A szuperliga alapszakaszának utolsó fordulóját le sem kellene játszani. Egyrészt, mert minden eldőlt, ismert lett a rájátszás párosítása, és az is, hogy a Partizan és a C. zvezda mellett, a Mega Vizura mehet az Adriai ligába, míg a kragujevaci Radničkinak, ha továbbra is szerepelni óhajt a regionális ligában, ugyanúgy mint tavaly, a szavatolt helyért 150 ezer eurót kell legombolnia. A klubok haszna ez esetben az lenne, hogy egy meccsre nem lenne kiadás, és még megspórolnák a valószínű fegyelmi büntetések összegét is. Mindez azonban a hazai kosárlabdaliga történéséinek csak kisebb, és jóval kevesebb figyelmet kiváltó része, a klubok tisztségviselőinek, az edzőknek és a játékosoknak, nemkülönben a szurkolóknak a viselkedése az, amire a rivaldafény irányul.
A Partizan még elveszíthette volna a már biztosnak tűnő egyes rajtpozíciót, ha az FMP elleni botrányos meccsen az utolsó kilenc percben nem dolgozza le a 19 pontos hátrányt. A Partizan, a fővárosi sportlap szerint, minden megengedett és megengedhetetlen eszközt bevetve jött vissza az 52:71-ről, és egészen valószínű, hogy a fegyelmi bizottság jelentése és a büntetések pontokba foglalt kimondása nagyobb teret foglal el majd a fővárosi lapokban, mint a tegnap közölt meccsjelentés, vagyis megközelítőleg olyan hosszú lesz a lajstrom, mint az előző forduló örökrangadója utáni, amely összesen mintegy 800 ezer dinár büntetést tartalmaz, s amelyhez még társult a két klub egymást erősen elmarasztaló, sértődött hangvételű közleménye is.
Mindkét meccsen, a fővárosi sportlap szerint, a nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kísért kilengések egyik főszereplője a Partizan edzője volt, aki egyszerűen nem ad lehetőséget a fegyelmi bizottságnak, hogy legalább egy fordulóban nem büntessék meg. Érdekes viszont a meglátása, miszerint a büntetéseket nem a fegyelmi bizottság kasszájába, hanem az árvízkárosultak megsegítésére kellene befizetni. Az egyetlen bökkenő, hogy a segítség összege e módon a minősíthetetlen viselkedés, a lelátó-, és egyéb botrányok méretével lenne arányos. Nagyobb mértékű segély tehát méretesebb botrányokat követelne, a károsultaknak előnyös lenne, ha a bajnoki hajrában minél több botrány történne, holott az eddigi is már meghalad minden határt. Nem maradt adós a fegyelmi bizottság sem, amely hallani sem akar a segélyezési ötletről, mondván, a büntetések összegét a kassza előre betervezte. Más szóval a fegyelmi bizottság előre tudta a büntetésmassza megkívánt összegét, tehát nekik is érdekük a botrányok sorozata, különben nem valósítanák meg a tervezett bevételt.
Hogy mindez miért jó a kluboknak és általában a hazai kosárlabdának, valószínűleg örök talány marad, hisz erről az érintettek közül senki (a szövetség vezetői úgyszintén) egy szót sem mond.
