Tizenkilenc napon át tartott Franciaországban a vasárnap véget ért férfikézilabda-világbajnokság, amelyet a házigazda válogatott veretlenül nyert meg. Kinek lett volna esélye az aranyérmes franciák ellen? Hogyan kovácsolt előnyt a horvát időkérésből a szlovén szövetségi kapitány? Előrelépés-e a magyar válogatott bravúrja az olimpiai dánok ellen? Milyen jövő előtt áll a kézilabda a vb-ről lemaradó Szerbiában? Ezekre a kérdésekre vártuk a feleletet Csordás Zoltán mesteredzőtől, állandó szakértőnktől, aki először a franciák játékára tért ki:
– Arra lehetett számítani, hogy a franciáknak az első félidőben gondjaik lesznek a norvégekkel, s ez így is történt, de a kapuscsere (Omeyer helyett Gerard) segített rajtuk, s az északiak alaposan elfáradtak a végére. A franciákat Franciaországban nagyon nehéz megverni: a svédek voltak ehhez legközelebb, s ahogy a vb felvezető írásában is szóba került, rájuk nagyon oda kell majd figyelni, mert remek játékosok alkotják a csapatot. Franciaországban olyan kézilabda-őrület uralkodott, ami megközelítette a labdarúgó-Eb-lázat. Júniusban az ország futball-kontinensbajnokságot szervezett, amelynek végén a házigazdák ezüstérmesek lettek, most pedig megnyerték a kézilabda-világbajnokságot. Még Nikola Karabatić is azt nyilatkozta, ilyen eufóriára a legmerészebb álmaiban sem gondolt.
• Norvégia szabadkártyát kapott a Nemzetközi Kézilabda-szövetségtől, s ha már ott lehettek a vb-n, éltek is a lehetőséggel, és ezüstérmet szereztek. Kézilabdakörökben mekkora meglepetés a norvégek szereplése?
– Még maga Christian Berge, a norvég válogatott szövetségi kapitánya is azt nyilatkozta, ilyen eredményre ő sem számított. Hogy érzékeltessem, mekkora meglepetés az, ha egy szabadkártyás válogatott döntőt játszik, a labdarúgásból hozok egy példát. Ez nagyjából olyan, mint mikor az 1992-es Európa-bajnokságról kizárták Jugoszláviát, és a helyükre beugró dánok megnyerték a tornát. El lehet játszani a gondolattal: ha nem a címvédő és kiváló formában levő Franciaország a házigazda, akkor mi lett volna? Soha nem fog kiderülni, de ha egy skandináv ország rendezte volna a tornát, könnyen megtörténhetett volna, hogy a vb végén a norvégek nyakába aranyérem kerül. A norvégek megdöntöttek egy elméletet, ugyanis a kézilabdaedzők azt vallják, hogy nagyon gyors kézilabdára csak a klubcsapatok képesek, a válogatottak esetében erre nincs lehetőség, mert nincs idő a majdnem hibátlan rohanás begyakorlására. Erre a norvégek rácáfoltak, de a döntőben a franciák is pár alkalommal bizonyították, hogy van erre mód, hiszen néhányszor a norvég védelem tátott szájjal nézte a francia akció sebességét.
• A horvátok 24 óra alatt két már megnyert meccset veszítettek el. A horvát újságíróktól érkező információk szerint a norvégek és a szlovének elleni vereségek miatt Željko Babićnak távoznia kell a szövetségi kapitányi posztról.
– Ha a világbajnokság előtt valaki odateszi a szövetség vezetői elé a papírt, hogy bejutnak a négy közé, akkor a vezetőkkel madarat lehetett volna fogatni, és azonnal aláírták volna. Volt két peches vereségük, ami egy évszázadban kétszer történhet meg egy válogatottal. Velük ez 24 óra alatt esett meg, de ehhez a világbajnokság rossz lebonyolítási rendszere is hozzájárult. Érthetetlen, hogyan játszhat valaki péntek este egy elődöntőt, amelyet hosszabbítás után elveszít, másnap pedig mindjárt pályára kell lépnie az éremért. Ennyi idő alatt nincs lehetőség nemhogy alaposan, hanem sehogy sem felkészülni egy mérkőzésre. A horvát csapatban megvan a lehetőség a gyors játékra, de ezt nem használták ki. Egyedül talán ezt lehetne Babić számlájára írni.
