponta kétszer edzenek. Ahogy a liga évről évre erősödött, úgy lett a válogatott is jobb, s ennek az eredményét az első két mérkőzésen láthattuk, amikor három góllal győztek idegenben a fehéroroszok ellen, és öt gól különbséggel verték a vb-bronzérmes és olimpiai negyedik lengyeleket. Nem lenne meglepetés, ha Románia kijutna a 2018-as Európa-bajnokságra, vagyis, ha a csoport első vagy második helyén végezne. A következő fordulóban saját közönségük előtt fogadják Szerbiát, és ez mindkét együttes számára nagyon fontos találkozó lesz. Ha a román válogatott nyer, óriási lépést tesz a horvátországi kontinensbajnokság felé.
• Szerbiának nagyon kellene egy idegenbeli győzelem Fehéroroszországban…
– Lassan húsz éve ismerem Jurij Sevcovot, a fehéroroszok edzőjét. Egyáltalán nem naiv, s minden trükköt be fog vetni, hogy még egyszer legyőzze a szerbeket. Mivel Szerbia még a lengyeleket is fogadja, egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben a szövetségi kapitány. Talán annyiban lehet könnyebb majd a jövőben, hogy a játékosoknak több idejük lesz felkészülni a találkozókra. A fiúk nem sokat játszottak együtt, s azért bejáródott figurák, eltervezett akciók nélkül nagyon nehéz nyerni. Ez alól csak Nenadić kivétel, aki egyedül játszik Berlinben és a válogatottban is, őt aztán nem zavarja, hogy többen alkotnak egy csapatot… Ami a lengyeleket illeti, Dujsebajev a válogatott kispadján Che Guevarának, vagyis igazi forradalmárnak képzeli magát, szeretné megreformálni a lengyel válogatott játékát. Nem hiszem, hogy az idősebb játékosok ezt sokáig tűrik majd, úgyhogy könnyen megtörténhet, hogy nemsokára más ül majd a lengyel kispadon, mivel a kézilabdában is érvényes az, ami a fociban: könnyebb az edzőt elküldeni, mint az egész csapatot.
• Volt néhány meglepő eredmény az első két fordulóban: a svájciak csak egy góllal veszítettek a németek ellen, Finnország legyőzte Ausztriát.
– A svájci mérkőzést a helyszínen néztem meg, s nagyon ügyesek voltak a hazaiak, nem sok kellett a vaskos meglepetéshez. Nem szabad elfelejteni, hogy a svájci utánpótlás évek óta Európa legjobb tíz csapata között van, s ezek a fiatalok most kezdik a szárnyaikat bontogatni a felnőttválogatottban. Csak két idősebb és tapasztaltabb játékos van, a 33 éves Andy Schmid a Rhein-Neckar Löwenből és a 35 éves Manuel Liniger a Kadetten Schaffhausenből, akik közül az előbbi sérüléssel bajlódott nemrég, és nem is volt teljes értékű a németek ellen. Ami a finneket illeti, az ő ligájukba sok fehérorosz játékos igazolt, mivel a minszki csapat szétesett. Ez is hozzájárulhatott a finn kézilabda fellendüléséhez, az osztrákoknak azonban a második félidőben semmi nem sikerült. Ha Ausztria úgy játszik, mint vasárnap Szarajevóban a pokoli hangulatú Skenderijában, akkor a finnek legyőzése sem okozott volna gondot.
• Veselin Vujović nemrég távozni kényszerült a zágrábi Dinamótól, s nem sokkal utána olyan információk keltek szárnyra, hogy a Telekom Veszprém kispadjára ül majd.
– Nem hiszem, hogy ez valóban megtörténhet, már csak azért sem, mert két dudás nem fér meg egy csárdában. Gondolok itt a veszprémiek csapatkapitányára, Nagy Lászlóra, aki az elmúlt évek játékával bebizonyította, hogy milyen értékes játékos, egy karakteres, meghatározó egyéniség, s ugyanilyen a habitusa Vujovićnak is.
• A nemzetközi porondon is bukdácsolt a Veszprém, a magyar bajnokságban pedig a pofon a MOL-Pick Szegedtől érkezett, amely 26:23-ra nyert a címvédő ellen.
– Számítottam már erre, de azt nem gondoltam, hogy tizenegy új játékost szerződtetve győzi majd le a Veszprémet. Persze, aki ismeri Juan Carlos Pastor tevékenységét, az tudja, akárhol dolgozott, ott remek munkát végzett. Amit mondott Marko Krivokapić, hogy „ilyen edző Szegeden még nem volt”, azt el is hiszem neki. Pastornál első helyen a csapat van, és sokkal fontosabb az együttes, mint egy egyéniség. Hogy milyen óriási szaktudású edzőről van szó, bizonyítja az is, hogy mindenhol képes volt sikeres csapatot építeni.
• A magyar válogatott negyedórával a mérkőzés vége előtt még hatgólos hátrányban volt Hollandiában, ám végül 28:27-re megnyerte a mérkőzést. Igencsak recsegett-ropogott a gépezet…
– Fontos volt megnyerni a találkozót, mivel az 1. selejtezőcsoportból egyértelműen a dán és a magyar csapatnak kell a továbbjutást jelentő első és második helyen végeznie, a lettek és a hollandok a futottak még kategóriába tartoznak. Engem sokkal jobban aggaszt a külföldiek magas száma a bajnokságban. És nem az a baj, hogy sok a légiós a Szegedben és a Veszprémben, hanem a többi csapatnál is szép számmal vannak jelen a külföldi játékosok, így a magyarok egyre kevesebb lehetőséget kapnak. Ennek a következménye a válogatott teljesítményén nagyon gyorsan meg fog látszani. Korábban honosítással oldották meg ezeket a gondokat, emlékezhetünk a két kubaira, Perezre és Diazra, majd következett Nikola Eklemović és Milorad Krivokapić, legutóbb pedig Dzsamali. Pénzzel és kevés munkával össze lehetett hozni egy jó csapatot, de ezek az idők elmúltak, most már kézbe kell venni az „ásót és a lapátot”, és el kell kezdeni keményen dolgozni. Nemsokára elkerülhetetlen lesz a fiatalítás, a generációváltás, de jelen pillanatban nem látok a magyar ifik között olyan tehetséges fiatalokat, akik majd méltó módon pótolják Nagy László, Nagy Kornél, Császár Gábor, Ilyés Ferenc, Iváncsik Gergő és Tamás teljesítményét. A magyar ifiválogatott sűrűn készül Svájcban, volt alkalmam látni őket, de nagyon borúlátó vagyok a jövőt illetően. Értem és el is fogadom az Európai Unió elvét a munkaerő szabad áramlásáról, de ez a sportban negatív következményekkel járhat. A túl sok külföldit foglalkoztató bajnokságok miatt a válogatott eredményessége jelentősen visszaeshet. Lehet, egyeseknek furán hangzik, de a sportban igenis helye kell, hogy legyen az egészséges nacionalizmusnak.