• A horvát újságírók azt is Babić szemére vetették, hogy amikor látta, hogy baj van a bronzmérkőzésen, időt kért, de nem tudta motiválni a játékosait, s ebből a time-outból is a szlovének profitáltak.
– Ez nem Babić hibája volt, hanem Veselin Vujovićnak, a szlovének szövetségi kapitányának a zsenialitása. Olyan beszédet tartott – megemlítve többek között azt, hogy tíz perc maradt még a vb-ből, utána kész, vége, nincs tovább világbajnokság –, hogy sikerült teljesen feltüzelnie a játékosait, akik nyolcgólos hátrányt ledolgozva megnyerték Szlovénia első világbajnoki érmét. Sokan azt gondolták, ilyen nagy előnyről csak a Veszprém volt képes kikapni a Kielcétől a BL-döntőben, s most sokáig nem látunk majd hasonló nagy fordítást. De ez a rohanós kézilabda bizonyította, minden megtörténhet.
• Akkor ez azt jelenti, hogy Babićnak maradnia kellene a kispadon?
– Ilyenkor érvényes a mondás: ha nincs ló, jó a szamár is. Babićtyal az a baj, hogy nem hallgat rá a csapat, nincs meg a kellő tekintélye. A játékosok kiváló, a világ élvonalába tartozó edzőkkel dolgoznak a klubjaikban, s ez nem kedvez Babićnak. A horvátok ott rontották el, hogy nem szerződtették Lino Červart, mert ennek a válogatottnak, hogy jól szerepeljen a jövő évi, hazai rendezésű Eb-n, egy tapasztalt edzőre van szüksége.
• A magyar válogatott legyőzte az olimpiai bajnok dánokat a nyolcaddöntőben, majd esélytelen volt Norvégia ellen.
– A magyar csapat egy kiváló meccset játszott a vb-n a dánok ellen, de ezzel nem lehet előrébb jutni. Amennyi pénzt fektetnek a kézilabdába Magyarországon, sokkal többet vár a közvélemény a válogatottól. Megint ugyanoda jutunk majd vissza az okok keresésében, hogy túl sok a külföldi a magyar ligában…
• A szerb válogatott a pótselejtezőben mindkét mérkőzését elveszítette Magyarország ellen, így nem jutott ki a franciaországi tornára. Mi a legnagyobb rákfenéje a szerb kézilabdának?
– Minden ország, amely komolyan gondolja, hogy jó eredményeket akar elérni kézilabdában, el kell, hogy fogadja, ez rengeteg futással jár. Ma már a kétméteres izomkolosszusok is úgy rohannak a pályán, mint a nyulak. Szerbiában senki nem akar futni, lassan megy a labda, s ilyen formában a kézilabdának nincs semmilyen jövője. Božidar Đurković több mint másfél évtizeden át főtitkár volt, nem tudott jelentős változást véghezvinni, és szerintem elnökként sem fog ez sikerülni. Néhány személynek fontos, hogy meglegyen a pozíciója az Európai Kézilabda-szövetségben, s amíg ez fontosabb lesz, mint a szerb kézilabda jövője, addig nem lesz minimális előrelépés sem. Amikor a szerb edzőkkel beszélgetünk, mindegyik úgy kezdi, hogy: tudjuk mi ezt! Aztán kiderül, hogy szerintük mindent tudnak, csak éppen nem csinálják. A nyugati országokban az ifjúsági liga nagyon fontos intézmény, ott fejlődnek a játékosok, ott válnak igazi kézilabdázókká. Szerbiában nincs lehetőség ifjúsági ligára, mert a fiatalok már az első csapatokban játszanak. Olvasom, hogy Szerbiában a fiataloknak edzőtáborokat szerveznek, amelyekbe ellátogat Vujović vagy egy másik híresség, és elmeséli, hogyan lett ő a világ legjobbja. Attól, hogy ők elmesélik, a gyerekek nem tanulnak meg kézilabdázni…
